Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 821.

821.

A napok végtelen számát rendezi az

évkör, midőn a Nap-járás eligazít

minket, merre járunk éppen e gondolat-

térben, mit időmúlásnak nevez a hit,

hogy körbeér majd velünk az égi pályán

a sugárzás irányának körforgása,

eléri újra legmagasabb s legmélyebb

két pontját életenergiánk forrása.

A felfelé úton egyre világosabb

lesz az időnek mondott világ,

természetünk megújulva lelkendezik,

kinyílik a szívünk és sok színes virág.

Aztán a lefelé úton nem hanyatlást

látunk, hanem eredményt, gyümölcsérlelést,

s birtokunkba veszünk minden igazságot,

megpihenve hallgatunk léleklét-zenét.

Eközben vannak olyan fordulópontok,

felkészülni rájuk különleges szakasz,

ünnepnek tekintett, mert mulaszthatatlan

kötelességeket teljesít, nem halaszt.

És ugyanez az éves történés zajlik

kicsiben velünk minden egyes napunkon,

tágul és zsugorodik fény és sötétség,

ahogy nyarunkon s telünkön, úgy nappalunkon

és éjszakánkon, tevékenységet és alvást

megkönnyítve, miért így utólag nézve

hálásak lehetünk a teremtőjének,

bár ez visszafelé is kutatást érne,

mert már az elemek és sejtek szintjén is

szabályosságokat találunk, csillagunk

mértékére méretezettet, s abból

elmésséggel kitörni akarók vagyunk.