Rákóczi 350 – történettudományi konferencia. Kövér László: „...a magyarságnak ugyanaz a szerep jutott, mint ma az ukrán népnek”

Születésnapi köszöntő, Nagyságos Fejedelmünknek!

Elhangzott házelnöki beszéd a 2026 március 27-én megtartott országházi emlék- konferencián

A kép forrása: itt

Tisztelt Konferencia, kedves Vendégeink!

Isten hozta Önöket az Országházba, a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc 350. születésnapján, virágvasárnap előtt két nappal.

350 esztendővel ezelőtt a naptár szerint a virágvasárnap szintén március 29. napjára esett, hasonlóan mint most. De nem ez az egyetlen hasonlóság a múlt és a jelen között, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha a Mohács után a jelenkorig tartó történelmünket rávetítjük az egyetemes keresztény húsvéti ünnepkörre, akkor ebben a nemzeti sorsképletben számunkra a virágvasárnapot II. Rákóczi Ferenc és nemzedéke jelenti. Nagycsütörtököt Kossuth és nemzedéke hozta el, Nagypénteket pedig Trianon. Nagyszombatot a Trianon utáni megrendült virrasztásunk képezi, és ami a jelenben előttünk áll, reményeink szerint az a feltámadás.

A feltámadáshoz vezető út pedig nemcsak a Bibliában, hanem a magyar történelemben is virágvasárnappal kezdődik, aminek II. Rákóczi Ferenc a hőse. Ezért tudjuk Őt szeretni oly tisztán, egyöntetűen és fenntartás nélkül, több mint három évszázad után is.

Tisztelt Konferencia!

A történészek szerint a nevezetes jeruzsálemi virágvasárnapon nem egy, hanem két bevonulás történt. Nyugati irányból Róma helytartója lovagolt be a városba, fegyverrel és pompával, hogy kinyilvánítsa a birodalom hatalmát. Keleti irányból Jézus a békét és a szelídséget jelképező módon szamárháton vonult be, fegyvertelenül, kinyilvánítva, hogy létezik egy másik ország, amely nem az erőszakra épül.

A jeruzsálemi népek hozsanna köszöntéssel fogadták Jézust, mely eredetileg azt jelentette, hogy „Segíts meg! Ments meg, kérünk!”

A magyar virágvasárnap hősét előbb 1704-ben a gyulafehérvári országgyűlésen az erdélyi nemesek és székely lófők, majd 1705-ben a szécsényi országgyűlésen a magyarországi főpapság, főnemesség, köznemesség és a szabad királyi városok követei közösen ugyanarra kérték: segíts meg, ments meg bennünket, Rákóczi!

Milyen vészhelyzetben lehetett akkor a magyar világ – tisztelt Konferencia –, amely korábban képes volt túlélni egy keresztényellenes keleti birodalom – az oszmán – több mint százötven esztendős nyomását?

Nos, a válasz az, hogy a fenyegető veszedelmet egy nyugati birodalom, a Habsburgok akkor már közel két évtizede tartó fojtogató uralma jelentette.

A történelmünkben kevésbé járatos külföldi barátaink akár irigyelhetnének is bennünket, magyarokat, hogy a mai világpolitika sodrásában van időnk és energiánk egy 350 esztendővel ezelőtt született hősünkre és sok évszázaddal ezelőtti gondokra emlékeznünk – hiszen elegendő gond van ma is a világban, nem igaz?

Néhány történelmi párhuzammal ezért segítsük megérteni mindenki számára az összefüggést a múlt és jelen között, tisztelt Konferencia!

A mai világunkban közvetett hadviselésnek, azaz a híradásokból ismert nevén proxy háborúnak nevezik a szemben álló felek közötti áttételes katonai összecsapásokat. A közvetlen szomszédságunkban immár négy esztendeje ilyen proxy háború zajlik. A Nyugat globális gazdasági-pénzügyi erőközpontjai folytatnak háborút Oroszország ellen Ukrajna felhasználásával. Látjuk a képernyőkön a következményeket: lerombolt országrészek, felperzselt földek, több százezer halott, több millió menekült, végtelen emberi szenvedés és anyagi kár.

A középkorban Magyarországon hasonló proxy háború zajlott. Nem négy évig, hanem több mint százötven évig. Több mint másfél évszázadig hazánk katonai ütközőterület volt a keleti oszmán birodalom és a nyugati Habsburg birodalom között, ahol a magyarságnak ugyanaz a szerep jutott, mint ma az ukrán népnek: feláldozható gazdasági és emberi erőforrásként rendelkezésre állni a nyugati érdekek védelmében.

Ennek a proxy háborúnak lett felbecsülhetetlen és jóvátehetetlen kárral járó következménye a magyar demográfiai erő megtörése, mely egészen Trianonig hatott.

De vannak felbecsülhető károk is, amelyek a korabeli veszteségek mértékét akár ötszáz év távlatából is érzékelhetővé teszik a ma élő magyarság számára is.

