Dienes Jenő Attila: Az udvartartás jelentősebb kérdései

A gyermeklácfű-résznél még szerettem ezt az esztendőt, a faforgácsban fogant, örökké reményteli pitypangjátékot, a fűszagot, a párát, a tavaszt. Ez mindig elillan, aztán lassan bekomorul, beszárad, beszűkül a világ, belegonoszodnak az emberek a porba, a meddő valóságba. Ebben a lebetonozott, kettéfűrészelt, felperzselt monokultúrában a kapzsiság és a szegénység feszül egymásnak. Biodiverzitás hiányában félsivatagos idiotizmus ölel körül bennünket, mint pók a megbökött legyeket: a rezervátumba kerített, villanypásztorral elválasztott, méregfiolákkal stimulált magyarszürkéket és a boldogtalan, műveletlen, materialista fegyőreiket. Idétlen játékszabályok között kocogunk, iramodunk, fel-felkapjuk a fejünket azon, ahogy a lúdtalpas irányítók, középpályások folyton beleszaggatnak a játék menetébe, hangoskodnak, rekedten ajvékolnak, óbégatnak, hisztiznek, teátrálisan elterülnek, provokálnak, svindliznek. Kellemetlen sport ez, amibe csak beledögleni lehet.

Medúzák lepték el a horvát tengerpartot – írták odébb néhány sarokkal –, köztük az iránytű medúza (Chrysaora hysoscella). Megfizethetetlenül drága lett a horvát tengerpart az Origó 2022.05.27-én rótt kedvcsinálója szerint. Zseniálisan kanyargó szófüzérekre lökjünk egy lájkot, vagy valami vicsorgó szart: A horvát tengerparton a helyiek már nem is igen nyaralnak. A többség olcsóbb desztinációt keres, másik országban.

– Hát, ez nagyon klassz hír! Most már visszafelé kanyargunk a hőségben.

Túl az Učka csúcson, a Dinaridákon északnyugati láncán elfogyott a varázslat, visszaöltöztünk a megszokott jelmezünkbe. A farzsebben sebtében begyűrt emlékekkel átlépjük a honvágyunk határait. Nem harapott medve, cápa, nem mart pók, skorpió, kígyó, nem csípett medúza, idén sem csaptak be, nem pusztultunk éhen, nem maradtunk útszélén, láttunk tengert, úsztunk halakkal, találtunk köveket, kagylókat, kincseket, ugráltunk a sziklákról a mélybe, ismét megtanultunk repülni, jókat beszélgettünk a barátainkkal, játszottunk, pihentünk, tanultunk.

Az ember néha ránéz a hírekre, csak a baj, meg a rossz, külföldön már sehol sem süt a nap, miközben idebenn, a melegben, az édesben, a szélcsendes, jól földelt hazában keményen védjük a családokat, a munkahelyeket, rezsót, rezsit, Erzsit, rizsát. Valójában a nyár permanens leszerelőbuli obsittal, zsolddal, keserű szájízzel, büszke nosztalgiával, kifosztott romantikával, megkopott ötletekkel.

Mindeközben belefeledkezünk a maratoni nyárba, a tébolyult költekezésbe, a tartalékok, a kappanháj felélésébe ezen a szűz adriai terepen, ahol már-már csak energiaválságtól szotyizó német vendégmunkások, horvát hajléktalanok, bohém lengyelek, utánfutós szlovák félnótások, osztrák vigécek bolyonganak. Az üzletekben érdekes módon nincs termékvásárlási korlát, még lehet cukrot kapni, szemben a hazai kisboltokkal. Bármennyit tankolhatunk az autóba, van normális áron élelem, köztük a hazai luxuscikknek számító étolaj, tojás, tészta, vaj, sajt, joghurt, de még hús is. Elérhető áron kapható bármely ABC-ben ital, dohány

– üzenem az otthoni hegyeknek, főleg ElsimonEl-nak, hogy vannak, jobbak, szimfonikusabbak.

Elsősorban azért, mert a hegyeik rusztikusak, pallérozatlan szikláik hanyagul górt rendszertelenek, ahogy a duguláselhárítás traumatikus lokalizálásánál összetorlódó szirtek egymás sikamlós testére kenődnek, mint a Budapestjeik meleg nyári felvonulásainak zsinórtalan lucskos mentéi, zászlai, lobogói. Testváladékok szigorú szabályok szerinti prezentációja, hiszen a csigáknál is, ezért embert az állattal bátran, természetesen radikálisan, de nem szélsőségesen, mert a jövőnk, pontosabban jövőjük, mégpontosabban végük: Sem alakzat, sem köszönés, sem szavak, csak bézbólsatyi, erszoftcigi, lógóseggű gatya, elcseszett tetkó, zselébe gyúrt hajszál, amitől magával ragadott a táj szépsége, nyálkás, bátortalan kezével hátba veregetett, inkább csak hátba nyúlt a már megintittvanaszerelemköpnikelpujpuj honvágy.

