Deli Mihály: FERNANDO CSELÉDJE

FERNANDO CSELÉDJE

Éneklés közben

ijedten megállt / leste

hogy megmozdul-e?

Azt hitte vége:

élettelenül feküdt

Pofozta, rázta

leöntötte egy

pohárral / várt / de semmi

„Ez tényleg halott” –

nyögte elfúlva

Meredten bámulta az

elsárgult arcot

Közel hajolt és

felsikított: Fernando

lassan ránézett

„Most mit kiabál!

Nem látott még eleget?

Borral lelocsol?!”

„Uram, a vers lesz

a végzete / belehal

ha így csinálja!

Nem igaz, hogy csak

részegen lehet! Bűzlik

mint egy lapát szar!”

Kerülték egymást

A cseléd némán, s büszkén

tett-vett egész nap

Feladatait

elvégezte, köszönés

nélkül hazament

Fernando észre

sem vette / az asztalnál

ült / tovább aludt

Mikor az ajtó

bevágódott, fölrezzent:

„A kurva paraszt!”

Írógépéből

kitépte a tegnapi

lapot: / „…szerelmem

motorra ülünk

a vízen karikázunk

leestél, vagy mi…?”

Összegyűrte, a

sarokba hajította:

„Takaríthatod…!”

(prózai kiegészítés)

Dühöngött hazafelé, de bántotta is a dolog. Egyre többet iszik. Csak az ijedtség miatt mondta a szart. Elővette a könyvét, amit nemrégiben kapott tőle. Ilyet józan ember nem ír. Nem értette. A szavakat igen, de az egész… teljesen értelmetlen. Mindegy, nem is azért jár oda. Ha nem inna, biztos normálisan írna. Egy asszony hiányzik neki. Az kéne. Az megrázhatná. Írhat bármit, de néha rá kell szólni az emberre. Ha senki nem érti, be is rúghat, az igaz. Finoman behajtotta a könyvet és visszatette a szekrénybe. Egy elegáns úriember. Ha kilép az utcára, kifogástalan. Két életet él. A rosszabbik fog győzni. Az legyőzi. Hiába a vers. Mit ér, ha beledöglik! Ő tudja. Csak engem ne ijesztgessen. Azért, mert nem értem mit ír, még nem kell ijesztgetnie. Inkább olyat írjon, amit énekelni lehet! Na, azzal koccinthatnánk. Lassan megnyugodott. Pedig beszélni, egész józanul beszél…

Fernando Pessoa

(a kép forrása: itt)