Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 765.
765.
Vadmadarak szálldosnak az udvaromon,
ha baromfira nem futja kedverőmből,
lassan hozzájuk hasonló házi lakó
lett korábban még erdőn-mezőn éneklőkből.
Gerle van, a szarkát elkergeti egy még
nagyobb szürke, élénk gyűrűvel a nyakán,
s előfordul légy, s darázs tető alatt,
néha lepke repdes, s tücsök zene gyanánt.
A földön macskák be-betérnek, miattuk
nincs egér, patkány, görény, s nyestet se látok,
bár sáros lábnyomát igen, az autón,
olykor sün szaporáz lépést a sétányon.
Fű alatt földben eleven élet folyik,
a kertet is ellepi a vakondtúrás,
hepehupát egyengetek földhányásból,
de ő pótolja: szorgalmas konokul ás.
A lakásban mindig csak egyetlen légy van,
betévedt dongót rendre kitessékelek,
gyors ajtózárás, ablakháló szúnyogot
kizár, nagy pókom mosógép alatt remeg.
És mennyi mindenről alig tudunk valamit
körülöttünk: hogyan rajzanak a hangyák
időnként, meg a magasban seregélyek,
fecske nem jön, gólyák fészkük messze rakják.
A lényeg, hogy mellékes szereplők lettek
az állatok életünkben: tarthatsz kutyát,
macskát, de lovat már soha, tyúk, kacsa is
új életmód, míg töltöd szemetes kukád.
Comments