Egy másik Amerika – Nemzetbiztonsági szakértők felhívása az ukrajnai béke megteremtése érdekében

Vukics Ferenc jegyzete

Sokszor hallom azt a kritikát, hogy irreális módon gondolkodunk a világról és hibásak a következtetéseink. Meg kell vallanom, hogy jó és felemelő érzés, amikor azt tapasztalom, hogy a világ különböző szegleteiben politikusok, szakértők, tudósok, katonák ezrei jutottak hasonló következtetésre, mint mi. A felelősen gondolkodó, jóérzésű emberek nincsenek egyedül a világban.

Még az a „csoda” is megtörténik, hogy amerikai nemzetbiztonsági szakértők felhívással fordulnak a közvélemény és kormányzat felé, hogy előmozdítsák a békét Ukrajnában.

Az alábbiakban az Eisenhower Media Network által a New York Times 2023. május 16-i számában megjelentetett egész oldalas hirdetés szövege olvasható, amelyben tábornokon, főtisztek, diplomaták, szövetségi ügynökök és tudósok a jelenleg folyó háború befejezése mellet foglalnak állást.

Az USA-nak a világbéke erejének kell lennie

Az orosz-ukrán háború mérhetetlen katasztrófa volt. Százezrek haltak meg vagy sebesültek meg. Milliók váltak földönfutóvá. A környezeti és gazdasági pusztítás felbecsülhetetlen. A jövőben a pusztítás exponenciálisan nagyobb lehet, mivel a nukleáris hatalmak egyre közelebb kúsznak a nyílt háborúhoz.

Elítéljük az erőszakot, a háborús bűnöket, a válogatás nélküli rakétacsapásokat, a terrorizmust és más atrocitásokat, amelyek ennek a háborúnak a részét képezik. A megoldás erre a sokkoló erőszakra nem a több fegyver vagy a több háború. Ezek csak további halált és pusztítást garantálnak.

Amerikaiakként és nemzetbiztonsági szakértőként arra kérjük Biden elnököt és a Kongresszust, hogy minden erejüket latba vetve, diplomáciai úton mielőbb vessenek véget az orosz-ukrán háborúnak, különös tekintettel a katonai eszkaláció súlyos veszélyeire, amely azzal a következménnyel is járhat, hogy a jelenlegi folyamatok kicsúszhatnak az ellenőrzés alól.

Hatvan évvel ezelőtt John F. Kennedy elnök olyan megállapítást tett, amely ma is kulcsfontosságú a túlélésünk szempontjából:

"Mindenekelőtt saját létfontosságú érdekeink védelmében a nukleáris hatalmaknak el kell kerülniük azokat a konfrontációkat, amelyek az ellenfelet a megalázó visszavonulás vagy a nukleáris háború választása elé állítják. Ha a nukleáris korszakban ilyen irányvonalat választanánk, az csak politikánk csődjét bizonyítaná – vagy a világ kollektív halálvágyát."

Az ukrajnai katasztrofális háború közvetlen kiváltó oka Oroszország inváziója. Az orosz félelmeket azonban a NATO Oroszország határaihoz való közeledése váltotta ki. Az orosz vezetők 30 éven át hangoztatták biztonsági aggályaikat.

A diplomácia kudarca vezetett a háborúhoz. Most sürgősen diplomáciára van szükség, hogy véget vessünk az orosz-ukrán háborúnak, mielőtt az elpusztítja Ukrajnát és veszélybe sodorja az emberiséget.

A béke lehetősége

Oroszország jelenlegi geopolitikai aggodalmát XII. Károly, Napóleon és Hitler inváziójának emlékei táplálják. Az amerikai csapatok ott voltak a szövetséges inváziós erők között, amelyek sikertelenül avatkoztak be az első világháború utáni orosz polgárháborúban. Oroszország a NATO bővítését és a határain való jelenlétét közvetlen fenyegetésnek tekinti; az USA és a NATO csak óvatos ellenállást lát ebben a magatartásban.

