Diószegi György Antal: „Ars Sacra”: a történelem evangéliuma –

avagy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete

a XV. századi templomaink címerábrázolásainak tükrében*

Nándorfehérvári diadalunk egyetemes jelentőségű keresztény hőse, Hunyadi János örök érvényű dicsősége a nemzeti összetartozásunk terén különleges értéket képvisel a XXI. században is! E tárgykörben és a középkori „Archiregnum Hungaricum” címerjogi világa terén emlékezetműveltségi alapvetésként fontos rögzíteni, hogy a székely civilizációs értéktáraink egyetemes jelentőséget képviselnek. A székelység legfontosabb ősi jelképe a kék alapon ábrázolt Nap és Hold: így született meg a Székely Nemzeti Tanács zászlaja 2004-ben; majd pedig Székelyföld hivatalos zászlaja 2009-ben.

A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét a polihisztor Zágoni Aranka György az 1811-ben megjelentetett művének címlapjára tette. Vajdahunyad lovagtermének és várkápolnájának sisakdíszes Hunyadi-családcímerei a gyűrűt tartó holló és az ősi székely jelképek együttes ábrázolásával valósultak meg Hunyadi János 1452-ig lezajló építkezései idején. Köpeczi Sebestyén József 1927-ben kiváló rajzokat készített Vajdahunyad várkápolnájának sisakdíszes Hunyadi-családcímeréről; valamint Mátyás király nyitott koronás országcímeréről, ami a brassói Fekete-templomban látható.

„Ars Sacra”: a „Szent Művészet” évszázadokon átívelő címerjogi értékvilága fényében érdemes arra a két címerre utalni, amelyek jelképrendszerében a székely nagyszülőkre vonatkozó szeretetből fakadó archeogéniuszi emlékezetműveltség került megfogalmazásra. Az egyik a budavári Nagyboldogasszony-templomunkban található: az Igazságos Mátyás magyar királyunk által 1470-ben készíttetett zárt koronás államcímerének legelőkelőbb, legfontosabb részét jelentő kék színű szívpajzsán a Hunyadiak ősi címermadara, a csőrében aranygyűrűt tartó holló a Nap és Hold székelycímeres ábrázolásával együtt került felmutatásra. A másik pedig Dr. Erdő Péter bíboros esztergom-budapesti érsek, metropolita címere ugyanezen címerjogi archeogéniusz jegyében született meg.

A fenti címerjogi alapvetések a nemzeti összetartozásunk székely örökségtárába tartozó XV. századi történelmi emlékeink körében kiemelt jelentőséggel bírnak. A középkori „Archiregnum Hungaricum” címerjoga igazolja a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét 1811-ben címlapra tevő polihisztor, Zágoni Aranka György tudománytörténeti alapvetését! A fent hivatkozott Mátyás-államcímer két üzenetet is hordoz: egyrészt ezen ábrázolás azt jelenti, hogy 1470-ben a székelycímeres jelképtár megjelenítésével Székelyföld felkerült a hivatalos magyar államcímerre; másrészt e címerművészeti megjelenítés által Mátyás király a székelycímeres jelképtárat a saját családja címerhasználati jogosultságaként is felmutatta, ami a középkori címerjog alapján azt jelenti, hogy archeogéniuszi tanúságot tett a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetéről.

Az 1902-ben felavatott kolozsvári Mátyás-emlékmű talapzatát ékesítő koronás államcímer szívpajzsa is egyetemes jelentőségű a nemzeti összetartozásunk értékvilágában. A címerjog a nemzeti emlékezetműveltség azon értékes tudástárat megtestesítő tudományterülete, melynek kimagasló jelentősége van a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete terén.

Alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy a legfontosabbak a XV. századi források, melyek értelmezési kereteit azon legmagasabb tudományosság szintjén kell meghatározni, melyben a címerjog hatalmas jelentőséget képvisel. A középkori „Archiregnum Hungaricum” államéletét meghatározó családok eredetkutatása tárgykörében a kutatások alapjait a korabeli levéltári források jelentik. Ezen források között kiemelt fontossággal bírnak azon királyi adománylevelek, amelyek az érintett család címeréről adnak történelmileg hiteles tájékoztatást. E körben a címerbővítést tartalmazó királyi adománylevelek pedig a legértékesebb források, mivel ekként az ősök jelképeire olyan adatok nyerhetőek, melyek a korábbi (akár évszázadokon átívelő) címerhasználati örökség történelmi jelentőségére világítanak rá. Hunyadi János címerhasználata tárgykörében az 1453-as királyi adománylevél azért fontos, mivel ezen sisakdíszes címerábrázoláson a csőrében gyűrűt tartó ágon ülő holló úgy szerepel, mint a Hunyadiak őseinek címermadara. A címerjog jelentősége kapcsán fontos rögzíteni, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az ősi családi címer és ennek címerváltozatai kimagasló értéktárat mutatnak fel a tanúságtétel okán! E tárgykörben azon címerváltozatok a legfontosabbak, amelyek a székely címer jelképeivel ékesítettek, s ekként térnek el az 1453-as királyi adománylevélben adományozott címertől.

A középkori „Archiregnum Hungaricum” állam- és jogrendjénél ősibb a székelység jogrendje és címerének jelképrendszere, és ekként egyetemes jelentőséget képviselt a középkori magyar címerjog világában. Címerjogi alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy a címerhasználat lényege a tanúságtétel, tehát a címerjogi értelmezési keretek meghatározásakor a heraldika és a genealógia külön is izgalmas és egymást erősítő tudományterületeit fontos az összefüggések mentén elemezni. A jogtörténet különleges emlékezetműveltséget felmutató tudományterülete a heraldikai és a genealógiai összefüggések terén irányadó címerjog, melynek alábbi XV. századi alapvetései és összefüggései ragyogó fényben igazolják a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét a XXI. századi történettudomány értékvilágában!

I. Vajdahunyad várkápolnája boltozatzáró kövének sisakdíszes címere 1446 óta a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének címerjogi bizonyítéka!

