Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 764.

764.

Kiegészíthet-e minket környezetünk,

álomszép házakkal örvendezik velünk,

vagy a szorgalom és kötelesség csinál

kultúrtájat, s vele csak műélményt kínál?

Díszes utcák, terek, virágos kiskertek,

szinte hívogatnak: ide gyakran gyertek,

ám nem kell benyújtaniuk hozzá kérvényt,

hogy mindenki náluk keresse az élményt.

Korábban házaink takarosak voltak,

méretükben gazdájukról árulkodtak,

s csak igen kevesen laktak palotában,

királyé volt legnagyobb egy-egy hazában.

Távolsággal változott ízlés, képesség,

hogy az utazónak minden újnak tessék,

pedig csak az ember alkotó ereje

nyilvánult meg, szépet hasznossal keverve.

Gyakorlati szempontok érvényesültek:

tűzhely kellett, hol ételek főttek, sültek,

meleg kuckó védett zordabb évszakoktól,

s később megváltást reméltünk városoktól.

Ott viszont már tarolnak az építmények,

a természet beépített kelékké lett,

honnan kirándulunk tengerre, hegyekbe,

élővilágot vágyunk szívni lélekbe.