A diplomáciában meg kell próbálnunk a stratégiai empátiával látni és meg kell próbálnunk megérteni ellenfeleinket. Ez nem gyengeség: ez a bölcsesség jele.

Elutasítjuk azt az elképzelést, hogy a békére törekvő diplomatáknak oldalt kell választaniuk, ebben az esetben Oroszországot vagy Ukrajnát. Mi a diplomácia mellett a józanság oldalát választjuk. Az emberségét. A békét.

Úgy véljük, hogy Biden elnök ígérete, hogy támogatja Ukrajnát, "ameddig csak szükséges", engedélyt ad arra, hogy rosszul meghatározott és végső soron elérhetetlen célokat kövessenek.

Ez ugyanolyan katasztrofálisnak bizonyulhat, mint Putyin elnök tavalyi döntése a bűnös invázió és megszállás elindításáról.

Nem támogathatjuk és nem is fogjuk támogatni azt a stratégiát, hogy az utolsó ukránig harcoljunk Oroszország ellen.

A diplomácia, különösen az azonnali tűzszünet és a kizáró vagy tiltó előfeltételek nélküli tárgyalások melletti értelmes és őszinte elkötelezettséget támogatjuk. A szándékos provokációk juttattak bennünket az orosz-ukrán háborúig. Ugyanígy a szándékos diplomácia is véget vethet neki.

Az Egyesült Államok fellépése és Oroszország ukrajnai inváziója

Amikor a Szovjetunió összeomlott és a hidegháború véget ért, az amerikai és nyugat-európai vezetők biztosították a szovjet, majd az orosz vezetőket, hogy a NATO nem fog Oroszország határai felé terjeszkedni.

"A NATO... egy centiméterrel sem fog kelet felé terjeszkedni" – mondta James Baker amerikai külügyminiszter 1990. február 9-én Mihail Gorbacsov szovjet vezetőnek.

Más amerikai vezetők, valamint a brit, német és francia vezetők hasonló biztosítékai az 1990-es évek során megerősítették ezt az ígéretet.

2007 óta Oroszország többször figyelmeztetett arra, hogy a NATO fegyveres erői az orosz határokon nem tűrhetőek el – ahogyan most a Mexikóban vagy Kanadában lévő orosz erők tűrhetetlenek lennének az USA számára, vagy ahogyan 1962-ben a Kubában lévő szovjet rakéták is azok voltak. Oroszország a NATO ukrajnai terjeszkedését különösen provokatívnak nevezte.

A háború Oroszország szemszögéből nézve

Kísérletünk, hogy az oroszok szemszögéből megértsük a háborút, nem helyesli az inváziót és a megszállást, és nem is jelenti azt, hogy az oroszoknak nem volt más lehetőségük, mint a biztonsági igényeik ilyen jellegű megoldása.

De ahogyan Oroszországnak is voltak más lehetőségei, úgy egészen idáig az USA-nak és a NATO-nak is voltak más lehetőségei a probléma megoldására.

Az oroszok világossá tették a vörös vonalaikat. Grúziában és Szíriában bebizonyították, hogy erővel is megvédik ezeket a vonalakat. 2014-ben a Krím azonnali elfoglalásával és a donbászi szeparatisták támogatásával bizonyították, hogy komolyan gondolják érdekeik védelmét.

Azt, hogy ezt miért nem értette meg az USA és a NATO vezetése, nem világos; a hozzá nem értés, az arrogancia, a cinizmus vagy mindhárom áruló keveréke valószínűleg hozzájárult ehhez a mostani állapothoz.

Ismétlem, még a hidegháború befejezésekor az amerikai diplomaták, tábornokok és politikusok figyelmeztettek a NATO Oroszország határaira való kiterjesztésének és az Oroszország befolyási övezetébe való rosszindulatú beavatkozások veszélyeire. Robert Gates és William Perry volt kabinettagok, valamint George Kennan, Jack Matlock és Henry Kissinger nagyra becsült diplomaták adták ki ezeket a figyelmeztetéseket.