A sisakdíszes címerek genealógiai jelentősége közismert a tudományos kutatások értelmezési kereteinek a meghatározása terén! A Hunyadiak ősi fészke, Hunyadvár, azaz Vajdahunyad várkápolnájának és lovagtermének Hunyadi-családcímerei a gyűrűt tartó holló az ősi székely jelképekkel együttes ábrázolásával valósultak meg. E történelmi helyszínen a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete terén az 1452-ig megvalósult építkezések körében rendkívüli értéktárat képviselnek ezen genealógiai címerábrázolások. Hunyadi János „az udvari körből hazakerülve, a budai palotát tekintette mintaképének, amikor Vajdahunyad várát kifejlesztette". „Mint az ország leghatalmasabb főura megengedhette, hogy királyi példát kövessen.” „Külsőben erkélyfolyosós várkastély, tereiben két díszterem egymás fölött” található a „vajdahunyadi palotában”. Az „Országháznak nevezett termet 5 oszlop osztja két boltozatos hajóra". (1) „Buda, Esztergom, Vajdahunyad egyazon emlékcsoport tagjai; a XV. századi magyar reprezentációs építkezéséé". A „Hunyadiak Zsigmond udvarában emelkedtek ki, Vajdahunyad kiépítésekor a budai mintát követték". Vajdahunyad „épülete méretben és művészeti megoldásban olyan figyelemre méltó, hogy jogos megállapítani", hogy az itteni XV. századi „emlékcsoport nemcsak a hazai, hanem az európai korabeli építészet élvonalába tartozik". (2) Vajdahunyad kapcsán a következő alapvetések kerültek megfogalmazásra 1987-ben: „Az emeleti nagyterem, melyet Országháznak is neveztek, 30 méter hosszú, 12 méter széles. Hálóboltozatos mennyezetének, a termet középen kettéosztó, címerpajzsos, lombdíszes faragványokkal díszített öt, nyolcszögletű vörösmárvány oszlopával Erdélyben és a történelmi Magyarországon is egyedülálló. A nagyterem második oszlopán felirat hirdeti: „Ezt a várat Hunyadi János, Magyarország kormányzója építette az Úr születésének 1452. esztendejében.” Hunyadi korában országos tanácskozásokat tartottak itt, innen az Országház elnevezés. A nagyterem alatt a földszintet, az előbbihez hasonló elrendezéssel a lovagterem foglalja el, ahová a kaputorony melletti csigalépcső vezet.” A „kápolnát 1446-ban, míg a lovagtermet 1452-ben építették fel”. Vajdahunyadot 1482-ben Mátyás király a „fiának, Korvin János liptói hercegnek és hunyadi ispánnak adományozta”. (3) A Vajdahunyad várában lévő „lovagteremnek feliratos pillérfejezete” tekintetében fontos emlék a „Hunyadi-címeres oszlopfejezete”, ahol a „címerpajzsban fagallyon gyűrűs holló, csillag és félhold” látható. (4)

„A műveltség hordozója a vallás"! Ezen értéküzenet megfogalmazója, Köpeczi Sebestyén József (1878–1964) heraldikus, címerfestő, genealógus, a „Genealógiai Füzetek” szerkesztője, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Országos Levéltár megbízott címerfestője, az ún. magyar birodalmi középcímer megtervezője, Erdély címertanának legkiválóbb szakértője a következőket rögzítette 1927-ben: a „Hunyadi-ház pajzscímerének színeit ismerjük": a „pajzs kék; a holló fekete". „A várkápolna boltzáróköve pedig a Hunyadiak pajzscímerképének sisakdíszképen alkalmazott változata. Ez emlék négyes karajba foglalt, koronás, takaros csőrsisakot mutat s ezen a csőrében gyűrűt tartó hollót, melynek balszárnyához öblében hatágú csillagos, fogyó félhold tapad." (5)

Vajdahunyad várkápolnája a nemzeti összetartozásunk határokon átívelő érzületének a legméltóbb megélésének szakrális helyszínei közé tartozik! A jogtörténet különleges emlékezetműveltséget felmutató tudományterülete a heraldikai és a genealógiai összefüggések terén irányadó címerjog. E tárgykörben azt a legfontosabb rögzíteni, hogy Vajdahunyad várkápolnája boltozatzáró kövének sisakdíszes címere által 1446-ban Hunyadi János címerjogi tanúságtételt tett a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetéről. Budavári Nagyboldogasszony-templomunk harangtornya koronás államcímerének szívpajzsával 1470-ben Mátyás király az őseiről ugyanezt a címerjogi tanúságtételt mutatta föl országnak-világnak! E XV. századi épített szakrális örökségtáraink olyan kimagasló értéküzeneteket hordoznak a székelycímeres ékítményeik révén, melyek világképi felmutatása világhírként tud felmutatásra kerülni a méltó módon megalkotott Hunyadi-film által!

II. Budavári Nagyboldogasszony-templomunk harangtornya 1470-ben készíttetett koronás államcímerének szívpajzsa Mátyás király címerjogi tanúságtételeként került felmutatásra!

