Dienes Jenő Attila: BETYÁR MINDENSÉG
Kihagyhatatlanul gyenge televíziós műsorok, értelmetlen időjárás, megjósolhatatlan híradások, ökumenikus ételek, nátha, hasmenés, hányás és láz! Hát elérkezett ez a gyönyörű 2022-es esztendő is, csak bírjuk kifizetni...
...egyre több oldalról hallhatjuk mások szájából is az apróbetűs NYAVALYGÁSUNKAT:
Ilyen szép napokat élünk itt a laposban, ahol nem fújja le házunkat a szél, de néha kiönt bennünket az áradás. Átvészeltünk itt cudar időket, sok-sok dögvészt, inváziót. Évezrede nyavalyás hordák gyújtogattak, nyilaztak, nyargaltak át a falvainkon, tatárok, törökök, labancok, románok, tótok, szerbek, nácik, ruszkik, amerikaiak, kommunisták (bocsánat, ha valakit kihagytam), végül elfogytunk, felhígultunk, a migráns hordák már csak átutaznak felettünk, lassan a krumplibogár sem marad itthon, úgy haladnak át a határainkon, hogy Magyarországot észre sem veszik.
De most baj van!
A kölkeink vakcinázásán rángatódzik a miniszterelnök és megannyi pribékje. Apáink vére néha vadul visszaüt gyermekeink túlcsorduló szeretetében, elfeledett regulájában, máshol a vér hiánya válik meddő létezéssé, a többiek szomorúságára, még a vastagon taníttatott kortársaknál is. A vásárolt jómodor nagyvonalú széruma lenne Isten dicsősége? A köhécselő mesterséges immunitás a hit hiánya, a lankatag vitalitás, a céltalan anyagi lét kordokumentumai.
EBBEN AZ ÉVBEN BETYÁROK LESZÜNK, határoztuk el a világon milliárdnyian, egyfajta újévi fogadalomként.
A betyárok időtlen hősei a világnak, örök rebellis lótolvajok, csárdák duhaj bonvivánjai, életvidám fenegyerekek, józan részegek, a puszták derűs gyilkosai. Cinkos rezdüléseket már korábban is nyakon csíphettünk, itt-ott a sétálás közben, amikor hipp-hopp ez-az hirtelen eltűnt, láthatatlanná vált, átalakult, leegyszerűsödött, körvonalazódott a hiánya. A mogorva-szavú hegyiember, a bohém halász, a hetyke pásztor, a szikár földműves nem kedveli a túl merev szabályokat, az agyonragozott többszörösen összetett mondatokat, amelyekben csak a sznob politikai firkászok találnak értelmet. A rókalelkű farizeusok lelketlen csűrcsavarját csak kiselejtezett honatyák és honnyanyák veszik komolyan, ha éppen nem őket kötelezi, de érdekeiket szolgálja az aktuális közérzetüknek megfelelő ízlelgetéssel. Mert ezek a betűk is csak fagyigombócok, ízek, illatok, aromák.
Évtizedek óta próbáljuk túlélni az aktuális, félretervezett költségvetést, az elszabadult piaci árakat, a megfékezhetetlen étvágyú, balkáni színvonalú multinacionális szolgáltatásokat. Ebben a dzsungelháborúban csak egymásra számíthatunk, tartósan, cinkos egyhúron pendüléssel, csak ősi bevált szabályaink szerint élhetünk.
Legyen úgy, mint régen volt:
magyar ember számlát nem ad és nem kér.
A betyárok között mindig akadtak ugyan kapcabetyárok, akik a betyárbecsület nélkül, hitvány árulóként a fajtájukon nyerészkedtek, a közösség rontására törtek, de őket mindig, mindenki megvetette, (pont) A régi világ szabályai egyértelműek, tömörek és könyörtelenek voltak. A házaknál a nász mindig kedvesebb vendég volt, és jóval hosszabb ideig pihent meg, mint a gyász. A szomorú esztendők letargiáján mindig úrrá tudott lenni a tervezés öröme, a jövő reménysége.
Napjaink kapcabetyárjai, kikupált nagyotmondók, igyekeznek mások tollaival ékeskedni, plagizálni. Ezek a senkiházi jöttmentek a média rikkancsai, torz valóságot sulykolnak az emberek tudatába, akár egy bokály borért eladják a falujuk népét, gátlástalanul kufárkodnak élettel, vagyonnal, hatalommal, erénnyel. Bárgyú figurák földhözragadt elméiből hiányzik a lélek, torz lelkük múzsája a vérengzés gyönyöre, csak a pusztulás krónikásai lehetnek.
Ellenben a pusztai betyárok nem primitív vademberek voltak, a kultúra évszázadokon át éltette titkos, tiltott létüket, áthagyományozva az utókorra. A feltörhetetlen hegyek, puszták megfejthetetlen titkai maradtak, mert eggyé tudtak válni a teremtett világgal, melyben mindenek fölött tisztelték a Teremtőt és az általa alkotott ősi rendet.
A betyár idők attól válnak különlegessé, hogy mindannyiunk számára érthetővé lesz a világ, amely nem lehet tovább kicsit igaz, vagy nagyon hazug, csak egyedül valóságos. Egy élhetetlenné tett társadalom új etikai normákat szül, mert a morális valóság legféltettebb kincse az élet, amely minden anyagi, egzisztenciális értéken felül álló hatalom. Az élet szeretete a családi fészekben fogy el utoljára. Amikor a feldúlt országban nyers lóhúst esznek az utcán az emberek, otthon akkor is egymásért, a közös jövőjükért fognak imádkozni. A túlérett, dekadens civilizáció a tehetetlen káoszával adja át a helyét egy letisztult, egyszerűbb formának. Tökéletes pusztítással kezdődik minden újrateremtés. Szántás szaggatja a régi földet a csírázás előtt, romba döntjük a düledező, omlatag falakat, mielőtt újakat emelünk.
A mai rendszer ingatag, felesleges, értelmetlen, vesztébe rohanó, végletekig romlott, mint a betyárkörte (ajánlott etimológiai kérdés).
A gyógyító betyárvilág visszafordíthatatlanul elérkezett, szemben az idealisztikus plázaszemlélettel, amely a romlást konzerválja. A tetszetős csodák mögött a polcokon ott lapul a profit, egy-egy alattomos, szottyadt termék, amely nem válik lédús gyümölccsé az egészségesek társaságában, hanem rövid időn belül mindent magával visz a pokolba.
Az új világrend könyörtelen kapzsisága mindent és mindenkit a romlásba vonz. A fekete téglalappal kitakart szemű, monogramokkal jelölt politikusok kondái belerohannak a vízbe, csak a betyárok maradnak a fövenyen, lovaik nyergében szemlélik a múlandók végzetét, az exorcizmust, hétköznapi ördögűzést. Bajuszukat pödörve szemrésből néznek át a pipafüstön, nem értik, hogy mi szükség a hagymaszárhoz, zsíroskenyérhez a kondenzcsíkra.
A szerző rajzai
