Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 854.

854.

Adod-e a hited, vagy kapod? – nem kérdés,

hogy minden fordított sorrendben történik:

elönt gyermekkorban szülői féltés,

mert testedet gondosan mindentől védik,

és teremtenek neked olyan közeget,

szellemi pezsgést, ahol nem fogy ki a láng,

az élet jutalom, a tett jóra vezet,

egyértelmű minden, nem merül fel talány.

A hit ugyanis nem irányulhat rosszra,

s bízni lehet a gonosz legyőzésében,

mert az mindenhol leselkedik, ránk osztva

éberség-szerep, hűség fenntartásképpen.

Az emberség tekintetében isteni

segítség is elvárható, de nincs indok

ártó rossz szándékra ilyen áldást venni,

ha oda sandán az ördög bekacsintott.

Legtöbbnyire azonban magunkban vagyunk

szorgalmas megteremtői jólétünknek,

s az ad biztonságot, ha eleget kapunk

hasznos tanácsokból, máskülönben büntet

eleven gyakorlat változékonysága,

figyelni kell minden apró mozzanatra,

ilyenért nem lehet semmi se drága,

szerencsés, kinek türelmes anyja, apja.

Kis cseppekből sajtolódott életkerék

olaja, ahhoz kell, hogy ne nyikorogjon,

még akkor se, ha már csak távoli emlék,

mit gyűjtöttünk be ifjúkori porondon.

És amikor már csak előre nézhetünk,

mi képviseljük létezés teljességét,

hogy felnézzenek rá, magas legyen egünk,

legyünk túlhaladott utódaink révén.