1997-ben ötven magas rangú amerikai külpolitikai szakértő nyílt levelet írt Bill Clinton elnöknek, amelyben azt tanácsolta neki, hogy ne bővítse a NATO-t és "történelmi méretű politikai hibának" nevezve azt. Clinton elnök úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja ezeket a figyelmeztetéseket.

Az orosz-ukrán háborút övező amerikai döntéshozatalban rejlő önhittség és machiavellista számítás megértéséhez tudomásul kell vennünk, hogy Williams Burns, a Központi Hírszerző Ügynökség jelenlegi igazgatójának figyelmeztetését is elutasították. Egy 2008-as Condoleezza Rice külügyminiszternek küldött táviratában, amikor még oroszországi nagykövetként szolgált, Burns a NATO-bővítésről és az ukrán tagságról a következőket írta:

"Ukrajna és Grúzia NATO-törekvései nemcsak Oroszországban érintik a legérzékenyebb idegszálakat, hanem komoly aggodalmakat váltanak ki a régió stabilitásával kapcsolatban. Oroszország nem csupán a bekerítést és az Oroszország befolyásának aláásására irányuló törekvéseket érzékeli a régióban, hanem kiszámíthatatlan és ellenőrizetlen következményektől is tart, amelyek súlyosan érinthetnék az orosz biztonsági érdekeket. Szakértők szerint Oroszország különösen aggódik amiatt, hogy az Ukrajnában a NATO-tagsággal kapcsolatos erős megosztottság – az etnikai-orosz közösség nagy része ellenzi a tagságot – jelentős szakadáshoz vezethet, amely erőszakkal, vagy legrosszabb esetben polgárháborúval is járhat. Ebben az esetben Oroszországnak döntenie kellene azzal kapcsolatban, hogy beavatkozik-e, vagy sem; ez pedig egy olyan döntés, amellyel Oroszország jelenleg nem akar szembesülni".

Miért ragaszkodott az USA a NATO bővítéséhez az ilyen figyelmeztetések ellenére is? A fegyvereladásokból származó nyereség volt az egyik fő tényező.

A NATO-bővítéssel szembeni ellenállás legyűrésére a neokonzervatívok és az amerikai fegyvergyártók vezetői megalakították a NATO-bővítést célzó amerikai bizottságot.

1996 és 1998 között a legnagyobb fegyvergyártók 51 millió dollárt (ma 94 millió dollár) költöttek lobbizásra, és további milliókat kampánytámogatásokra.

Ezzel a bőkezűséggel a NATO bővítése gyorsan csak egy újabb üzlet lett, ami után az amerikai fegyvergyártók több milliárd dollár értékben adtak el fegyvereket az új NATO-tagoknak.

Eddig az USA 30 milliárd dollár értékben küldött katonai felszerelést és fegyvereket Ukrajnának, az Ukrajnának nyújtott teljes támogatás pedig meghaladja a 100 milliárd dollárt.

A háború, mondják, egy zsarolás, amely néhány kiválasztott számára rendkívül jövedelmező.

A NATO bővítése a militarizált amerikai külpolitika egyik fő jellemzője, amelyet a rendszerváltást és a megelőző háborúkat felvonultató egyoldalúság jellemez. A sikertelen háborúk, legutóbb Irakban és Afganisztánban, mészárlást és további konfrontációt eredményeztek. Amerika saját maga által teremti meg az őt körülvevő kőkemény valóságot.

Az orosz-ukrán háború csak a konfrontáció és a mészárlás új színterét nyitotta meg. Ez a valóság nem teljesen a mi művünk, mégis ez lehet a vesztünk, hacsak nem szenteljük magunkat egy olyan diplomáciai rendezésnek, amely megállítja az öldöklést és enyhíti a feszültséget.

Tegyük Amerikát a világ békéjét szolgáló erővé!

