962.
Azért írunk-e, hogy mennél többen olvassanak, s így nem is érdemes
írni, ha olvasatlan nincs hatás? – vagy sokkal fontosabb kifejteni
valamit, hogy megszülessen a gondolatmenet, mint arra figyelni,
kikhez jut el, mert ez ugyanaz a kérdés, minthogy merjünk-e véleményt
megfogalmazni egyáltalán, olyat különösen, amely szembemegy
mindenkivel, aki állást foglalt róla, mert ekkor az újdonsággal
találkozunk, felfedezést teszünk, és világos, hogy ha nekünk jutott a
feladat, mert nekünk jutott eszünkbe a téma, az összefüggés,
hogy kidolgozzuk, belemenjünk a részleteibe és vállaljuk a
teljesen szokatlan kapcsolatok feltárását is, tehát adottság
ebben az esetben, hogy eleinte vagy igen sokáig nem lesz, ki
egyetértsen, aki meghallgasson, így aztán már az is felmerül, hogy
eljuthat-e bárki olyan estben is az igazi újdonsághoz,
felfedezéshez, amit tényleg érdemes felkarolni, fontos közzétenni,
s aki egyetértést, minél többek részéről történő elfogadást
hajszol, eleve olyat mond, ami már ott van az emberek fejében
valamennyire, tehát nem mondanak neki ellent, sőt örülnek, ha
olyat olvasnak tőle, mit ők is tudnak, s így még jobban megértenek,
majd pedig teljes egyetértés jeléül nagyokat bólogatnak rá.
Tehát a dolog nem egyszerű és biztos van benne rendszer, de azt
kevesen merik megvizsgálni, hiszen nem akarnak kiugró módon
viselkedni, viszont a különböző társadalmak története azt
mutatja, hogy nem volt sima futású a közösségi élet sehol,
amióta annyira megszaporodtunk, hogy összeértek ezek a
közösségek a föld hátán, és a kapcsolatuk vagy békés vagy viharos
alakot öltött, illetve saját magukon belül is változások
lettek mindig, és legtöbbször összefüggésben a külkapcsolatokkal,
voltanak azok kereskedelmiek, ismeretbővülést okozva,
vagy ellenségesek, háborús támadások védekezést kiváltva,
megkövetelve elhárításuk megszervezését, ha nem akartak
elbukást elszenvedni, ezért a védekező válasz a közösség
irányítóinak újabb és újabb feladatokat adott, s azok
csak megfelelő bátorsággal, kockázatvállalással teljesültek,
siker reményében olyan intézkedéseket kellett bevezetni,
ahol a mögöttes megfontolás, ötlet vagy elmélet érvényesült,
háttérbe szorult minden addigi eljárás s az új képviselői
kerültek előtérbe, de csak annak kipróbálása alatt derült
ki, hogy elképzelésük megfelelő volt-e, célt ért-e, segített-e
győzelmet, vagy csak a közösség túlélését elérni, vagy a kudarc
lett tanulságával a tapasztalatszerzés eszköze a jövőre
nézve, ezért a nevelődésben egyetemesen érvényesült az
a szemlélet, hogy az élet tele van meglepetésekkel, amire
úgy kell felkészülnünk, hogy minden percben készen állunk a kihívásra,
azaz elfogadjuk, hogy események jövendő alakulásába
beleszólnak ismeretlen erőhatások, véletlenek, a világ
felszínes látszatai mögött bonyolult rendszerek felfedezhetők,
türelemmel az összegabalyodott szálaik kigombolyíthatók,
ezért nem szabad belefulladásig ragaszkodni nézeteinkhez,
hamar le kell vetni meggyőződésünket, ha más jön szembe, mint vártuk,
meg kell szabadulni többnyire igazoltalan beállítódástól,
amely immár elvi akadályként tornyosul előttünk minden olyan
esetben, amikor hirtelen és teljesen másként kell dönteni, mint
annak előtte bármikor, mert addig megvolt a maga hasznossága,
de pillanat alatt elavulhat és tehertétellé válhat hitünk
különösen olyanba vetve, minek helyén sosemvolt jelenik meg.
Eme alapvetően más helyzetnél léphetünk vissza eredeti
kérdésünk további alapos, mélyreható vizsgálatához, ami
ugyan csupán módszertani megfontolásként megragadott, de mégis,
alkalmazása eredményétől függetlenül szokatlan sértések
okozója lehet felfogásunkban, bármennyire nyitottnak tudtuk
magunkat eddig ilyen téren, fejbeverő, mert olyannak látszhat,
mint aminek tényleg semmi sem szent, ami van, ami fennáll, s amihez
mint végső menedékhez kell ragaszkodnunk, mert az egyéni mivoltunk
megkérdőjelezése lehet akár, ha figyelembe vétele, sőt alkalmazása
érvényre jut, ugyanakkor szükségszerű, hogy összetörje eddigi
porcelánbaba mivoltunkat, sérthetetlenségünket, mert különben
sose fogjuk a kapcsolatos eredményes kutatást elvégezni,
hogy emberi közösségünk túlléphessen mai korlátain, magas
szintű eszközhatékonyságon túl a beszélő agy távhatását is
fegyelembe venni, amikor őt közvetlenül nem hallja senki sem.
Comments