Egy másik Amerika: Mitől lettek a gázai események ellen tüntető zsidó szervezetek antiszemiták?
Vukics Ferenc jegyzete
A Szilaj Csikón már sokat idézett Caitlin Johnstone legújabb írásában arra az egyértelmű tendenciára hívja fel a figyelmet, hogy jól érzékelhetően a közélet minden színterén próbálják elhallgattatni a gázai szörnyűséggel szembeni ellenállást tanúsító véleményeket. A cikk szerint
a vállalati média az antiszemita támadások 400 százalékos növekedésére hívja fel a figyelmet, miközben minden a palesztinbarát tüntetéseket is az antiszemitizmus eseteinek minősítenek – még a zsidó szervezetek tüntetéseit is.
Chris Coons amerikai szenátor hétfőn Aaron Maté újságíróval szemben ült a vonaton, ami nagyjából a legrosszabb hely, amit választhatsz, ha egy olyan kormány befolyásos tisztviselője vagy, amely éppen egy aktív népirtás támogatásának közepén van.
Mint minden jó lelkiismeretű újságíró tenné,
Maté megragadta az alkalmat, hogy a kamera előtt kérdőre vonja Coonst arról, hogy támogatja-e Izrael a gázai civilek folyamatos lemészárlását, és megkérdezze tőle, miért nem támogatja a tűzszünetet.
Coons azonnal felháborodott azon, hogy Maté kérdőre vonja őt. Hosszú ideig kerülte a neki feltett kérdéseket, és csak arra válaszolt, hogy többször is felszólította Maté-t, hogy hagyja abba a vele való beszélgetést, és kérdezze meg tőle, hogy ki ő, és hogyan került fel a vonatra.
"Ez egy csendes kocsi" – intett rá Coons.
"Értem, de a gyerekek haldokolnak, uram" – válaszolta Maté. "A mi fegyvereinkkel ölik meg őket. Az amerikai fegyverek gyerekeket ölnek Gázában".
"Kérem, hagyja abba" – ismételgette Coons, figyelmen kívül hagyva az iróniát, hogy a "kérem, hagyja abba" az egyetlen, amit bárki kér az USA által támogatott, Gázában zajló emberöléstől.
Ahogy a brit rapper és aktivista Lowkey a Twitteren megjegyezte, Coons az évek során több mint negyedmillió dollárt kapott Izrael-párti lobbicsoportoktól.
Coons újra és újra és újra arról próbált szóváltást kezdeményezni, hogy Máté helytelenül és szakszerűtlenül viselkedik, és rossz helyen beszél, ahelyett, hogy arról beszélne, hogy az amerikai kormány közvetlenül finanszíroz és ellát egy népirtó mészárlást, amely több ezer gyermeket ölt meg és több százezer embert kényszerített lakóhelye elhagyására.
Amikor mindennek vége lesz, a legtöbben sajnálni fogják, hogy nem tettek többet, de Aaron Maté nem lesz köztük.
Ajánlom, hogy nézzék meg a beszélgetés klipjét, ha még nem látták, mert ez tökéletesen illusztrálja, hogy az izraeli gázai mészárlással szembeni ellenállást milyen agresszív hangnemmel illetik azok, akik támogatják a gázai mészárlást. Amióta a gázaiak tömeges lemészárlása a múlt hónapban elkezdődött, az a furcsa tendencia figyelhető meg, hogy
az embereket támadva próbálják elhallgattatni a szörnyűséggel szembeni ellenállást, ahelyett, hogy megpróbálnának foglalkozni az aggodalmaikkal.
Erre jó példa volt Rishi Sunak brit miniszterelnök nyilatkozata a fegyverszüneti napra tervezett békemenet előtt, azt állítva, hogy egy ilyen tüntetés tervezése erre a napra "provokatív és tiszteletlen".
Persze, Rishinek a fegyverszünet napja teljesen alkalmatlan időpont arra, hogy a tüntetők szó szerint fegyverszünetet követeljenek.
Rupa Marya, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem orvosprofesszorának nemrégiben megjelent tweetje így szól:
"Örökké emlékezni fogok arra a napra, amikor Izrael kórházakat bombázott, menekülő menekülteket ölt és kikapcsolta újszülött csecsemők inkubátorainak áramát, az UC rendszer elnöke pedig e-mailt küldött nekünk, amelyben aggodalmát fejezte ki az antiszemitizmus miatt és felszólított minket, hogy viselkedjünk jól."
Ez egy újabb jó példa arra, amire itt próbálok rámutatni.
Az emberek megpróbálnak megállítani egy aktív népirtást, és a nyugati intézmények vezetői folyamatosan arról próbálnak beszélni, hogy ezek az erőfeszítések "antiszemiták"-e.