A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében Mátyás király 1470-ben készíttetett koronás államcímere szívpajzsának genealógiai tanúságtétele kimagasló jelentőséggel bír a tudományos kutatások értelmezési kereteinek a meghatározása terén! A címerjog egyetemes jelentősége kapcsán indokolt arra rávilágítani, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében folytatott értelmezési keretek meghatározása tárgykörében a heraldikai és a genealógiai összefüggések a legfontosabbak! Az 1945 utáni pártállami hatalompolitika teljességgel tagadta, és valójában tiltotta a heraldika (címertan) és a genealógia tudományos művelését, és ez hatalmas történelemszemléleti károkat okozott. A XXI. században vissza kell térni a címerjog által meghatározott alapvetésekhez, összefüggésekhez, és az értelmezési keretek terén abból kell kiindulni, hogy minden címerábrázolási változásnak a múltban gyökeredző történeti háttere van. A címerjog tudományos alapvetései okán azt indokolt kiemelten rögzíteni, hogy Hunyadi János és fia, Mátyás király legékesebb címerábrázolásai a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét igazolják! A pecséttan és az archontológia kutatások terén is hatalmas jelentőségű munkát végző Nagy Iván (1824–1898) genealógus, heraldikus, történész, író, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alelnöke, akadémikus a „Magyarország családai címerekkel és nemzékrendi táblákkal” címet viselő 13 kötetes műve 1859-ben megjelent ötödik kötetében megemlítette „Hunyadi Jánosnak ősi címerét”, ami „egy csőrében arany gyűrűt tartó hollót ábrázolt”. Ezen ősi címert az 1453-ban kelt király adománylevél a „fehér mezőben koronát tartó vörös oroszlánnal bővíti meg”. E bővített címer a következő: a jobb oldalra dőlő pajzs négy részre oszlik, az első és negyedik osztály kék udvarában egy szárnyait kissé felemelő, és balra fordult fekete holló látszik, csőrében arany gyűrűt tartva; a második és harmadik osztály ezüst mezejében szintén balra fordult vörös oroszlán áll hátulsó lábain, háta mögé felkondorított farkkal, és első bal lábával arany koronát tartva”. „A pajzs tetején koronás arany sisak áll, melyből egy szétterjesztett arany szárny nyúlik fel. A sisak két oldaláról a pajzsot arany-kék foszladék veszi körül." (1) 1929-ben az került rögzítésre, hogy a „Hunyadiak címerének általánosan ismert alakja a csőrében gyűrűt tartó holló, amelyet a család minden sisakdísz nélkül viselt és megtartott egyedüli címeralaknak" a magyar király 1453-as „címerbővítő armalisának adományozása után is". (2) „Erdély Mátyás idejében nem számított önálló tartománynak”, és ezért „nem szerepel a magyar uralkodó intitulatiójában". A Nap és a Hold „székelyek címereleme". (3) Ezen alapvetések jegyében indokolt arra felhívni a figyelmet, hogy különleges heraldikai és genealógiai értéktárat képvisel a Budavári Nagyboldogasszony-templom tornyán 1470-ben elhelyezett koronás államcímer. Az Igazságos Mátyás királyunk döntése révén megalkotott államcímer kék színű szívpajzsán a Hunyadiak címermadara, a csőrében gyűrűt tartó holló a Nap és Hold székelycímeres ábrázolásával együtt került felmutatásra. A XV. századi magyar államcímer ezen fejlődési iránya egyetemes jelentőséget képvisel, mivel a fenti címerjelképek együttes ábrázolása a szívpajzs kék mezejében egyrészt azt jelenti, hogy (Erdély nem, ám ezzel ellentétben) Székelyföld immár felkerült a hivatalos magyar államcímerre; másrészt pedig Mátyás király ekként heraldikai és genealógiai tanúságtételt tett a magyar ősei székely eredetéről! A reneszánsz műveltségben élő Mátyás király által 1470-ben készíttetett koronás államcímer kapcsán ez olvasható azon az 1893-ban készített feliraton, ami a Nagyboldogasszony-templomban került elhelyezésre uralkodónk címere alatt: „Mátyás királynak e címere eredetileg a magas torony délnyugati ablakában volt honnan a torony megújításakor emlékül ide helyeztetett”! Európai értéktárat képvisel, hogy a király 1470-re felépíttette a délnyugati harangtornyot, mivel ezen a nagyszerű alkotáson elhelyezett koronás államcímer szívpajzsa mintaként szolgált az 1486-ban elkészített azon Mátyás-emlékműhöz, ami a bautzeni Ortenburg-vár kaputornyát ékesíti A számos kiváló tanulmányt megjelentető, 1937-ben Baumgarten-díjjal, valamint 1969-ben Herder-díjjal kitüntetett reneszánsz szakértő, Balogh Jolán (1900–1988) művészettörténész írt arról 1940-ben, hogy az „Ortenburg-vár kaputornyán Mátyás ülőszobra” azért is fontos emlék, mivel ezt 1486-ban készítették, tehát hiteles a rajta feltüntetett ábrázolás. (4) A bautzeni Ortenburg-vár kaputornyát ékesítő hatalmas és díszes emlékmű 1486 óta méltón őrzi Mátyás király emlékét, mely ábrázolás kapcsán különleges értéket képvisel, hiszen a faragott címerábrázolások között megtalálható az a „hollós”-címer is, ahol a Nap és a Hold is feltüntetésre kerültek. A Budavári Nagyboldogasszony-templom tornyára 1470-ben Mátyás király által készíttetett címerábrázolás egyetemes jelentőséget képviselő tanúságtétel az ősei eredetéről, hiszen a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete így a bautzeni Ortenburg-vár kaputornyán is látható tudássá lett! Budai várunkban is megtekinthető e kiváló bautzeni Mátyás-emlékmű, mivel másolata 1930-ban a Hess András téren, a Szent Miklós templom tornyának maradványfalán került felavatásra.

III. Címerjogi értéküzenet: a kolozsvári Mátyás-emlékmű talapzata koronás államcímerének szívpajzsa 1902 óta „romolhatatlan hirdetője a nemzeti múltnak, nagyságnak, dicsőségnek” és a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének!