ALÁÍRÓK

• Dennis Fritz, igazgató, Eisenhower Médiahálózat; parancsnoki főtörzsőrmester, US Air Force (nyugalmazott)

• Matthew Hoh, társigazgató, Eisenhower Media Network; volt tengerészgyalogos tiszt, állami és védelmi tisztviselő.

• William J. Astore, alezredes, Amerikai Légierő (nyugalmazott).

• Karen Kwiatkowski, alezredes, US Air Force (nyugalmazott)

• Dennis Laich, vezérőrnagy, US Army (nyugalmazott)

• Jack Matlock, az Egyesült Államok szovjet nagykövete, 1987-91; a Reagan and Gorbachev: How the Cold War Ended (Reagan és Gorbacsov: Hogyan ért véget a hidegháború) című könyv szerzője.

• Todd E. Pierce, őrnagy, bíróügyvéd, amerikai hadsereg (nyugalmazott)

• Coleen Rowley, különleges ügynök, FBI (nyugalmazott)

• Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem egyetemi tanára

• Christian Sorensen, volt arab nyelvész, Amerikai Légierő

• Chuck Spinney, nyugalmazott mérnök/analitikus, Védelmi Miniszter Hivatala

• Winslow Wheeler, négy republikánus és demokrata párti amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója.

• Lawrence B. Wilkerson, az amerikai hadsereg ezredese (nyugalmazott).

• Ann Wright, az amerikai hadsereg ezredese (nyugalmazott) és volt amerikai diplomata.

Katonapolitikai idővonal

• 1990 – Az USA biztosítja Oroszországot, hogy a NATO nem fog a határa felé terjeszkedni "...nem lesz... a NATO egy centiméterrel sem keletebbre kiterjesztve" – mondja James Baker amerikai külügyminiszter.

• 1996 – Az amerikai fegyvergyártók megalakítják a NATO-bővítési bizottságot, és több mint 51 millió dollárt költenek a Kongresszusban lobbizásra.

• 1997 – 50 külpolitikai szakértő, köztük volt szenátorok, nyugalmazott katonatisztek és diplomaták írnak alá egy nyílt levelet, amelyben kijelentik, hogy a NATO bővítése "történelmi méretű politikai hiba".

• 1999 – A NATO felveszi Magyarországot, Lengyelországot és a Cseh Köztársaságot a NATO-ba. Az USA és a NATO bombázza Oroszország szövetségesét, Szerbiát.

• 2001 – Az Egyesült Államok egyoldalúan kilép a ballisztikus rakéták elleni szerződésből.

• 2004 – További hét kelet-európai ország csatlakozik a NATO-hoz. A NATO-csapatok már közvetlenül Oroszország határán vannak.

• 2004 – Az orosz parlament határozatot fogad el, amelyben elítéli a NATO terjeszkedését. Putyin válaszul azt mondta, hogy Oroszország "ennek megfelelően fogja felépíteni védelmi és biztonsági politikánkat".

• 2008 – A NATO vezetői bejelentették, hogy tervezik Ukrajna és Grúzia NATO-taggá válását, amelyek szintén Oroszország határainál fekszenek.

• 2009 – Az USA bejelentette, hogy rakétarendszereket telepít Lengyelországba és Romániába.

• 2014 – A törvényesen megválasztott ukrán elnök, Viktor Janukovics Moszkvába menekült az erőszak elől. Oroszország az USA és a NATO-országok puccsának tekinti a leváltását.

• 2016 – Az Egyesült Államok megkezdi a csapaterősítést Európában.

• 2019 – Az USA egyoldalúan kilép a Közvetett Nukleáris Erők Szerződéséből.

• 2020 – Az USA egyoldalúan kilép a Nyitott Égbolt Szerződésből.

• 2021 – Oroszország tárgyalási javaslatokat nyújt be, miközben további erőket küld az ukrán határra. Az Egyesült Államok és a NATO tisztviselői azonnal elutasítják az orosz javaslatokat.

• 2022. febr. 24. – Oroszország lerohanja Ukrajnát, és ezzel kezdetét veszi az orosz–ukrán háború.