Horvátország 0.2-es verzió és a 0.1-es Magyarország verzió történelmileg mi vagyunk, testvérek, közös kalandok, nagy távolságok, gasztronómia, kilenclukú hídtól Rovinjig kommenzalizmus, hadsereg, esztétikum, lányok, fiúk, gyerekek. Az előbbi globalista politikusokkal feltunkolt közösségi térben 4 105 493 lakos (2017) él 56 594 km² területen, amelyből 33 200 km² tenger egy jó nagy adag tengerparttal (5 835 km) és 1 246 szigettel. vitéz lovag Ordasregőhy Felsőnyérczhy Augusztin nyugalmazott gyalogsági altábornagy, vállalkozó könyvtári intendáns e borongós sugárgomba-illatú délutánon a régi szemével néz rám a mennyboltról.

– Nemzetes Székkapitány Uram! Jelentem, hogy a Kaiserliche und Königliche Kriegsmarine c. Galgóczy-hagyaték jelentős része ismételten megtekintve.

Willi barátomnak a kivi-lugas alatti poharazgatásunk alkalmával nem beszéltem erről a felvidéki gyűjteményemről, amely a fotózás bölcsőjéből és a repülés hintalováról röppent fel, egy véletlen ötlet szárnyán. Az egykori légi felderítés repülő csónakjainak ezernyi fekete-fehér felvétele mutatja be az Adria partvidékét, tengerészeti múltját, a pólai Arzenál technikai felszereltségét, haditengerészeit, vezénylési nyelveit bemutató korabeli képeslapjait. Nem olyan számos ez a gyűjtemény, mint barátom gyűjtő gonddal összeállított zenei archívuma, de a hordozók szempontjából muzeális. vitéz Galgóczy Lajos tengeri repülő főhadnagy (1889, Győr) (Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, Károly csapatkereszt) egy speciális fényképező keretben készítette fotóit, melyet nemes egyszerűséggel ablakba helyezve hívott elő. Ez az analóg módszer máig elegendő pixelt ajándékoz a digitalizálónak.

– Nemzetes Felvidéki Székkapitány Uram! Tisztelettel jelentem, hogy az Adria, szemben a hazai élővizekkel, még nincs körülépítve, lekerítve, randa szóval elprivatizálva, tehát bárki szabadon, ingyen látogathatja a tengerpart strandjait, úszhat, napozhat, búvárkodhat, bandázhat, szórakozhat. Van elég WC, tisztítószer, felmosóvödör és WC-papír.

Egy hete lehetett, átjött Willi barátom, vendéglátónk néhány itallal, egy nyomtatvánnyal, dobókockákkal. Az isztriai éjszaka lugas alatti kockagurításához, kártyavetéséhez gardedámként rendeltünk néhány gyöngyöző korsó horvát sört, gyűrűző pohár isztriai bort. Jókat beszélgettünk a puttyogó madarak áloméneke között. A végtelen kékségű tenger, a víz alá bukás látványa, a közeg permanens változása, az általa nyert felüdülés pillanatai, bizsergés, bambulás, ábrándozás, megmagyarázhatatlan felszabadultság, mosoly, kacaj körénk gyűltek, most is itt ülnek, sőt jövőre ebben az időben, már a sógoromék, heten is kivennék a részüket a nyomorból.

Willi még nem részese az Európát átívelő paradigmaváltásnak, kontextualitása valóságra törő, kérdései racionálisak, következetesek.

– Mit írtál az átoltottságról? Ez is szarkazmus? Nem értem.

Visszaolvasom, értelmezem, bevallom, ezt elrontottam, de nem nagyon, mégis visszavonom.

– Sajnos félreértettelek.

– A 10% nagyon kevés átoltott. A valóság 50% körüli.

Napközben a zárlatos vezetékek zizegésére hasonlít a mediterrán kabócák hangja, ezt időnként szarkák cserregése, sirályok sikolya, dolmányos varjak horkogása tarkítja. A tenger hulláma örökélet elixír, a túlhajszolt, beteg léleknek – természetes orvosa az egzaltált, autópályás, vonóhorogra tülekedő gázfröccsöknek.

Nagy jelentősége nincs az elírásnak, nem vagyok terrorista, de verbálisan manipulálok. Olvasom a híreket, áll a bál, a magyarok tornáznak a rendőrökkel az utcákon, a Vatikán füstöl, mert éppen robbant (news blackout).