A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az 1902-ben felavatott kolozsvári Mátyás-emlékmű talapzatát ékesítő koronás államcímer szívpajzsának címerjogi üzenete különleges jelentőséggel bír a XXI. századi nemzeti összetartozásunk értékvilágában is! A „félholddal és napkoronggal" ékesített címer kapcsán fontos, hogy ez „a székelység ősi jelképe: olyan szorgalmasan és éberen figyelik és őrzik az ország határát, mint a hold és a nap a földet". „A magyar heraldikára jellemző, hogy csaknem minden uralkodónk változtatott valamit a címeren, sőt nemegyszer saját régi címerüket is átszerkesztették uralkodásuk idején. Mátyás király egyik címerén például a fekete holló középen, a másikon ellenben oldalt látható." (1) Különleges értéktárat képvisel, hogy Mátyás király XV. századi koronás államcímerének szívpajzsát a csőrében aranygyűrűt tartó holló és a székelység ősi címere ékesíti! Az évszázadokon átívelő összefüggések jegyében utalok arra, hogy ezen 1470-ben született címerábrázolás a maga korában természetesen közismert volt; majd a több évszázados befalazás után ismét láthatóvá lett. A XIX. század végén olyan hatást gyakorolt, hogy talapzatot ékesítő koronás államcímerként született újjá 1902-ben; sőt 1943-ban ismét közismert lett a Kárpát-medencében annak köszönhetően, hogy ezen esztendőben országos szinten került megszervezésre a „MÁTYÁS KIRÁLY SPORTÉV”, melynek jelvényén szintén ezen címerábrázolás került felmutatásra! Csallóközi Zoltán a következőket rögzítette 2013-ban: „Kolozsvár dísze Fadrusz János Mátyás-szobra. A hadvezérei körében mozdulatlanul figyelő király alakját méltán tartják a magyar szobrászat remekének. 1902 októberében országos ünnepség keretében avatták föl a szobrot.” A talapzatáról azóta „eltűnt a magyar címer”. „A „talapzatában elhelyezett alapító levélben” (többek között) a következő értéküzenet került megfogalmazásra: „Legyen egyszersmind a szobormű egyik romolhatatlan hirdetője a nemzeti múltnak, nagyságnak, dicsőségnek, és mint ilyen dobogtassa meg a haza minden hű fiának szívét, s teljesítse e magasztos hivatását”. (2) Fontos arra utalni, hogy a talapzatáról valóban „eltűnt a magyar címer”, de a korabeli fényképeknek, képeslapoknak hála van mód arra, hogy a napjainkban is megtekintsük a felavatáskori államcímert. A nemzeti összetartozásunk értékvilága terén a XXI. században is szívet dobogtató és lelket melengető érzés e szoborcsoportot és talapzatát a maga teljes épségben meglátni a régi képeslapokon, mivel ekként a kolozsvári Mátyás-emlékmű talapzata koronás államcímerének szívpajzsa 1902 óta is „romolhatatlan hirdetője a nemzeti múltnak, nagyságnak, dicsőségnek” és a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének! Az évszázadokon átívelő összefüggések jegyében utalok arra, hogy e talapzat címere megegyezik azzal, amit a kolozsvári születésű Mátyás király 1470-ben készíttetett a Budavári Nagyboldogasszony-templomunk harangtornyára, ahol a koronás államcímer kék színű szívpajzsán (boglárpajzs) a Hunyadiak ősi címermadara, a csőrében aranygyűrűt tartó holló a Nap és Hold székelycímeres ábrázolásával együtt került felmutatásra.

IV. Mátyás király koronás államcímere kék színű szívpajzsának genealógiai és címerjogi üzenete az „Archiregnum Hungaricum” korabeli székely címer egyetemes jelentősége fényében!

1. A sisakdíszes címerábrázolás genealógiai jelentősége: „egész nemzetség közösen használt sisakdíszére történik utalás" címer révén!

„Szabály szerint a sisakdíszen ugyanaz az alak van, mely a címerben, mint főcímeralak szerepel”. E „szabálytól azonban nagyon korán eltértek és a sisakdíszt vagy megváltoztatott alakban használták, vagy egészen más sisakdíszt alkalmaztak". (1) A XIV. században Magyarországon „a zászlón, a pajzson látható címeren kívül a sisakra helyezett sisakdísz is igen nagy jelentőséget kapott, sőt időnként” még „a pajzsos címerábrázolásoknál is fontosabb lehetett”. (2) A „sisakdísz jelvényének a XIV. századbeli per jogban (peres eljárásban) való, a rokonság bizonyítására történt felhasználását" illetően a fennmaradt emlékek rámutatnak „a sisakdíszeknek a XIV. századbeli élő heraldikánkban játszott fontos szerepére". E korszakban „egy címer illetéktelen használata további bonyodalmakra is vezethetett". A XIV. század végén a „nemesi sisakdísz használatánál" az a legfontosabb, hogy ekként „az egész nemzetség közösen használt sisakdíszére történik utalás". (3) A címer egyik „főalkotórésze a sisak, mely a heraldika fénykorában fontosságra a pajzzsal vetekedik". „A sisakot a pajzsra helyezve szokták ábrázolni, mégpedig a pajzs felső peremének közepén, ha a pajzs egyenesen álló. Dőlt pajzsnál a sisakot a magasabban álló pajzssarokra helyezzük, még pedig a pajzs dőlésének megfelelő helyzetben, tehát jobbra vagy balra fordulva." „A sisakot a sisakdísz ékesíti. A sisakdísz alatt a sisakra tűzött plasztikus heraldikai tárgyakat értjük, melyek a sisaknak lényeges tartozékát képezik, e nélkül a sisakot nem nevezhetjük heraldikai sisaknak.” (4) Egy 1326-ban kibocsátott királyi oklevél „záradéka szerint az ország nemesei közül senkinek sem szabad az adományozottéhoz hasonló arany vagy ezüst sisakdíszt viselni, vagy a megadományozottat a sisakdísz birtokában háborgatni”: ez „címerjogi szempontból” azért is fontos, mivel azt is rögzítette az oklevél, hogy „a király egyúttal visszavonja, ha valaki elődjei közül („qui predecessorum nostorum") hasonló adományt tett”. „1326-ban még sisakdíszt jelentett" a „magyar „címer" szó”! (5)

2. A „Hunyadiak régi hollós címerét” bővítő 1453-as királyi oklevél utáni címerváltozatok jelentősége „néhány heraldikai megállapítás” fényében!

