Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 793.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
793.
Általában a változás kiváltja az
alkalmazkodást, de nem mindegy, hogy tőled
indul-e vagy ellened, csak ragtapasz
vagy igazi és más ember lesz belőled.
Ugyanahhoz a legtöbben másként nyúlnak,
nyilvánvaló, hogy nincs két egyforma ember,
a kihívásokhoz másként viszonyulnak,
szabad világban megoldás mint a tenger.
Éppen az az elnyomás lényege, saját
akarat kiiktatása, egyszínűség
erőltetése, és sokszínűség zaját
elnémítsa béna szolgává tett hűség.
Pedig a sokaságban termett drága kincs,
a sokféleség, minden bajunkra talál
írt, majd a megoldás felől visszakacsint:
kis fazékba kicsi, nagyba nagyobb kanál.
Ellentétes folyamattá nőtt modernség,
hol a terjeszkedéshez olcsó pénz kellett,
nagy hasznot hozott puritán tömegtermék,
jelképes szép díszítésre már nem tellett.
Csakhogy ezzel alábbhagy képzelet-erő,
már nincs miért törni magát kiválónak,
befelé fordulván növeszt lelki erőt,
elviselni sivárságát a valónak.
Nem véletlenül érdeklődünk még tovább
bolygónk egzotikumai iránt, legyen
az természet vagy embercsoport, táborát
különbség képezi földön, égen.