top of page

EGY DÉLUTÁN HOKUSZAINÁL (Deli Mihály verse)







EGY DÉLUTÁN HOKUSZAINÁL






Kint ültünk a kertben, kedvenc cseresznyefája alatt

Jázmin teát ittunk, és mutattam neki Picasso Síró nő című festményét

Huncut pillantást vetett rám / összehúzta a szemöldökét

Aztán fölnevetett / meglökött, hogy ne viccelődjek vele

De miután látta, hogy komolyan gondolom

figyelmesen elkomorodott

percekig elmélyedve tanulmányozta a képet

„Zavarodott ember festette – mondta –, de értem

Olyan, mint a pillanatonként változó-kavargó felhőképek:

bármit beleláthatunk, akár konkrét dolgokat is

Őrült volt?”

„Neem, dehogy” – nevettem

Hosszú és lehetetlen vállalkozás lett volna elmagyaráznom

mi minden történt kétszázötven év alatt a világban, a művészetekben

Egyáltalán, találkozásunk is elég elrugaszkodott ötlet volt részemről

Amikor figyelmeztettem, hogy fordított esetben ő mit tenne?

Elgondolkozott, és bólintott:

„Jó, koncentráljunk a »festményre«” – ironizált

„Képzeld el, hogy a nő feldúlt érzelmeit-mozgását egy képben kéne ábrázolnod…” – mondtam

„Igen. A sírásának legalább huszonhét stádiumát egymásra kopírozni! Erre gondolsz?”

„Pontosan!”

„De minek?! Én egyetlen stádiumra koncentrálok

Azzal jelzem, abba sűrítem a nő fájdalmát

A mozgást a nézőre hagyom

A fájdalom a nézőben árnyékolódik”

„Igazad van – bólintottam

Mégis, a művészet játék, kísérletezés, kutatás, kalandozás

Aki komolyan belemerül, egészen különleges eredményekre juthat

A művészet nem csak fegyelem, de a felfedezések szabadsága is”

„A »kolléga« képét nézve, azt kell mondanom:

ennyire nem csatangolhatok el magamtól” – válaszolta

Levegő után kapva rám kacsintott és megmarkolta a karomat:

„Jaj, fogj meg barátom, nehogy elröppenjek!” –

kiáltotta fojtott derűvel

De bocsánatkérően észbekapott, eszébe jutott, honnan jöttem

„Lehet, hogy vak vagyok, csak tudod, rövid az élet

s nehéz eldönteni, hogy messzire vagy a mélyére nézzen-e az ember?

Vagy inkább magába / hisz az is egy világ… leginkább…” –

szólt halkan

Azon méláztam

a Hokuszai előtti műalkotások fejlődése-alakulása

hogyan viszonyíthatók

a Hokuszai utáni műalkotások fejlődésével-változásával?

A mindenkori művészi szándék állandó

Többé-kevésbé a tematika is, jórészt a technika is

legfeljebb a stílus változik…

Csakhogy valahol-valamikor nagyot kanyarodott, megtört az út íve

Valami szellemi-lelki repedés keletkezett a kultúrában

a világban, az emberi tudatban

ami itt, e zaklatottnak ható képben kézzelfoghatóvá vált:

a figurális, kontra non figurális

illetve absztrakt ábrázolás szembesítésében

Holott a Nagy hullám és a Síró nő

nincsenek olyan engesztelhetetlen távolságra egymástól

Tudom, nem roncsolja egybevetésük a művészettörténet egyetemes vonulatát, de a léthez, a mindenséghez való viszonyunk természetes(?) mozgása-elmozdulása mégis megesett, s ez zajlik szakadatlanul

Barlangrajzoktól a minimal art-ig, s azon is túl vezet az út

A föld forog, az emberiség nyüzsög, a lelkek küzdenek

Az élet emelkedik és süllyed

Látomások szele kavarog felettünk…

Hokuszai fejét csóválva nézte a képet, és megadó fintorral bólintott

„Tetszhetne is éppen… De mást mutatok…” – morogta

Fehér lapot vett ölébe, rajzolni kezdett…


Figyeltem a kezét, a szemét, szigorú, rezzenéstelen arcát

és elszégyelltem magam

Nem azért, mert kétszázötven év többletinformációval

ki akartam volna mozdítani világából

Éppen hogy nem!

Naiv és ártatlan bölcsességgel szemlélte a Síró nőt

és meg se moccant, el sem hagyta a helyét

Minden műve, gondolata, megnyilvánulása

egy-egy újabb ablakot nyitott közös világunkra

amelyben a dolgok, az események, a lelki tartalmak

egymás körül keringve (a végtelen időben) sorba rendeződnek

majd az időn, és az idő terein túllépve

a megsemmisülésben beteljesednek


Fegyelmezetten ültem, vigyáztam az arcomra

Nehezemre esett találkozásunk örömén érzett mosolyomat visszatartanom, mert ez a mosoly szelíden ott csillogott az ő szemeiben is

Búcsúzóul azt mondta:

„Legközelebb én látogatlak meg

A találkozásoknak tétje van

A Menny és a föld: ugyanaz / csak a mi látásunk csalinkázik

Készülj, majd én is mutogatok képeket…”



Hokuszai: A nagy hullám



 







78 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page