A magyar király az „1453-ban kelt címereslevelével koronát tartó oroszlánnal bővítette a törökverő hős, Hunyadi János családi címerét, amely gyűrűt tartó hollót ábrázolt”. E címerbővítés „a Hunyadiak régi hollós címerét egészítette ki”. A címerhasználat kapcsán fontos a „hazánkban jó néhányszor előforduló szokásra” is rámutatni, mivel számos példa van arra, hogy az „adományozott címeren használóik utólag kisebb-nagyobb változtatásokat végeztek”. (1) E tárgykörben igen fontos, hogy dicsőséges királyunk, „Mátyás címerei számos változatban maradtak az utókorra, és ezért a hagyományos címerjogi szemlélettel közelítve jó néhány elméleti problémát vetett fel interpretálásuk”. „Úgy tűnik azonban, hogy a nemzetközi heraldikai szakirodalmat követve — többek közt épp Mátyás címereinek a bevonásával is — sikerült a 17-19. század heraldikusai által kidolgozott merev heraldikai felfogást meghaladni, és így már bátrabban vállalkozhatunk néhány heraldikai megállapítás megtételére Mátyás címerei kapcsán." (2) E tárgykörben fontos alapvetés, hogy „le kell számolnunk azzal a merev címerjogi szemlélettel, amely egy-egy címernek egyetlen lehetséges változatát ismerte csak el, ,,a címert" amelyet valamely uralkodónk armálisa adományozott, s amelyet akkortól fogva a címernyerő természetes vagy jogi személy, illetve utódai az idők végezetéig (a címerviselés befejeztéig), vagy egy újabb armálisba foglalt címeradományig változatlanul viseltek”. „A címerszimbolika fontos forrásai” a kutatásoknak. Indokolt „szakítani” azzal „a szemlélettel, amely az armálisban szereplő címert mindig és mindenütt a címer kizárólagos megjelenítésének tekintette, s ha ugyanazon címertulajdonos máshol fennmaradt címereit egyáltalán figyelemre méltatta mellette, ezt csak azért tette, hogy rámutathasson: a másik címer a címereslevélbe foglalthoz képest itt és itt hibás”. „Vizsgálataink alapján úgy tűnik, ha eltérések figyelhetők meg ugyanazon címertulajdonos(ok) egymással párhuzamosan használt címerei között, célszerű az armálisban szereplőt csupán a lehetséges változatok egyikének tekinteni, amelynek egyes eltérései (jelesen: balra néző címerképei) szinte szabályszerűnek mondhatók a kortárs pecsétek ábrázolásai mellett, s ha nem is kell megtagadnunk tőle, mint fontos forrástól a megbecsülésünket, a régebbi szakirodalom által szokásos mértékben semmi esetre sem szabad kiemelni a többi heraldikai emlék sorából. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen új megközelítési mód komoly problémákat is felvet. Napjaink művészettörténeti kutatása egyre fokozottabb súlyt helyez a finomságokra, s a részletekben is megmutatkozó azonosságok, különbözőségek alapján próbálja meg az egyes emlékek készítőinek a személyazonosságát meghatározni. Anélkül, hogy kétségbe kívánnánk vonni e kutatói módszer hatalmas értékeit és már eddig is megmutatkozó konkrét eredményeit, figyelmeztetni kell arra, hogy heraldikai emlékek esetében bizonyos, a részletekben megfigyelhető egybeesések keresését a címerváltozatok különbözőségei zavarhatják, hiszen elképzelhető, hogy egy és ugyanazon művésszel egy azonos tulajdonoshoz tartozó címer különböző helyekre szánt, s így eltérő helyzetű címeralakokat mutató változatait készíttették el, míg más esetekben a hasonló elrendezésű és címerképű kompozíciók különböző művészi kezek alkotásaiként is ránk maradhattak, s a hasonlóságot az azonos heraldikai követelmények követése okozhatja. Persze itt nemcsak művészettörténeti, hanem heraldikai problémák is adódnak. Hiszen eddig, ha volt címereslevél, rendelkezésünkre állt az illető természetes vagy jogi személy (család, város stb.) egyértelmű, a király által szentesített, mindenki által hitelesnek elismert címere, s probléma legfeljebb csak akkor merült fel, ha az armális címerábrája és leírt szövege eltérő címerváltozatokat tartalmazott. Most ez a kiemelt helyzet megszűnik, s az armálisok esetében is, az eddigi merev címerjogi szemlélettel szemben, amely egyértelműen a leírt szöveget részesítette előnyben a címer ábrájával szemben, célszerűbb rugalmasan kezelni a kérdést, s a leírt és a lerajzolt címerekben ugyanazon címer különböző változatait látni." (3) E tárgykörben a legfontosabb Mátyás király címerváltozatait az elemzések alapjává tenni! „Mátyás király hosszú uralkodása alatt hatalmasan megnő a ránk maradt uralkodói címeres emlékek és címer változatok száma. A sikeres külpolitikát folytató király folyamatosan növelte a hatalma alatt álló területeket, ami az általa használatba vett újabb pecsétek mezőiben újabb és újabb tartományok címereinek a megjelenését eredményezte, másrészt a hosszú ideig az ország élén álló, tudatosan tudomány- és művészetpártoló uralkodó korából igen nagy számú címeres kódex, s egyéb tárgy maradt ránk, amelyek nem kis része Mátyás különböző címerváltozatait viseli.” (4)