Utánanéztem a dolognak 56,9% legalább egyszer átoltottat ír a Reuters Horvátországban és 55,2%-ot a teljes védettségre, míg Magyarországon 65,6%-ot és 63,5%-ot ugyanezekre az adatokra a 2022. július 15-én aktualizált terminusban. Az adatszolgáltatás tükrében Ukrajna átoltottsága 35,5% és 31,4% – rendkívül aggasztó!! Oroszországban lényegesen kedvezőbb a helyzet, de nem megnyugtató az 56,7% és 51,8% a vakcináltság Putyin vérterrorjában. Az Our World in Data július 13-án megjelentetett adatai 57,2% és 55,5% átoltottságot mutatnak Horvátországban, míg Magyarországon 65,8% és 63,6%. Nem nagy a különbség, beteg tendencia. Sajnos Ukrajna nem látható az országok sorában, Oroszország adatai viszont némi javulást mutatnak 56,8% és 51,9%-ban.

Willi barátom minden bevételét visszaforgatja a vendégháza szépítésébe. Egy papírlapot vesz elő, másnap rikikizünk, ég a mécses az asztalon.

– Mi a véleményetek az átépítési, felújítási terveimről? Itt van a nagy fürdőszoba WC-vel, itt a zuhanyzó. Ez itt nem támaszfal (mutatja a papírra felskiccelt ábrán).

– Ne is mondd! Egy idióta után dolgozunk a szomszéd faluban, a barom kiszedett két támaszfalat, meggyengítette statikailag a házat, életveszélyes lett!

– Ez hogy lehet?

– Egy néhány hónapja pancserek dolgoztak előttünk, tönkretették ezt a háromszintes hatalmas házat (mutatom a weblapunkon a munkafolyamatokat). Mi a villanyszerelők és a vízvezeték- szerelők utáni restaurálást, burkolást vállaltuk el, de valószínűleg ki kell javítanunk ezt az életveszélyes állapotot.

– Mi a véleményed erről a megoldásról, elegendő mellékhelyiség marad így számotokra is?

– Tökéletes lesz az egybenyitott nagyfürdő kialakítása, az új burkolatokkal, három szobával, két WC-vel, a másik zuhanyzóval. Jövőre is jövünk, a sógoromék is szeretnének eljönni az öt gyerekükkel, ha szabad lesz a felső szint. Szerintem nagyon sokat beszélgetnénk, jó fejek, jól beszélnek angolul, van köztük kutatóbiológus, iparművész, zeneakadémiát végzett jazz szaxofonos, tűzoltó, egyetemisták, helikopter pilóta, országos bajnok focista, egy szakmabeli keresztfiú (az utóbbi gondolatsor csak új fejlemény, de még a hangszereket is beszélgettethetnénk – az emeleti barbárok ilyesmire kevésbé képesek).

A gyerekek mindennapos horvát nyelvleckéje tudatosult e pillanatban: strogo zabranjeno odplagnije otpada.

– Értitek? Szigorúan tilos a hulladékot elhelyezni. Sok turista kiviszi zsákokban a szemetet és a szezon végére elrondítják a partmenti erdőszéleket.

– Ez sajnos általános jelenség világszerte.

Elképzelem a szituációt…

Anya! Csinálhatok „úszik-e apa sörösdoboza a tengerben” kísérletet?

Fészezek, hagyj már békééén!

Gyere Hugi, kezdődhet a dinnyehéj csónakok versenye. Anya! A kukoricacsutkáról a halacskák itt is lecsipegetik az izét, mint a Balatonban?

Kukoricacsutka uszadékok, vödrös haleledellel teleszórt édesvíz – az egy másik világ. Itt azért szerencsére nem találkozunk repedt fajanszokkal, csaptelepekkel, hullámpalával és nagyobb emlősállat tetemekkel, hajnali vadzsigerrel. Lehet, hogy elkelne egy kis horvát nyelvlecke ugarisztánban is: strogo zabranjeno odplagnije otpada!

vitéz lovag Ordasregőhy Felsőnyérczhy Augusztin nyugalmazott gyalogsági altábornagy, vállalkozó könyvtári intendáns kedves mosolyával kíséri a történetet, miközben Marika néni hátradőlve felkacag mellette a karosszékben.

– Mondok keményebbeket…

– Na ne mondja, Jenő! Itt nem sok hír érkezik a lenti dolgokról (összepillantanak vitéz lovag Ordasregőhy Felsőnyérczhy Augusztin nyugalmazott gyalogsági altábornagy, vállalkozó könyvtári intendánssal)

– Odahaza ispánok lettek a megyei, vármegyei vezetőinkből.

