Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 842.

842.

Bár a hosszú életről lehet beszélni,

az csak arról szólhat: a mindennapokban

hogy kell elérését méltó módon élni,

mert különben könnyen fiatal megrokkan.

Nemcsak a testünket örököljük sorra,

tucatnál több belátott, vizsgált családban,

hol jól számon tartott betegségek bokra,

hanem a törődésben, gondoskodásban

az egészségről, lehetnek különbségek:

van, hol nem foglalkoznak ilyesmivel, mert

vagy nem tudnak levetkezni szegénységet

és sorsuk akkor tehetetlenséggel vert,

vagy olyan gazdagok, hogy a maguk útján

járva elkerülik őket nehézségek;

de nagy többség tölti kötelesség kútját:

sérülés mentesen felnőni, épséget

szépség elé sorolva, azaz hosszú táv

előnyt élvezzen, pillanatnyi készséget,

kéjt ne kövessen romboló szomorúság:

neked kell, más nem őriz jövőnek téged.

Nagy divat lett ebben jó tanácsot adni,

de hatékonyabb, ha mintát követhetünk,

szülőként nem szabad semmit kockáztatni,

minden mozdulattal eszme-magot vetünk.

Legyünk hát hűek a hagyományainkhoz,

mert abban az ünnep nem volt kicsapongás,

hosszú felkészüléssel várták, hogy mit hoz,

milyen lendületet a tavaszi zsongás.

És az erőgyűjtés után nekiláttak

megoldani év derekán majd’ mindent,

és őszt, őszülő fejet szürettel vártak,

nyugalmas öregségben hulló lomb zizzent.