Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 970.
970.
Miért fontos megkülönböztetni a vallást a hittől, amikor
a hit a főszereplő a vallásban, valamint úgy látszik, hogy
vallás nélkül nincs hit, amint a gyakorlat a földön nagyrészt
mutatja, és a vallástalanság hangoztatása mögött mindig,
ha nem is kimondottan, tételesen, de vallásnak mondható
életmódot, törekvéseket látunk, amiért tehát különbséget
kell tennünk az életgyakorlatot folytató társadalmi nagy,
és kisebb társas közösségek által elsajátított, megengedett,
megkövetelt, vagy csak megtűrt, esetleg üldözött eszmeiség
és megnyilvánulás, elvi rendszer igénye, sokfélesége között,
amikor a látható, és a felszín mögötti, csak belülről megélt
különbségek a sajátosságokban valamennyire tükrözik vagy
visszaadják mindannak jelenségkénti lényegét, valamint a
hit egyéni jellege és a vallás közösségben betöltött szerepe
között, s akkor belátható, hogy ritkábban, de egész nemzeti
közösségeket, földrészeket átfogó hitrendszerek leginkább
a politikai hatalom akarata és intézkedése nyomán alakultak,
amely neki megfelelő világnézetű vallást terjesztett, de még
ott is lehetőség nyílott egyes embereknek, kis csoportoknak
az eltérően felfogottak kifejezésére, megnyilvánítására saját
helyi lelki hagyomány tovább éltetése, beillesztése folytán,
de ha túlságosan erősnek bizonyultak, veszélyesnek látva,
eretnekként megbélyegezve üldözni kezdték őket, egészen
a kiirtásukig, mégis az e mögötti törekvés, a függetlenedési
vágy megfelelő feltételek esetén kiteljesedett és reformhoz
vezetett a vallásban, megújulás képét öltve, ám miközben
a hatalmi fellazulás következtében az egyes emberig elérő
szabadságelvűség a gondolkodásban, világelsajátításban,
ennek eredményei mentén a hitet igencsak megváltoztatta.
Ezért át kell tekintenünk, mi is ennek a hitnek és vallásnak
a tárgya, tartalma, miért áldozták fel életüket oly sokan a
vallásháborúkban, ha egyáltalán volt más jellegű háború,
mert az önző rablási és örökösödési harcok, vagy a törzsi
összecsapások talán nem tekinthetők háborúnak, csak az,
amikor egy egész közösség élethalálharcot folytatott egy
másikkal a vallási és hitkérdések olyan alapvető ellentéte
miatt, amit nem láttak másként feloldhatónak, csak a másik
megsemmisítésével, kivéve persze a hódító hadjáratokat,
amikor a leigázottak szolgalétre lettek kötelezve, de ekkor
is volt vallási indíttatás, mert a leigázók istenek parancsát
teljesítőknek gondolták s mondták magukat, küldötteknek
az égből, akik megfejtették a csillagok járásából következő
üzenetet, s ebből fakasztották felsőbbrendű úrhatnámságukat,
amit az alantasok kiirtásával való megbüntetésével, a maradék
alávetésével, sanyargatásával bizonyítottak még maguk előtt is,
és tehát ebből az összefüggésből kell megközelítenünk ősmúlt
és jelen hasonlóságát, amit a vallás és hit dolgában egyaránt
mutat a kettő nagy-nagy különbségét illetően, amit a régmúlti
lélekhit megléte, de a vallás hiánya jelent, míg ma azt látjuk,
hogy a vallás már csak mint társadalmi keret, rendező eszköz,
törvényt, erkölcsöt segítő jelenség van jelen, az egyes ember
teljes szabadságot kapott a hit kérdésében, ami szökőárként
zúdul rá és úgy elborítja, megbénítja, hogy nehezen engedi őt
hozzájutni saját hitéhez, aminek elérését sem jó szülei, sem a
tanárai nem tudják felé kecsegtető eredménnyel közvetíteni,
reménytelivé tenni, mert már maguk sincsenek birtokában,
hiszen meg vannak zavarva és bele vannak zavarodva a mai
vallás láttán, amely mintha kivonult volna magából, s egyéni
istenkép lenne a hit alapja, az eddigi közös istentapasztalat
helyett, ami boldog itteni és túlvilági életet nyújtott és ígért,
sőt a hit adta és kell adja a bizonyosságot, hogy életünknek
magunkon és közösségünkön messze túlmutató jelentősége
van, aminek nagyszerűségét élvezzük, szentségét tiszteljük,
és értelmességünk képes a világ isteni tervébe betekinteni,
mitől a végtelenség örökkévalóságára érdemessé válhatunk.
Hozzászólások