– Ez nagyszerű dolog, tudod te, hogy milyen snájdig fiúk voltak ezek az alispánok, ispánok, főispánok? Hogy is hívták, Laci a marosvásárhelyi fiút, tudod, mondd már a nevét, aki a Katit vette el?

vitéz lovag Ordasregőhy Felsőnyérczhy Augusztin nyugalmazott gyalogsági altábornagy csöndesen a múltbamélyedő tekintettel ráfogott a szék karfájára, hátradőlve elmosolyodott.

– Mindjárt mondom a nevét, Marikám. Tudod, Jenő, na Ő egy remek fiú volt, a század egyik legkatonásabb hadapródja, az erdélyi bevonuláskor itt mi érkezünk ezekkel az olasz páncélosokkal, na itt van Ő (régi fénykép kerül elő az antik illatú intarzia alól).

Itt el kell árulnom, hogy vitéz lovag Ordasregőhy Felsőnyérczhy Augusztin nyugalmazott gyalogsági altábornagy valójában „a katona” metamorfózisa. Laci bátyám gyorsfegyvernemi páncélos hadapród volt, míg vitéz Márkos Attila törzskapitány úr a Monostori Erőd utolsó magyar parancsnokának a fia. 1940-1941-ben a Monostori erődben Karpaszományos Iskola működött, melynek parancsnoka vitéz Márkos Albert alezredes volt. Az egykori lófő székelyek leszármazottja gyermek korában sok-sok szálon kapcsolódott vitéz lófő nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes, egykori honvédelmi miniszter iker lányai sorsával. Ugyancsak e gyermeksereg tagjaként került katonai pályára a cőgerekhez Rudolf Ritter Wendelin Adolf Edler Metz von Spondalunga Vitéz lovag spondalungai Metz Rudolf altábornagy fia, vitéz Metz Rezső. Az édesapja nevéhez fűződik az I. Világháború egyik legnagyobb fegyverténye. Az általa kidolgozott katonai csapást, melyet a vezérkar terveitől eltérve improvizációs taktikai megfontolással vezetett, a hadtörténet ma Gorlicei áttörés néven jegyzi, egyedüli magyar tábornok, akit német hadosztályok, majd egy német frontszakasz parancsnoklásával megbíztak – a Mária Terézia-rend lovagkeresztjének birtokosa. Itt tennék említést az észak-komáromi önkormányzati képviselő, állatorvos barátomról, néhai vitéz Dr. Galgóczy Sándor székkapitányról, a füstölt makréláról, a csatos üveges finom Kelt sörről, Józsa Sándorról, aki öt gyermekére való tekintettel, tartalékos tisztként a védelmi létesítmények, erődítési munkálatainak irányítására rendelték be, amikor az Árpád-vonal előtti Szent László-állás, illetve Hunyadi-állás átkarolásából visszaszoruló erők a Margit-vonal kiépítésével rendeződtek 1944-ben.

Willi barátom a délszláv válság idején volt katona az akkor még 255 950 km² nagyságú Jugoszlávia ármádiájában, ő is kilógott a kerítésen, amikor a laktanya az igazak álmát aludta, a háborús konfliktusból szerencsére nem sokat éreztek, mert 1000 kilométerrel odébb dörögtek a vérfegyverek.

Én borzasztóan rossz katona voltam, a fele időmet laktanyafogságban töltöttem, gyűjtöttem a békeidők katonai kalandjait, élményeit, hogy aztán tudjak valamit mesélni a fiaimnak.

– Szegény Jó Blanka, elfért a polcodon Szentkuthy mellett Esterházy és Csurka, találkoztál Bárdossyval, Karádival, a proklamációt követően összefutottatok Otto Skorzeny SS-Obersturmbannführer-rel, amikor kis híján agyonlőttek benneteket a kondérfejű villanyszerelők, amíg elmagyaráztátok a parancsnokuknak, hogy a szaros háborújuk ellenére is tovább mentek a géppuskafészkük előtt (Tigris tank, meg a lelőtt testőrség, hüvelyek, halott katonák kifolyt vére szanaszét a földön), és nagyapám orvosi diplomát szerez, ha nekik nem is fog tetszeni. Szóval itt ez a történelem dolog és ezt most mindannyiótoktól, mindannyi átoktalan prűden kérdezem:

–Mit szóltok ezekhez az Ispánokhoz?

Nomenklatúra:

Rochadt az ország, romokban az udvar, kicsi grofo, duci király, düc-düc zene, csicsibaba, szentkhút, előtte főpapi erotikán pálcázó obszcénvulgárisz. Megátkoztak. Kelták, druidák valentin napi busza – buzulás, mint buszozás, oltári halloween, Google statisztika: kardlopás, térnyerés, vérnyelés, stb…