Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 987.

987.

A macskák természetének vizsgálata a szakértők részéről

mindig visszatükrözi az általuk feltett kérdést, tehát inkább

miránk jellemző a válasz, és azt ráadásul összehasonlítják

a többi állatvizsgálat eredményével, amihez hasonló módon

jutottak, emberszerűvé téve az állatvilágot akarva akaratlan.

Gyerekkoromban parasztudvari, istállói állattal beszélgetni

normális volt. Azt is természetesnek vettük, hogy értették,

amit mondunk nekik. Az, hogy a macskák a gazdájukhoz

idomulnak, nekik is jó, mert így ő lett az istenünk. Bárcsak

nekünk is lehetne, ilyen jó istenünk, mint amilyen a gazda

nekik. Bár, ha jobban belegondolunk, ez a vallás lényege,

hogy úgy élünk, teszünk, hogy létezik, ő, a jó Isten, aki, ha

általa adott, valójában a mi érzékeny, tapasztalatszerzésre

hatékony eszünkkel feltárt törvényeit betartjuk, boldogok

leszünk, mint macskáink velünk. Ha nem, hát úgy járunk,

mint a kivert kutyák. És ez a törvénytisztelet elvezethetne

az emberi egyetemességhez, amit a természetismeret terén

már eléggé gyakorlunk, de abban nem érvényesül egyenlő

mérték, hogy e tevékenység gyümölcsét mindenki élvezze.

Olyannyira nem, hogy mikor végre már felkapaszkodna az

egyenlőség vonatára az eddig kizárt nagy többség, le lesz

rugdosva onnan. Nemcsak háborúval, mert az a végső eset,

hanem a magas tudomány köreiben már elért eredmények

megismeréséből és használatából. Itt láthatjuk eme mostani

háború nagyösszefüggését és valamikori megoldását is. És

ez alapvetően a célok egymásra épülő, egymásnak alá- és

fölérendelt viszonya. Azaz többtényezős a dolog. De eme

tényezők száma nem éri el a tucatot, tehát kis agytornával

megláthatók. Az oroszok korábbi hergelése, az EU-ba és a

NATO-ba bevételük helyett, arra mutat, hogy emlékezve

a szovjet tudomány és technika eredményeire, annak orosz

folytatását versenytársnak tekintették, s csak nyersanyagok

fölötti rendelkezés megszerzését tekintették célnak. Ehhez

igyekeztek körbe-körbe rakni a hatalmas országot amerikai

támaszpontokkal, majd ezek afgán kilátástalanságát látva

a korábbi orosz, majd saját kaland terén, közelebbi és más,

hatékonyabbnak látszó eszközökhöz nyúltak, és a nyugati

szomszédot mozgósították megengedhetetlen nacionalista

vágyak felkeltésével és gyakorlásának engedélyezésével,

ami persze egyenesen üti az emberi egyetemesség áldásos

ügyét, ráadásul még a múltból nagy, létezésükben vitatott

birodalmi előzményt bevetve, különösen a kazár nevezetűt,

további lelkes támogatót remélve tőle, de ellenkező hatást

váltott ki, amennyiben az ellenoldalon is ráébredtek maguk

múltbeli hasonló szerepére, és ezt ők is felhasználták erejük

fokozására, hogy elérjék a mozgósítás lelkes fogadtatását.

Ettől pedig önjáróvá vált a gyengébb ukrán fél is, de még

az erősebb orosz is megnövelte a bevételeit, ami érdekes

módon úgy valósult meg, hogy amikor a több, valamilyen

fokon érdekelt ország bekapcsolódott a méltónak tartott fél

felé a támogatásba közvetlenül, ugyanakkor ezt, bár nem

szándékoltan, a szembenálló felé is megtette közvetetten,

mert megváltozott körülmények között azon áhított kincs,

amiért a háború elindult, ama nyersanyagok ára az egekbe

szökött, mégha már máshonnan kezdték is beszerezni, nem

az oroszoktól, mi a támogatást végzőket gyengíteni kezdte,

mert eközben ama tudományos s technikai fölényük miatti

felsőbbrendűségük alól a korábban megvolt olcsó energia

s nyersanyag rendelkezésre állásnak megrendülése elszívta

a levegőt, s a világ többi része, hol egyre több a feltörekvő

és nagy eredményeket felmutató nemzet, de akiket eddig a

fejlettek nem vettek be a buliba, bezárták előttük elitklubok

kapuit, döngetni kezdték ezeket, élükön a kínai és az indiai

főszereplőkkel, s majd az oroszoktól feldolgozatlanul vett

energiahordozókat feldolgozva, félkészen vagy csupáncsak

átcímkézve továbbadták a háborús stratégia miatt azt már

az oroszoktól nem vásárló nyugatiaknak, ezért eközben a

szerepük a világpolitika színpadán nagyban felértékelődött,

olyannyira, hogy azt már nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Nem, mert jöttek figyelmeztető jelek, hogy már fejükre nő

némelyik nagy ország, ha nem vigyáznak, és érdekkörüket

is veszélyeztetik a maguk övezetében, de akkor viszont az

egész világ felügyelete nem engedi már tovább feleslegesen

elfolyatni az erőt erre a nemrég kirobbant háborúra, amely

támogatása már így is elvitte a könnyen mozgósíthatóan és

talán feleslegként rendelkezésre álló készlet jelentős részét,

és ha kapcsolatrendszerükben a fejlődők nem a fejlettekkel

kereskednek tovább, hanem a saját lábukra állnak, egymás

közt megoldják a technológiacserét is, légüres térbe kerül

a megdrágult termelését csökkentő nyugat, így a háborút itt

a szomszédunkban be kell szüntetni elsődleges támogatotti

tekintetben, meghagyva elvarratlannak, lehetőleg szemben

álló felek erejét még hosszú évtizedekre lekötőnek, és majd

anyagilag újjáépítéssel felemésztőnek, valamint ezután örök

mementónak, hogy ki háborút indított, a hibás, felelős érte.