3. Címerjogi alapvetés: a „Nap a félholddal a székelységet jelképezte”!

Címerjogi alapvetésként lényeges azt rögzíteni, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az ősi családi címer és ennek címerváltozatai kimagasló értéktárat mutatnak fel a származásukra vonatkozó tanúságtétel okán! Az ősi székely címer jelképrendszerének egyetemes jelentőségét a középkori „Archiregnum Hungaricum” címerjogi világa tükrében a legfontosabb elemezni! A „Nap a félholddal a székelységet jelképezte”. (1) A „XV. századra kialakult hazánkban az armálisok sajátos stílusa": az „armálisok felfogása szerint a törvényes jogú nemesség éppúgy a királyi trón fényéből ered, mint a Napból a sugarak, s minden nemesi jelvény forrása a királyi felség, úgyhogy mástól nem is eredhet ilyesmi, csakis a királyi tróntól". (2) A lovasíjász székely haderő címere ősibb a koronás államcímerünknél! Címerjogi alapvetésként indokolt kiemelten rögzíteni, hogy a székely címer jelképtára, azaz a székely ősszabadságot felmutató országos „nemesi jelvény” viszont nem a „királyi trón fényéből ered”; és ekként hatalmasabb értéktárat képvisel, mint bármely más országos nemesnek „a király által szentesített, mindenki által hitelesnek elismert címere”! A középkori „Archiregnum Hungaricum” jogállami világának megértése kapcsán alapvetésként indokolt rögzíteni, hogy a székelyek „már régebben címerrel rendelkező nemesek” voltak! A címerszimbolika megértése az eredetkutatás terén hatalmas értéket képvisel, és ekként az országos nemes székelység címerhasználata a XIV-XV. századi nemzetségeik történelmi emlékeivel együtt vizsgálandó. A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az ősi családi címer továbbélése a legfontosabb örökségünk körébe tartozik! A „legkorábbi megyei pecsétet, Hunyad megyéét – körirata tanúsága szerint – 1490-ben vették használatba”: „Hunyad vármegye címerében a Hunyadiak címerképe, a holló” került felmutatásra. (3) A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete terén fontos utalni arra, hogy Mátyás király idejéből kb. 15.000 oklevél áll rendelkezésre a kutatások számára ahhoz, hogy megfelelő értelmezési keretek kialakítása révén olyan történelmi valóság kerüljön felmutatásra, ami fogalmi szinten is igen magas szintű világképként tudja összegezni e korszakunk székely civilizációs örökségtárának a Kárpátokon túli értékeit. Dr. Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes plébános a következő alapvetéseket fogalmazta meg a „székely címer”, a „székely címer napja és holdja” jelentősége jegyében: „Székelyek nélkül se Moldova, se címere nem lenne”. „Moldva címerében” azért „van jelen a székely címer napja és holdja, azért mert Moldva lakosságának egy része székely”. „A múlt pedig erős gyökér!” A „székelyek őshonosak” a Kárpátokon túli térségekben is! (4) A Kárpátokon túli lovasíjász gyepűtérségünkben fekvő Hosszúmező 1300 körül készített pecsétjén szintén a székelység ősi jelképei, a Nap és a Hold kerültek feltüntetésre, melynek történelmi jelentősége a XIV. századi Havasalföld magyar alapítású püspöksége (Árgyasudvarhely) és Székely megyéje kapcsán mutatkozik meg leginkább. Egészen (a Fekete-tenger partján lévő) Dnyeszterfehérvár 1484-ben történt elestéig a székely lovasíjász hadművészet révén a Kárpátoktól távol nyílt mód a határaink, és ekként a keresztény Európa megvédésére! A székely történeti értéktár egyetemes jelentősége tárgykörében a következő összegzés fogalmazódott meg 1929-ben: „A vitéz székely nemzet mártíromsága tetemre hívja Európa kultúrnépeit, hiszen évszázadokon át ők alkották a pronugnaculum Christianismi-t, tehát a művelt nyugati népek fejlődését a bátor, halálra elszánt; székelyek tették egykor lehetővé. A székely nemzet e dicső történelme figyelmet érdemel Európa vezető nemzetei részéről.". (5)

