Dienes Jenő Attila: Alkonypark

A kódfejtők rászívták magukat a lapokra, igyekeztek megrágni a szöveget, de az értelmes ünnepléshez még hiányzott egy-két csipetnyi megérzés, információ. Így menekültünk neki a hoaxnak, a Gyomosi Toronygarázs Üzemeltető Kft. nagyszabású beruházásának. Különös hírek érkeztek valami faluvégi földtúrásról, dózerekről. Minden építkezés gyanús, hiszen senkinek sincs pénze, ezek meg néhány nap alatt eltolták a fél hegyoldalt, állítólag eladták és kiparcellázták.

‒ Egy kis cukrot a kávéba?

‒ Köszönöm, elfogadom. Mai újságjuk nincs véletlenül?

‒ Az Egyedül és a Mind meg... Hozhatom őket?

‒ Remek, olvasnék egyet!

Már évek óta így teltek a reggelek ‒ kavargatott, olvasott, lapozott, időnként elhúzta a száját, máskor felröhögött, vagy éppen az asztalra csapta a nyomtatott sajtót. Persze semmilyen pincér nem volt körülötte, csak úgy elképzelte a kávéházi hangulatot, ahogy a békés gondtalanság ráköszönhetne egy jólszituált európai emberre. Itt, kérem, spórák szállnak a dohos levegőben, a zugokban sunyi feketepenész lapul, az újságok alaposan tele vannak hazudozva, mi pedig úgy teszünk, mintha mit sem sejtenénk. Kellemesen teleszívta tüdejét a sodrott dohány kátrányával, aztán belemerítkezett a gyomosi sikertörténetbe.

A tervek beérkeztek az irodába, nagyon érdekes munkákat bírált el a szakmai zsűri. Ez a projekt jókora követ dobott a hazai állóvízbe. Minden fellelhető műhely megmozgatta a látványtervező apparátusát. A megálmodók célja az volt, hogy a szakma képviselői hozzáadják szellemi tőkéjüket az elmúlt évtized legjelentősebb beruházásához. A befektetők pályázati forrásokból…

‒ Ugorgyunk, Pósalaki Úr, gondolta, azzal már lapozta is tovább az uncsi szöveget, hátha talál valami kevésbé propagandisztikus foszlányt, értelmezhető valóságot, és jött is az újabb reskontó ügy ‒ a Művészet! Erre mindig fölcsillant a szeme. Valami megfoghatatlan porózus plazmáért, hajnali álomérintésért kotorászott a felborzolt lapok között.

A természetművészet, a fenntartható fejlődés, a környezettudatos élet, és nem utolsó sorban az esélyteremtés, a növekvő foglalkoztatás reménye indokolta az agglomeráció határán megbújó kistelepülés fejlesztését. Az első ütemben megvalósuló tereprendezésnek már látható nyomai voltak. A határidős brainstorming, a helyi önkormányzat és a vállalkozók kitartó fáradozása immár megvalósításként tárult elénk, mint a terület rendezése, hasznosítása, lakóparkká alakítása. Az elmúlt hónapokban a munkagépek a község szomszédos szántóföldjét és a rekettyést szintezték, a tájidegen növényzetet eltakarították.

‒ Közben fölállt, mint a halál fia, komótosan odacsoszogott az ablakhoz, becsukta. A napok óta tartó, egyre elviselhetetlenebb zúgástól már olvasni is alig tudott. Szedte ezeket a fehér bogyósokat, amiket a körzeti írt. Állítólag ettől nem kell megijedni, ez csak olyan reggeli fülzúgás-féle, néha kitart ugyan éjfélig, egyig, de azért el lehet vele éldegélni – sokan örülnének, ha még zúgna a fülük...

A tervek szerint megépülő lakópark a település jelenlegi lélekszámának megfelelő, közel hatszáz főt fogadhat be. A csodás természeti adottságokkal rendelkező nyugalmas hegyvidék, a fővárosból kitelepülő fiatalok számára birtokba vehető alkonypark projekt ingyen elérhető idegenforgalmi desztinációt rejt. Néhány évtizedes trendként elmondható, hogy a tradicionális falusi életforma, romantika, csend, nyugalom idecsábítja a vevőket, a befektetőket. Mára a vidéki ünnepnapok, gasztronómia, természetjárás, pincetúrák rendkívül vonzó attrakciókká váltak.

‒ Valami megint reccsent, nem tudta eldönteni, hogy az a repedés a pókháló szélénél most folytatódott, vagy még a múlthónapban dőlt kijjebb a fal? Ezt a kis parasztházat soha nem lehet megunni. A roskadozó kalandok, a folyton vizesedő vályog illata éberen tartja a szellemet. Pedig mindenki elmegy innen, úgy hullanak, mint a legyek, egyre korábban halnak meg, tisztelet a kivételnek! És ez még egy fiatal utca, de már itt is csak egy-két vénasszony, meg a lepukkant kertek, a gazzal benőtt azbeszt gőzölög. – Jé, a Wädl! Hát ez még itt van? Miket össze nem hordanak róla!

Megkérdeztük alpolgármester urat, mesélje el, hogyan is kezdődött a gyomosi beruházás, milyen ötletek vezérelték a testületet? Van-e alapja a szóbeszédnek, mely szerint a képviselők aprópénzért kiárusítják a környék értékeit?

‒ Alpolgármester úr, ön tősgyökeres gyomosi lakos?

‒ Én és Apám, már itt születtünk. A Großvater wehrmacht katona volt, találkozott nagyanyámmal, aztán itt maradt.

‒ Mikor fogant meg önökben a lakópark ötlete?

