Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 848.

848.

Keresés tudatosan és bevallottan

a legnagyobb élményt jelenti számunkra,

az eredmény ígérete végig ott van,

s felemelő szentség lesz tőle a munka.

Az elején még célkitűzés is nehéz,

ezer út csábítása közt megtalálni,

hogy a nekünk megfelelőhöz vezessen,

nem fogunk időt és erőt elherdálni.

Sőt, mások is bekapcsolódjanak hozzánk,

avagy mi tegyük ezt a közös reményben,

hogy csoportban többre megyünk kisebb áron,

érdemes oly sokat dolgozni keményen.

De ha öntudatlan és bevallatlanul

folytatjuk a harcunk, nem is tudva, miért,

csak megyünk tétova, csapongva szertelen,

utunkon vágy bizonytalansága kísér.

A többiek vagy ilyenek, vagy csak néznek

bennünket óvatos bizalmatlansággal,

félig-meddig hisznek nekünk, hogy újítunk,

de megvárják, került-e hálónkba már hal.

Legnehezebben azt lehet elintézni,

hogy csapatban, de mégis saját módszerrel

sajátítsuk el környező világunkat,

közössé téve élhessünk külön tervvel.

Ehhez egyébként megvan minden eszközünk,

túlnőni szülőn, nevelőn és főnökön,

ha elég okosak, segítenek ebben,

mert csak így várható az eredmény-özön.

Társként a családba, nemzetbe kapcsoltan

kiérdemeljük és kivívjuk a helyünk,

és megbecsülést kapunk viszonzásképpen,

mikor már találunk és nemcsak keresünk.