Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 833.

833.

Manapság mintha megőrülne a világ,

jönnek a felfoghatatlan hírek erről,

de mivel megtörtént esetekről van szó,

nem kérdés, hogy lassan a józanész megdől.

Viszont legtöbbnyire nyugati a dolog,

onnan borzolják törékeny kedélyünket,

mennél nagyobb jólétet mutattak eddig,

torztudat-burjánzás annál inkább büntet.

A kutya is a jódolgában veszett meg,

lustává, butává válásra nincs mentség,

szigorú vizsgálat ingyenélést mutat,

ha céltalanság örökös lelki vendég.

Nem a nagyravágyást, hanem a nagyra látást

kellene szerencséseknek szorgalmazni,

mert a nehézségeink száma igen nagy,

a megoldásból senki sem maradhat ki.

Ezért nagy veszélyt jelent áltevékenység,

az annyira kívánatos szórakozás,

aminek költségét nemcsak azok állják,

akik élvezik, de minden erőforrás.

Ezért hamar elfogy könnyű természetű

megélhetés és környezet-megújulás,

hiszen a fényűzés sokkal többet fogyaszt,

mint mennyit pótolhat tudományos tudás.

Mert a kivitelezésbe hiba csúszhat,

ha még sosem élt a földön ennyi ember,

s kölcsönhatás-számítás nem elsődleges,

ha nem egyenrangú a szükséglet-tenger.

Nem adhatjuk a túlnyomó részt azoknak,

akik csak a maguk jólétén ügyködnek,

különösen ha ártalmas eszméikkel

nem a tiszta észnek: helyt adnak a ködnek.