Úgy tűnik, hogy egyikük sem képes ezt úgy definiálni, hogy az elkülönüljön az izraeli kormány háborús bűnök és jól dokumentált atrocitások miatti kritikájától.
Néhány nappal ezelőtt a The New York Times címlapon közölt egy cikket "Antiszemita támadások után a főiskolák megvitatják, hogy milyen típusú beszéd tiltott" címmel, amely egy zsidó főiskolai gólya történetével kezdődik, aki egy olyan szörnyű, borzalmas antiszemita élményt él át, amikor az egyetemen egy olyan plakátot látott, amely Gázát "modernkori koncentrációs tábornak" nevezte. A Times idézi a hallgatót, aki átélte ezt a kimondhatatlan traumát, aki szerint az egyetemen uralkodó hangulat "nem palesztinbarát, hanem antiszemita".
A jegyzőkönyv kedvéért: sok szakértő egyetért abban, hogy Gáza joggal nevezhető óriási koncentrációs tábornak, nem utolsósorban a nagy zsidó tudós, Norman Finkelstein. De ahelyett, hogy a válságot kiváltó visszaélésekről beszélnének, az olyan kiadványok, mint a The New York Times, inkább az antiszemitizmusról próbálnak beszélni.
A Mintpress News és a The Intercept új jelentéseiből kiderül, hogy az antiszemita incidensek hatalmas, 400 százalékos növekedése az Egyesült Államokban, amiről a tömegmédia folyamatosan beszámol, az Anti Defamation League statisztikája, amely
a palesztinbarát tüntetéseket is az antiszemitizmus eseteinek tekinti – még a zsidó szervezetek tüntetéseit is.
Kiderül, hogy ha minden Izrael-ellenességet "antiszemitizmusnak" bélyegezünk, majd Izrael több ezer gyereket gyilkol meg, akkor elkerülhetetlenül nagy kiugrást fogunk látni az "antiszemitizmusban", ahogyan azt definiáltuk.
Valójában ez az egész csak a nyugati birodalom manipulációja a politikai status quo elleni ellenállás elfojtására. Bármikor, amikor egy nagy mozgalom jelenik meg az uralkodó hatalmi struktúra programjaival szemben, az információs ökoszisztémát elárasztják a nagymértékben felerősített aggódó trollok, akik az ujjukat csóválják a mozgalom hangvétele és taktikája ellen, hogy megpróbálják kioltani az energiát, és az egészet tétlen, pedáns szócséplésbe rántják.
Ez az, amit egyébként a "A folyótól a tengerig, Palesztina szabad lesz" népszerű skandálással kapcsolatos aggodalmi trollkodással látunk. A palesztin jogvédők azt fogják mondani, hogy
a mondat azt jelenti, hogy minden palesztint meg akarnak szabadítani a zsarnokságtól és a bántalmazástól, és legfeljebb azt, hogy támogatják Izrael apartheid rendszerének lebontását, de az Izrael támogatói a szemedbe néznek, és ragaszkodnak hozzá, hogy a kántálás a zsidó emberek népirtására való felhívás.
A valóságban ez semmivel sem több népirtásra való felhívás, mint ahogy a náci Németország vagy az apartheid Dél-Afrika megszüntetésének támogatása sem volt népirtásra való felhívás, de a jelszót a lehető legnegatívabb módon értelmezik át, hogy olyasmit jelentsen, amit az azt kimondó emberek soha nem akartak, és akkor a nyugati világ hatalmas intézményei elkezdik gyűlölet-bűncselekményként kezelni.
Mindez csak egy nagyszabású változata annak a manipulációnak, amit Coons szenátor alkalmazott a vonaton, hogy rávegye Aaron Maté-t, hogy ne beszéljen vele. Az egésznek az a célja, hogy elterelje a figyelmet a tényleges bűncselekményről, ami történik, és hogy az emberek rázzák az öklüket a bűncselekményt ellenző emberek sajátos módszerei miatt.
Az egésznek az a célja, hogy az illemről és az erkölcsről szóló beszélgetést jelentéktelen civakodássá silányítsák, hogy az emberek ne hívják fel a figyelmet a vérrel fröcskölt elefántra a szobában.
És persze a másik ok, amiért a hatalmasok olyan nagy hangsúlyt fektetnek az udvariasságra és az etikettre, amikor szembesülnek velük, az az, hogy mindannyian pontosan tudják, hogy
sokkal többen vagyunk, mint ők, és hogy az emberek bármikor dönthetnek úgy, hogy nem játszanak tovább a szabályok szerint, és egyszerűen lerombolják az uralkodó hatalmi struktúrákat, amelyek tömeges atrocitásokat követnek el a nevükben. Amíg mindenki azon aggódik, hogy kellően jól neveltnek tűnjön, addig az emberek soha nem fognak ráébredni valódi erejükre.