4. A címert „úgy kell tekinteni”, mintha a címerjogosult a „mellén viselné” a harcmezőn!

A címerjog jelentősége kapcsán fontos rögzíteni, hogy a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredete tárgykörében az ősi családi címer és ennek címerváltozatai kimagasló értéktárat mutatnak fel a tanúságtétel okán! A „pajzsot úgy kell tekinteni”, mintha a címerjogosult a „mellén viselné”! (1) „A címerhasználat hazai előzményeit elsősorban a harcmezőn használatos zászlókon kell keresnünk.” A középkori „Archiregnum Hungaricum” hadviselése során „a királyi és más címeres zászlók használata a XIII-XIV. században általános volt”. (2) A címerjogi értelmezési keretek meghatározásakor a heraldika és a genealógia külön is izgalmas és egymást erősítő tudományterületeit fontos az összefüggések mentén elemezni! „A tudományos alapon művelt családtörténet természetesen része a genealógiának, de nem azonos vele. A genealógia a társadalmi viszonyokat, több család kapcsolatait vizsgálja, jelentős segítséget nyújtva ezáltal a társadalomtudományoknak.” (3) A „középkori fegyverhasználaton alapuló” címer lényege a „megkülönböztető jelként” való ábrázolás, hiszen „a harcosoknak azonosíthatóvá kellett tenniük magukat a csatatéren”. (4) A címerhasználat lényege a genealógiai tanúságtétel! (5) A családi címer lényege a nemzedékeken átívelő „öröklődés” és „az állandósult használat”. A címereknek mint „az egyes személyeket reprezentáló” és „szimbolikus jeleknek” hatalmas jelentősége volt a középkorban. A „címerpajzsról azonnal le lehetett olvasni a címert viselő személy” hovatartozását. (6) A címerjog egyetemes jelentőségére mutat rá a következő összegzés! A „címeres adománylevél” lényege a jogosított irányába az, hogy „egy bizonyos címerhez való jog kizárólagosságának a biztosítása" okirattal igazoltan védettséget jelentsen bárki mással szemben. „Címeresleveleink többsége természetesen egy konkrét címert ír le, s ennek zavartalan birtoklásában védi a megadományozotta(ka)t”; és a „kortársak az uralkodó rendelkezéseit természetszerűen végrehajtandónak tartották, általában fel sem merült, hogy a király nevében szóló armális által leírt címer birtoklásában bárkit is háborgassanak". (7) A címertan (heraldika) legfontosabb területe a címerjog, ami a címerviselési joggal és történelmi hátterével foglalkozó tudományterület. Alapvetésként fontos rögzíteni, hogy a címerjog nem tűrt el semmiféle önkényes címerhasználatot; és a címerbitorlás olyan jogsértő magatartásnak számított, ami büntetést vont maga után. Az „Archiregnum Hungaricum” jogrendi világából 1416-ból van is erre vonatkozó történelmi emlék. A címerviselési jog vagy az ősök szokásjogi hagyományából fakadt; vagy pedig az uralkodó által okiratban rögzített adománycímer által jött létre. Ezen alapvetés jegyében indokolt a királyi adománylevél által adományozott 1453-as címerbővítés Hunyadi-hollójára utalni, mivel ez nem az uralkodó akaratából, hanem az ősök szokásjogi hagyományából eredt! E címerhasználati jogosultság a Hunyadi-nemzetség tagjai körében azt jelenti, hogy a címerükkel mint a saját jelképükkel bírtak. A címerjog szerint mindig a jelentősebb címert illeti a főhely, ami az 1470-es Mátyás-államcímernél is azt jelenti, hogy a magyar király családi címere a boglárpajzsra került. A címerviselési jog lényege, hogy az e jogra való jogosultság jogrendi bizonyítottsága, ami hatalmas értéküzenetet hordoz a Mátyás-államcímer kék színű boglárpajzsán a csőrében gyűrűt tartó holló, valamint az ősi székely jelképeket megtestesítő Nap és Hold ábrázolása okán; mivel ez nyilvánvalóan címerbővítést jelent az 1453-as Hunyadi-címerhez képest. Uralkodói adománylevél nélkül került sor Mátyás király ezen archeogéniuszi címerbővítésére, ami a címerjog értékvilágára tekintettel kizárólag azért valósulhatott meg, mert e címerhasználati jogosultság a székely ősök szokásjogi hagyományából fakadt! Különleges értéket képvisel, hogy Székelyföld címere, a székelység jelképtára is feltüntetésre került az 1470-es Mátyás-koronás államcímeren, hiszen ezen legmagasabb szintet jelentő hivatalos címer szívpajzsán való megjelenítés a nemzetközi diplomáciai színterén is egyetemes jelentőségű heraldikai örökséggé tette e határvédő nemzetrészünk ősi székely jogrendi minőségét! Címerelméleti, címergyakorlati és címerművészeti szempontból is fontos ábrázolás valósult meg Budavári Nagyboldogasszonyunk templomának tornyán, ami egyrészt a magyar címertudomány tágabb összefüggései révén is elemzendő tárházat képez (pl. címerjog, címerviselés joga, címerek jogérvényesítő ereje, címerviselésre vonatkozó szabályok, címertörténet, címerismeret); másrészt a heraldika és a genealógia összefüggésrendszerére is rámutat. A címerbővítés kapcsán azt a legfontosabb feltárni, hogy erre vonatkozóan az adott korszakban és helyszínen milyen címerviselési jogosultság állt fenn. E tárgykörben a címerviselő család genealógiája és a címerek történeti fejlődése közötti összefüggések felismerése a legfontosabb célkitűzések közé tartozik, hiszen ez a nemzedékeken átívelő címeröröklés jogrendi alapjaira tekintettel a történelmileg igazolt és helyes címerleírás előfeltétele. A nemzeti összetartozásunk XXI. századi felmutatása terén és a Hunyadi-film kapcsán is kiemelkedő fontossággal bír, hogy az akadémiai szintű nemzeti emlékezetműveltség egyetemes szintű értéktárát biztosítja a Budavári Nagyboldogasszony-templomunk annak köszönhetően is, hogy 1470-ben a heraldika eszköztára révén Mátyás király olyan genealógiai alapvetést felmutató koronás államcímert helyeztetett fel a templom harangtornyára, ami legmagasabb szintű archeogéniuszi tanúságtételként rögzítette a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét!

A magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetét a polihisztor Zágoni Aranka György az 1811-ben megjelentetett művének címlapjára tette.

A nemzeti reneszánsz építészet egyetemes jelentőségét felmutató Vajdahunyad XV. századi várkápolnájának zárókövét ékesítő sisakdíszes Hunyadi-címer különleges értéket képvisel. Köpeczi Sebestyén József 1927-ben kiváló rajzot készített Vajdahunyad várkápolnájának sisakdíszes Hunyadi-családcímeréről.

A brassói Fekete-templomban látható Mátyás király nyitott koronás országcímere, melyről Köpeczi Sebestyén József 1927-ben kiváló rajzot készített.

A budavári Nagyboldogasszony-templomunkban található az Igazságos Mátyás magyar királyunk által 1470-ben készíttetett zárt koronás államcímer, melynek legelőkelőbb, legfontosabb részét jelentő kék színű szívpajzsán a Hunyadiak ősi címermadara, a csőrében aranygyűrűt tartó holló a Nap és Hold székelycímeres ábrázolásával együtt került felmutatásra.

