Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 812.

812.

Mit kezdjünk magunkkal, gyakran felbukkanó

kérdés, inkább mások erőltetik, szülők,

ha nem tart életirányt – mint sátorkaró –

elhatározottság, s leszünk célt kerülők.

Nem akarja erőltetni senki felé

kívülálló közeli kör emez áldást,

de figyelmeztet, mit látott eddigelé,

mint jelent céltalanság mind nagyobb hátrányt.

És ez összekapcsolódik a családdal,

annak is kell lennie szép értelmének,

nemcsak hogy megbirkózzunk magtalan váddal,

nemcsak hogy milyen szépen szól gyerekének,

hanem a tágabb tér, nemzet, emberiség

innen táplálkozik, megújul mindegyre,

nagy léptéket Isten is szívesen kísér

életúton, segít feljutni nagy hegyre.

Honnan nézve aztán egész más a világ,

nem szalmalán tüze, nem is csak gyertyaláng

világít, napfény az, mi ablakot kitár,

ráhangol a létre kiválóság gyanánt.

Bár magas mérce ez, meg lehet ugorni,

láthatjuk, hogy aztán mennyinek sikerül,

a többi tudja ezek szekerét tolni,

az eredmény pedig az egészre terül.

Ha ez túl nagy lépés magamtól másokig

némelyeknek, akiket lefoglal jelen,

minden napjuk közelít apróságokig,

de őket is megjavítja majd szerelem.