DUZZOGÁS (Gavallér János verse)

DUZZOGÁS

Némán kúszik a folyó, napfény csillan tükrén, csillagkapu ragyog, hunyorítva más világokat nézek, ott rejtőznek káprázat fátylak alatt meztelenül, bűn-álmok almái, selyem-bőrtől verítékezik a sóhaj, vakító vágy, aranyhal fürdik, lubickol, szuszog sás közt a part, lázasan zümmög a csend, szempillák alatt halott jövő horkol.

Nyálkás köpönyeg tükörképünk szétmállik lassan, a folyó száguld jelenünk emlékével, s a duzzogás belefúl mű medrének csapdáiba.

2021. 08. 31.