Források: I. Vajdahunyad várkápolnája boltozatzáró kövének sisakdíszes címere 1446 óta a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének címerjogi bizonyítéka! (1) Horváth István – Vukov Konstantin: Horváth István – Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. Újabb kutatások az esztergomi várban. Tudományos Füzetek 2-3. (összevont szám) Tata, 1986. 25-26. o.; (2) Vukov Konstantin: Az esztergomi Vármúzeum Vitéz János korabeli rekonstrukciós programja. In.: VITÉZ JÁNOS EMLÉKKÖNYV. ESZTERGOM ÉVLAPJAI ANNALES STRIGONIENSES 1990. Vitéz János emlékkönyv. Szerkesztette Beke Margit. Esztergom, 1990. 99. o.; (3) Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. Bp., 1987. 222. o.; (4) Dr. Gerecze Péter: Magyarország műemlékei. I. kötet. A Műemlékek Országos Bizottsága Rajztárának jegyzéke. Bp., 1905. 2778. o.; (5) Köpeci Sebestyén József: A brassai fekete templom Mátyás-kori címerei. Kolozsvár, 1927. 4., 9., 10. o.; II. Budavári Nagyboldogasszony-templomunk harangtornya 1470-ben készíttetett koronás államcímerének szívpajzsa Mátyás király címerjogi tanúságtételeként került felmutatásra!(1) Nagy Iván: Magyarország családaiMagyarország családai címerekkel és nemzékrendi táblákkal. Ötödik kötet. Pest, 1859. 190. o.; (2) Dr. Fekete Nagy Antal: Köpeczi Sebestyén József: A brassai fekete templom Mátyás-kori címerei. Erdélyi Tudományos Füzetek. 8. szám. Kolozsvár, 1927. 8°. 22. l. In.: Levéltári Közlemények. Levéltári Közlemények. VII. évfolyam. 1929. 1–2. szám. 131. o.; (3) Bertényi Iván: I. Mátyás király címerváltozatai. In.: Levéltári Közlemények. LXXIX. évfolyam. 2008. 87. o.; (4) Balogh Jolán: Mátyás király ikonográfiája. In.: Mátyás Király Emlékkönyv. Bp., 1940. 462. o.; III. Címerjogi értéküzenet: a kolozsvári Mátyás-emlékmű talapzata koronás államcímerének szívpajzsa 1902 óta „romolhatatlan hirdetője a nemzeti múltnak, nagyságnak, dicsőségnek” és a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének! (1) A magyar címer a történelemben. In.: Magyar Hírek. XLII. évfolyam. 5. szám. 1989. március 6. 7. o.; (2) Csallóközi Zoltán: Magyarok 60 emlékműve. Szoborsorsok a Kárpát-medencében 60 képpel és ezek leírásával. Pomáz, 2013. 82. o.; IV. Mátyás király koronás államcímere kék színű szívpajzsának genealógiai és címerjogi üzenete az „Archiregnum Hungaricum” korabeli székely címer egyetemes jelentősége fényében! 1. A sisakdíszes címerábrázolás genealógiai jelentősége: „egész nemzetség közösen használt sisakdíszére történik utalás" címer révén! (1) IV. Címertan (heraldica). In.: Levéltári szakmai továbbképzés. Felsőfok (1959-1963) 4. Történeti segédtudományi alapismeretek. I. kötet. Összeáll. Borsa Iván. Bp. 1959. 63. o.; 66. o.: „A fenti összeállítás Áldásy Antal: Címertan című kézikönyvének kivonatolásával készült.”; (2) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 64. o.; (3) Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése. In.: Levéltári Szemle. XXXVI. évfolyam. 1986. 2. szám. 29. o.; (4) IV. Címertan (heraldica). In.: Levéltári szakmai továbbképzés. Felsőfok (1959-1963) 4. Történeti segédtudományi alapismeretek. I. kötet. Összeáll. Borsa Iván. Bp. 1959. 62. o.; 66. o.: „A fenti összeállítás Áldásy Antal: Címertan című kézikönyvének kivonatolásával készült.”; (5) Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése. In.: Levéltári Szemle. XXXVI. évfolyam. 1986. 2. szám. 24., 27. o.; 2. Címerváltozatok „a Hunyadiak régi hollós címerét” bővítő 1453-as királyi oklevél után. (1) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 29., 54., 58. o.; (2) Bertényi Iván: I. Mátyás király címerváltozatai. In.: Levéltári Közlemények. LXXIX. évfolyam. 2008. 79. o.; (3) Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon In.: Levéltári Közlemények. LIX. évfolyam. 1988. 1. szám. 75. o.; (4) Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon. In.: Levéltári Közlemények. LIX. évfolyam. 1988. 1. szám. 23. o.; 3. Címerjogi alapvetés: a „Nap a félholddal a székelységet jelképezte”! (1) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 41. o.; (2) Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése. In.: Levéltári Szemle. XXXVI. évfolyam. 1986. 2. szám. 25. o.; (3) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 91., 92. o.; (4) Darvas-Kozma József: Székely címer a román fejedelemségek címerében. Bejegyezte: D.K. József dátum: 15:36 - Krisztussal a keresztet Krisztussal a keresztet: Székely címer a román fejedelemségek címerében - letöltve 2022. január 29.; (5) Bruckner Győző dr.: Könyvismertetés. Szádeczky Kardoss Lajos dr.: A székely nemzet története és alkotmánya. Budapest 1927. 400 l. In.: Miskolci jogászélet. V. évfolyam 1929. 9. szám. 10. o.; 4. A címert „úgy kell tekinteni”, mintha a címerjogosult a „mellén viselné”! (1) IV. Címertan (heraldica). In.: Levéltári szakmai továbbképzés. Felsőfok (1959-1963) 4. Történeti segédtudományi alapismeretek. I. kötet. Összeáll. Borsa Iván. Bp. 1959. 57. o.; 66. o.: „A fenti összeállítás Áldásy Antal: Címertan című kézikönyvének kivonatolásával készült.” (2) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 60., 62. o.; (3) Kállay István: A történeti segédtudományok művelése a levéltárakban. In.: Levéltári Szemle. XXX. évfolyam. 1980. 1–2. szám. 139. o.; (4) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 10., 12. o.; (5) Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése. In.: Levéltári Szemle. XXXVI. évfolyam. 1986. 2. szám. 23. o.; (6) Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 10., 12., 17. o.; (7) Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése. In.: Levéltári Szemle. XXXVI. évfolyam. 1986. 2. szám. 24., 25. o.

________________________

* A Baróton kiadott Kelet Kapuja történelmi folyóirat 2022. 3. (július-szeptemberi) számában megjelent a szerző 44 oldal terjedelmű tanulmánya a magyar Hunyadi-uralkodóház székely eredetének címerjogi alapvetéseiről.

A kiváló délvidéki magyar folyóiratban, az Aracs 2022. augusztus 20-i számában megjelent, itt olvasható (10 oldal terjedelmű) írás pedig annak legfontosabb adatait és összefüggéseit tartalmazza.