Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 813.

813.

Világraszóló diadalt arathatunk

úgy is: csak mi örülünk neki igazán,

és úgy is, hogy egyetemes elismerés

övezi, mert túlnő rajtunk és a hazán.

A győzelem ugyanis nemcsak emberek

ellen győzelem, de leginkább magunkat,

kishitűségünket, gyengeségünket ha

sikerül túlhaladni, fényli arcunkat.

A sportversenyeket úgy kell rendezni,

hogy ottan a célba mindenki beérjen,

a felkészülés, megméretés során

még nagyobb emberség gyümölcse beérjen.

Mivel mi már kicsit megkoptunk, meghíztunk,

gyönyörködhessünk a sportolók testében,

mozgását csodálva, gyorsaságát nézve

beleéljük magunk szorgalmas lelkébe.

És a művészet még nagyobb alkalmakat

nyújt, megismételhetetlen teljesítményt,

utánozhatatlan élményt, semmihez se

hasonlíthatót, ezért eleven színtér,

ahol nemcsak a kiemelkedő tűnik

föl, hanem az örök érték, sőt a mérce,

mit megugrani szinte versennyel ér fel,

a bejárhatóvá tett emberség bérce.

Fiatalon kell becsöppenni mindebbe,

hogy részese lehessünk napin túlinak,

ünneppé emelve létezés titkait,

lőjünk jó cél közepébe kedvet, nyilat.