Deli Mihály: MIKOR A PATAK KIRÚG
MIKOR A PATAK KIRÚG
Ismertük jól, a gyerekek szerették
Játszott velük / kamasz szerelmeseknek
halkan zenélt / de néha elvesztve a
fejét, a városra rontott, tört-zúzott
köveket rugdosott, lerészegedett
mindennek nekiment, nem állt meg sehol
A pisztrángok hiába integettek
a rákok kapálództak, hemperegtek
egy megállóban pecások dühöngtek
Minden hajót, csónakot megelőzött
Pisztolyt rántottak a gátőrök, tépett
hullámaival a nyakukba köpött
Végighányta az utcákat, kapukba
pisált / jókedve volt, talán a tavasz
tette / szétverte a végállomást és
a tengerbe rohant / sós habjai közt
fulladozva mesélte kalandjait
fáradt hátán az eső sírt, nevetett
Michelangelo freskója a Sixtus-kápolna mennyezetén
(részlet – a kép forrása: itt)
