Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 815.
815.
Csak ha megkopik az emlékezet, válik
szükségessé egyéb eszköz arra, ifjabb
társé talán, vagy a közösségé: kitart
valakié, olyané, akié számít.
És erre valók voltak a feljegyzések,
feleknek kettéhasított botrovások,
hogy azokhoz nem férhettek hozzá mások,
hamisítást nem engedtek e vésések.
De ezek igen rövid tartalmak voltak,
emberpróbálónak történet számított,
amikor az élet hősökről szállított,
itt pedig szerepe lett a csillagoknak.
Hiszen alakzatuk időtálló maradt,
s hasonlításukkal földi valóságra
súgógépként szolgáltak mesélőt várva,
s az néha jövőbe is előre szaladt.
Amikor aztán kézzel írták a jelent,
oklevélbe foglalva adományokat,
annak hitelessége számított sokat,
ha a hamisított vagyonokat teremt.
E bűnös gyakorlat átment aztán oda,
midőn háborúk után békét kötöttek,
egész országokat nyeltek le e szörnyek,
kik álszerződésekkel éltek gazdagodva.
Ezért a múltat is hozzáigazítva
érdekükhöz, adtak elő históriát,
olyan lehetetlent, ami égbe kiált,
igazra változtatni: maiak kínja.
Comentarios