‒ Talán nem titok, hogy kárpótlási jegyekből vásároltunk földeket, így jutottunk a rekettyéshez, illetve az utolsó házak melletti szántóhoz. Akkor vetődött fel a lakóingatlan célú hasznosítás lehetősége, amikor a területet az önkormányzat képviselőtestülete külterületből belterületté minősítette.

‒ Úgy tudjuk, hogy a helyi lakosok nem örülnek az arculatváltásnak, a sok betelepülőnek. Itt korábban minden esemény a katolikus templomból indult el és oda tért vissza. A gyomosiak állítólag nem zárták az ajtókat, olyan jó volt a közbiztonság.

‒ Sajnos az elöregedő lakosság miatt először az általános iskola felső tagozatát, majd az alsó tagozatot, végül az óvodát is be kellett zárni. Mióta az Alkotmány Termelőszövetkezet géptelepét felszámolták, azóta Gyomoson nincs munkalehetőség, de az Alkonypark közművesítéséhez már most szükség van szakemberekre, később karbantartókra, kertészekre, takarítókra, gyermekfelügyelőkre, helyi kereskedelemre, szolgáltatásokra.

‒ Mit gondol a második lépcsős pályázatról, a lehívott uniós támogatásról, a toronytervekről?

‒ A természetművészet mindig is érdekelt bennünket, ez a hegy fölé magasló 72 méteres, 320 lépcsőfokot számláló könnyített betonszerkezetű torony megihlette a művészeket.

Ennél a mondatnál a főpincér lépett át a küszöbön, felborította a macska tálkáját, csupa víz lett a linóleum. Az újságok szétrebbentek a konyhaasztalon. Nem illik ilyet mondani, de most kicsúszott, hiszen csak magunk között vagyunk… „Mit csinálsz?! Nem látsz a szemedtől, te idióta!”. Elnézést Főúr, fizetném a kávémat! Jó lesz kiszellőztetni, majd csak abbahagyják ezt az eszeveszett földtúrást, tavaly milyen szép volt ez az erdő! Na, mit találtatok ki, Wädl koma?

‒ Kellemes a tekintetnek ez az égbeszökő forma, a Kelenföldi Erőmű egykori kéményét juttatja eszünkbe, a kecses félkörívek pedig a Beremendi Cementgyár hőcserélő tornyát idézik. Az építmény alatta a mélygarázzsal egyszerre szobor, kilátó és közösségi színtér. A szomszéd település helytörténeti dokumentációjában talált feljegyzés alapján a közelmúltban, pontosabban a kiegyezés után, 1877. április 23-án a gróf (a halála előtt egy évvel) Bécsig ellátott a hegytetőről. Ha a kilátó megépül, az bizonyára nagyon sok látogatót vonz majd Gyomosra.

‒ Nemrégiben több hírműsor is foglalkozott a projekt látványterveivel, a „Kettyó-torony” néven elhíresült kompozícióval. Sokan attól tartanak, hogy beárnyékolja majd a falut, a napelemek gazdaságossága is veszélybe kerül. Egyesek szerint jócskán felmerülhetnek környezetvédelmi aggályok.

‒ Sajnos pánikkeltés zajlik a megszokott keretek között, a jól ismert csatornákon.

Megint csak ki kell mennem a szomszédos mellékhelyiségbe. ‒ Fiam, a kalapomat és a Mind megdöglünk tegnapi számát idetehetem addig a pultra? Tudja, ezek a macskák, nyestek, patkányok folyton mindent összerágnak. Nem lehet velük elég óvatos az ember. Ha már itt van, csapoljon egy jó korsó sert!

‒ A torony kizárólag az alkonyi órák surlófényét árnyékolja, az előzetes hatástanulmányok szerint mindössze hatvanhárom százalékos lefedettséggel. A land art lényege éppen a környezetbe illeszkedő alkotás vizuális élménye, Gyomos önkormányzata ennek a grandiózus példáját építi fel a barlang fölötti sziklákon. Az előkészítő alapozás a barlangot csak részlegesen temeti be, illetve a betonnal kiöntött járatok denevérpopulációi később a torony északkeleti szárnyában nyerhetnek elhelyezést. A felkért repülőemlős szakértői csoport hatástanulmánya szerint az élőhely 53 méteres magassága a jelenlegi barlangi környezetnél kedvezőbb lehet a kisállatok számára, ilyen módon a kipusztulás szélén álló denevér faj is megmenthetővé válik. A kitermelt kőzetet egy közeli üzemben alakítják kültéri dekorációs burkolóanyaggá, melyet uniós megrendelőkhöz szállítunk. A feldolgozás során keletkező zúzalék, hullámpala, és paksi U235-ös hobbibeton is itt kerül feltöltésre. A felvonulási út mindössze 8 hektár környezetvédelmi területet érint, többnyire csak gyérítésről van szó. A kártevőkkel fertőzött őskocsányos régóta problémát jelent a településnek, a kuglizott szárazfát, mint veszélyes hulladékot, megújuló zöldenergiát, maradéktalanul visszaforgatjuk, illetve tengeri útvonalon, hamarosan humanitárius segélyszállítmányt juttatunk el Ruandába a letermelt gyomosi bútorcserjékből. Reméljük, hogy a külföldről finanszírozott dollárhisztéria ellenére is megépülhet hazánk elsőszámú toronygarázs emlékműve, alagsorában jégpályával, prémium-kocsmákkal, végig akadálymentesen a mínusz tízediktől a huszonharmadikig. Összegezve, nagy reménységgel tekinthetünk a magasló tervek felé.

A szomszéd utcában két nyugdíjas bólogatott, ők is olvasták már, lelkendeztek. Lehetne sokkal rosszabb is, de be vannak oltva. Gondolataik összeértek, mint gyermekeik arcán a ráncok.

„Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” 5Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. 6Így szólt: „Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. 7Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!”

 A szerző toronymakettjei