top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 774.









774.

Ha érzékszerveink finom működését

hirtelen hanyatlás sújtja valamiért,

rögtön kétségbeesünk, világ beborul,

nem aggódtunk ennyire másért semmiért.


Mert az egészségünk valóságot jelent

megnyilvánulni körülöttünk s belsőnkben,

de ha testünk más részét éri sérülés,

inkább fájdalom tudatosodik főnkben.


Ha látásunk éri bármilyen változás

megszokotthoz képest, lelkünk lesz szomorú,

hogyha az villódzik minek nem kellene,

s nem különbözik domború és homorú.


Fülükben fölös zaj olyan káros többlet,

amihez hozzászokni napi áldozat,

s amikor ízlelés vagy szaglás lesz tompább,

egyfajta vezeklés, kezdeti kárhozat.


Csak a tapintásunk nem lehet elvenni,

szívesen is veszi simogatásunkat,

ki lényünk kedveli, s aztán kiterjesztjük:

ritkább alkalmakkor ölelő karunkat.


Szerencsére vannak már segédeszközök,

megjobbítani, ami kezd elromlani,

ha nem földrengésszerű a kataklizma,

nem fog valónk hegye gyorsan leomlani.


Ezért is vagyunk úgy berendezve: öreg

korunkra jó emlékezésünk nem ásít

unalmat, testi elérés akadozván,

élmények gyűlnek örökkévalóságig.

17 megtekintés

留言


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg