Digitális államcsíny (Jeffrey A. Tucker jegyzete)
Eredeti cikk:
BY Jeffrey A. Tucker, FEBRUARY 22, 2024
Volt egyszer... Ami kibontakozni látszott, az egy hatalmas szellemi tévedés volt a történelemkönyvek számára. Egy új vírus jelent meg, és mindenki kiborult, és szétzúzott minden normális társadalmi működést.
A magyarázatról kiderült, hogy csak a fedősztori. Mégis, érdemes megvizsgálni.
Bár rengeteg külső kommentátor mondta, hogy a kórokozót a szokásos módon kell kezelni – ismert kezeléssel és nyugalommal, miközben a legérzékenyebbek óvatosak maradtak az endémiáig –, néhányan belülről
egy nagy tévedés áldozatául estek. A számítógépes modelleknek jobban hittek, mint az ismert valóságnak. Azt hitték, hogy mindenkit el lehet különíteni, le lehet szorítani a fertőzéseket, és akkor a vírus kihal.
Ez soha nem volt hihető forgatókönyv, amint azt bárki, aki valamit is tudott a világjárványok történetéről, jelenthette.
Minden ismert tapasztalat ellene szólt ennek a kókler tervnek. A tudomány nagyon világos és széles körben hozzáférhető volt: a lezárások nem működnek. A fizikai beavatkozások általában semmit sem érnek el.
De azt mondták, hogy, hé, ez egy új gondolkodásból született kísérlet. Megpróbálják.
Amikor világossá vált, hogy a "lezárók" (a lockdownosok) átvették a hatalmat a politika felett, sokan közülünk azt gondoltuk, hogy tényleg, meddig tarthat ez még? Egy hétig, talán kettőig. Aztán végeztünk. De aztán valami furcsa dolog történt.
A pénz elkezdett folyni. És ömlött. Az államok úgy gondolták, hogy ez nagyszerű, így folytatták. A pénznyomtatók munkához láttak. És kitört az általános káosz: társadalmi, kulturális, oktatási, gazdasági és politikai.
Minden olyan gyorsan történt. A hónapok szünet nélkül peregtek a történetben. Egy idő után őrültté vált.
Olyan kevés kritikus volt. Nem tudtuk, de elhallgattatta őket egy új gépezet, amelyet már erre a célra építettek ki.
A cenzúrázott dolgok között volt annak az oltási főzetnek a kritikája is, amelyet éppen terjesztettek, és amelyet végül az egész világon rákényszerítettek volna a lakosságra. Azt mondták, hogy 95 százalékban hatékony, de nem volt világos, hogy ez mit jelenthet.
Koronavírust még soha nem sikerült semmilyen oltással megfékezni. Hogyan lehet ez igaz? Nem volt igaz. Az oltás sem állította meg a terjedést.
Sokan mondták ezt akkoriban. De mi nem hallottuk őket. A hangjuk tompa volt vagy elhallgatták.
A közösségi médiavállalatokat már átvették a kormányhoz kötődő érdekeltségek, amelyek a hírszerző ügynökségek megbízásából dolgoztak. Azt hittük, hogy ezeket az eszközöket arra tervezték, hogy növeljék a másokkal való kapcsolatainkat és lehetővé tegyék a szabad véleménynyilvánítást. Most pedig arra használták őket, hogy a rendszer előre meghatározott értelmezését sugározzák.
Furcsa iparági váltások történtek. A benzinüzemű autókat az elektromos járművekkel való új kísérletezés javára elvetették, köszönhetően az ellátási lánc megszakadásából adódó hiányok okozta intenzív fogyasztói keresletnek. A digitális tanulási platformok hatalmas lendületet kaptak, mert a fizikai tantermeket bezárták. Az online rendelés és a házhozszállítás divatba jött, mert az embereknek azt mondták, hogy ne hagyják el otthonukat, a kisvállalkozásokat pedig erőszakkal bezárták.
A gyógyszergyártó cégek persze magasan lovagoltak, és fokozatosan átnevelték a lakosságot az előfizetéses modellre. Egész országokat próbáltak átállítani az egészségügyi útlevélrendszerre. New York City ezt próbálta ki, az egész város tényleges fizikai elkülönítésével együtt, ahol
a beoltottakat tisztának tekintették, míg a be nem oltottakat nem engedték be éttermekbe, könyvtárakba vagy színházakba.
A digitális alkalmazás azonban nem működött, így ez a terv hamar megbukott.
Mindez kevesebb mint egy év alatt történt. Ami a közegészségügyben intellektuális tévedésnek indult, végül digitális államcsínynek tűnt.
A múltbeli puccsok során a hegyekből lázadó seregek rohanták meg a városokat, és a hadsereggel karöltve lerohanták a palotát, a vezető és családja pedig kocsin vagy helikopteren menekült el, a korszaktól függően.
Ez most más volt. Ezt a globális állam struktúráján belül a hírszerző ügynökségek szervezték és tervezték meg, egy nagy újrakezdés volt, hogy elvethessék a múlt formáit, és egy új disztópiával váltsák fel őket.
Kezdetben azokat az embereket, akik azt mondták, hogy ez egy nagy újrakezdés ("reset"), őrült összeesküvés-elméleteket gyártóknak csúfolták. De aztán kiderült, hogy a Világgazdasági Fórum vezetője, Klaus Schwab írt egy könyvet éppen ezzel a címmel, amelyet az Amazonon meg lehet vásárolni.
Kiderült, hogy ez HG Wells A nyílt összeesküvés című műve, a 21. századi technológiára aktualizálva.
Kiderült, hogy ennél sokkal többről van szó. Mindennek volt egy olyan oldala, amely hatással van azokra a mechanizmusokra, amelyeket a társadalmak demokratikus ellenőrzésére használunk.
A 2020 márciusában átnyomott törvényjavaslatok sokaságában a szavazás és a voksolás olyan liberalizációja volt elrejtve, amelyet korábban soha nem tűrtek volna el. A társadalmi távolságtartás jegyében a levélszavazás válna normává, az ezzel járó ismert szabálytalanságokkal együtt.
Hihetetlen, de ez is a terv része volt.
Mindezek valós idejű kutatása és megvalósítása kicsit sok volt. Összetörte a régi ideológiai paradigmákat.
A régi elméletek már nem magyarázzák a világot, ahogyan az most kibontakozik.
Ez mindannyiunkat arra késztet, hogy felülvizsgáljuk az előítéleteinket, legalábbis azokat, akiknek az elméje eléggé alkalmazkodó ahhoz, hogy odafigyeljen. Az értelmiség nagy része számára ez nem lehetséges.
Visszatekintve, már a kezdetektől fogva tudnunk kellett volna, hogy valami nincs rendben. Túl sok volt az anomália. Tényleg olyan hülyék voltak a felelősök, hogy azt hitték, hogy egy vírust el lehet tüntetni azzal, hogy mindenki otthon marad? Ez abszurd. A mikrobiális birodalmat nem lehet így irányítani, és ezt bizonyára mindenki tudja, akinek van egy csöppnyi intelligenciája.
Egy másik nyom: soha nem volt kivonulási terv. Pontosan mit is akartak elérni tizennégy nap befagyasztott tevékenységgel? Mi volt a siker mércéje? Soha nem mondták el.
Ehelyett a média és a kormány elitje egyszerűen csak a félelmet szította. Aztán ezt a félelmet nevetséges protokollokkal válaszolták meg, mint például fertőtlenítővel való leöntés, maszkolás séta közben, és az a feltételezés, hogy minden más ember a betegség hordozója.
Ez volt a pszichológiai hadviselés. Milyen céllal és mennyire ambiciózusak ezek a rejtett tervek velünk szemben?
Csak négy évvel később fogjuk fel a teljességét annak, hogy mi történt.
Azok számára, akiket a kormányok tartós alkalmatlanságra tanítottak, hogy bármit is jól csináljanak, még kevésbé, hogy egy tervet precízen hajtsanak végre, a bonyolult összeesküvés-elméletek az összeesküvésekről és a cselszövésekről mindig valószínűtlennek tűnnek. Egyszerűen nem hiszünk bennük.
Ezért tartott olyan sokáig, mire rájöttünk, hogy mi volt a 2020 márciusában bevetett terv, amely látszólag különböző kormányzati/ipari ambíciók sokaságát ötvözte, többek között:
1) a gyógyszerforgalmazás előfizetési/digitális modelljének bevezetése,
2) tömeges cenzúra,
3) választások szervezése/csalása,
4) egyetemes alapjövedelem,
5) ipari támogatások a digitális felületeknek, hozzáféréseknek,
6) a lakosság tömeges megfigyelése,
7) az ipar kartellezése,
8) a jövedelemelosztás eltolódása és a közigazgatási államhatalom megszilárdulása,
9) a "populista" mozgalmak leverése világszerte, és
10) a hatalom központosítása általánosságban.
Mindennek tetejébe mindezek az erőfeszítések globális szintűek voltak.
Ez az egész modell valóban a hihetőség határait feszegeti. Pedig minden bizonyíték pontosan a fentiekre utal. Ez csak azt mutatja, hogy még ha nem is hiszel az összeesküvésekben, az összeesküvések hisznek benned. Ez egy olyan digitális korabeli államcsíny volt, amilyet az emberiség még soha nem tapasztalt.
Mennyi időbe telik, amíg feldolgozzuk ezt a valóságot? Úgy tűnik, még csak a megértés, és még kevésbé az ellenállás korai szakaszában vagyunk.
Szerző
Jeffrey Tucker a Brownstone Institute alapítója, szerzője és elnöke. Emellett az Epoch Times vezető gazdasági rovatvezetője, 10 könyv, köztük a Life After Lockdown című könyv szerzője, valamint több ezer cikk szerzője a tudományos és népszerű sajtóban. Számos előadást tart gazdasági, technológiai, társadalomfilozófiai és kulturális témákban.
Kapcsolódó cikkünk:
K o v i d t i s z t á z ó – Varga Domokos György (Szilaj Csikó)
Comments