Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 828.

828.

Gondtalanul élni igen nagy ajándék,

nem is gondol bele, ki ebben részesül,

még csak természetesnek se tarja, mintha

testünkre valamilyen kényszer ül.

Van aztán a gondok remek belső köre,

mely bizonyos keretben igen ösztönző,

pontosan méri teljesítmény határát,

oly buborékon belül senki nem önző.

Baj az, hogy a többségnek az a nagy gondja,

megtalálja helyét ebben a világban,

hol, úgy látszik, semmit se kaphatunk ingyen,

s ő vesztesen indul ár–érték arányban.

Már a kezdetekről sokan lemondanak,

mert ki úgy érzi, hogy neki nincs semmije,

félreértésből fakadhat véleménye,

hiszen nem igaz, hogy ne lenne senkije.

Vagy félrevezették szándékos gondatlanul,

mert a kisemberek attól érzik nagynak

magukat, jóból nem nagyon részesülvén,

másoknak csupán valami rosszat hagynak

felmerülni még gondolatok között is:

„nem lesz belőled semmi, ne álmodozzál”,

és a szerencsét se hagynák bekopogni,

az erőt így sokan semmire áldozzák.

Pedig az életünk éppen azért munkás,

már a gyerekkorban kiállva próbákat,

hogy az összességben elfoglalt szerepben

megálljuk helyünk, élve szívünk vágyának.