Deli Mihály: ÜRES SÍRHELY (a tetszhalott sírásó)

    ÜRES SÍRHELY  
(a tetszhalott sírásó)

Amikor verset

írok a versírásról

a csont kilátszik

A hús elveszik

Az idegek csupaszon

Lelkem meztelen

Minden szó kemény

göröngy / furcsa langyosság

lent a mélyben / és

szürke árnyékok

A címe: Üres sírhely

Mellette ásó

Elsimítgatom

Senki ne vegye észre

Hiszen még élek

(prózai kiegészítés) 

Ez csak játék, a végén úgyis kidobom. Vagy ott hagyom a sír mellett, eltaposom. Rólam szól, mit tagadjam?! Tegnap egy (másik) temetés után, beültünk a közeli ’Búfelejtőbe’. Csendben elmerengtünk barátunkon: „Nem volt nagy és kiváló…”; ráadásul gyermektelen lévén még a vérvonal is megszakadt. Bennünk él tovább; majd egyre halványabban. A sír húsz évre megváltva, aztán semmi. Ráfekszik egy idegen. Talán barátok lesznek. Vagy egy márvány kalyibát építenek rá, és még mélyebbre nyomják. Jó volt élnie, főleg azzal foglalkozott. A végén már a gödör körül szédelgett. Nyers velő és metsző fájdalom volt. Mit tehettünk? Elengedtük. Mélán néztünk a múltba-jövőbe; titokban kicsit mindannyian szédültünk, de nem mutattuk; megráztuk magunkat. Ahogy a kutyák is szokták eső után. És csaholtunk tovább, – kóbor sírásók.

Pawel Kuczynski alkotása

(A kép forrása: itt)