Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 891.

891.

Tények és tárgyak, eszmék és képek élik

bennünk viszonylagos önállóságukat,

szövetük jelenti világunk lényegét,

bár van köztük üres tér, szálak közt lyukak.

Átlagtekintet ezt véli valóságnak,

idegenkedve új összefüggésektől,

pedig azok felfedezése igazán

emberi, s új napirend jön, régi megdől.

De ez csak magatartásunkat érinti,

s értékelését, hogy mit tartunk fontosnak,

a lét nem omlik össze attól, ha másként,

jobban kezeled, irányítod sorsodat.

Megrögzés, megszokás testünkben ülepszik,

akadályozhatja, hogy lelkünk szárnyaljon,

így zsenit súrolónak kell ahhoz lennünk,

meggyőzzön ötletünk: vele leszünk talpon.

Könnyebb út, ha előbb felkészültté válunk,

több befogadható, ha sok mellé társul:

így nem fedezzük fel újra, ami már van,

átlag felett ismert, nem ver át csalárdul

semmilyen területen a megtévesztés.

Mert nagy bajt hoz fejünkre a tudatlanság,

hisz’ nemcsak pénzünket lehet elveszteni:

ha társas életünkbe csúszik gonoszság,

elszigetel, összefogás-hiányt okoz.

Minden lépés jó–rossz következményéről

előbb el kellene gondolkodnunk bátran,

hogy ne retteghessünk világvég kényétől.

És sokkal inkább így van, ha közről van szó:

ellenőrizendő a vállalt hatalmat,

nekünk magunknak kell szerepet vállalni,

ne legyen, ki minket maga alá csalhat.