Gazdaságtörténeti értékvalorizációs becslések szerint a keleti, az oszmán birodalom több mint százötven év alatt, mai árfolyamon számolva legkevesebb 200 milliárd eurónyi vagyont és jövedelmet vont ki Magyarországról. Hogy miből állt ez? Közvetlen adók, rabszíjon elhurcolt munkaerő, terményrablás.

1686-tól a keleti birodalom helyébe lépő nyugati, vagyis a Habsburg birodalom, hasonló becslések szerint 17 esztendő alatt, különféle jogcímeken, mai értéken számolva körülbelül 30 milliárd eurónyi vagyont vont ki Magyarországról. A Habsburg birodalom Magyarországot gyakorlatilag egy Újszerzeményi Bizottság nevet viselő birodalmi intézmény vagyonkezelésébe adta. Ismerős lehet a kifosztási modell mindenki számára ma is, hiszen a vagyonkezelő alapok a geopolitikai katasztrófa-helyszíneken napjainkban is nagyon serények. Nos, csak ezen Habsburg vagyonszerző bizottság 1,5 millió hektárnyi földet vett el magyar tulajdonosaitól, és adott külföldi hadurak, hitelezők és bürokraták tulajdonába. Hogy mennyi 1,5 millió hektár föld? Csak viszonyítási alapként jelzem: a mai Szlovénia területének majdnem háromnegyede.

A keleti birodalom több mint százötven év alatt mai árfolyamon számolva tehát nagyságrendileg 200 milliárd eurót rabolt el országunkból, a nyugati birodalom pedig 17 év alatt körülbelül 30 milliárd euróval fosztotta ki hazánkat. A rablást mindkét birodalom esetében a magyarság nemzeti megalázása kísérte.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ezért kérte és várta a népünk a megmentést a Nagyságos Fejedelemtől.

Tisztelt Konferencia!

A magyar történelem virágvasárnapján színre lépő hősünk, II. Rákóczi Ferenc e földi világban bizonyította be, hogy nemcsak az idegen birodalmi erőszak és a gyűlölet, hanem a szeretetből és méltóságból fakadó nemzeti önrendelkezési akarat is történelemformáló erő. Személyes életpéldájával bizonyította, hogy az igazi tekintély nem az erőszakban és a világi pompában, hanem a szelídségben és az önfeláldozásig hű szolgálatban rejlik.

II. Rákóczi Ferenc ezért nemcsak egy ország, hanem az Isten és a Haza iránti alázat fejedelme is volt, és marad számunkra mindörökké.

A mai konferencián a fejedelem személyéről és koráról szóló szerteágazó és kiváló előadásokat fognak hallani – köszönet ezért a szervezőknek és az előadóknak –, ezért én most röviden még csak arról beszélnék a Rákóczi által vezetett szabadságharc kapcsán, amiről ritkán szoktunk hallani: a pénzügyi vonatkozásokról.

Azért hallhatunk keveset a szabadságharc pénzügyi hátteréről – egyébként hasonlóan az 1848-49-es szabadságharcunk pénzügyi vonatkozásairól –, mert a történettudomány mind a mai napig adósunk a modern kori magyar állam pénzügytörténetének őszinte feltárásával.

Értékátszámítási módszerekkel és mai euró árfolyamon számolva a Habsburg Birodalom körülbelül 20 milliárd euró magánbanki hadi hitelből verte le a Rákóczi szabadságharcot.

A fejedelem által vezetett magyar kuruc világ, hasonló módszerekkel mai értéken számolva hozzávetőlegesen 10 milliárd eurót tudott fordítani a szabadságharc anyagi szükségleteire.

Ennek az összegnek mintegy 15 százalékát jelentette a fejedelem vagyona és jövedelmei, valamint a kuruc világ anyagi önereje, körülbelül 15 százalékot képezett a francia hadisegély, és nagyjából a költségek 70 százalékát biztosította a fejedelem korszakalkotó teljesítményével megteremtett bizalmi fémpénz, a libertas nevet viselő rézpénz!

Ez a pénz Európa egyik első nem aranyfedezeten, hanem közösségi bizalmon alapuló közpénze, azaz mai szaknyelven FIAT pénz volt. Ez a magyar közpénz éltette anyagi értelemben 1704 és 1711 között a kuruc szabadságharcot, és mindaddig képes volt hadrendben tartani az országot, míg az 1708-ban kitört pestisjárvány két év alatt Magyarországon meg nem ölt körülbelül 400 ezer embert, és ezzel – valamint a kényszerű és folytonos karantén okán – a kurucok számára gyakorlatilag lehetetlenné vált fizikailag a háború folytatása. A bizalom a magyar jövőben ekkor megingott, ezért a magyar közpénz, a libertas is összeomlott, a szabadságharc ügyével együtt.

Nagyságos Fejedelmünk 35 esztendős korában örökös száműzetésbe kényszerült, ahol 24 esztendő múlva, 59 éves korában elhunyt. Míg szerencsésebb korok államférfiai 35 esztendős korukban lépnek a történelem színpadára, Rákóczi ekkor volt kénytelen megválni nem csak ezen színpadtól, hanem a szülőhazájától is, és lett állam nélküli államférfivá – bujdosóvá a magyar szabadsággal együtt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az 1848-as honvédeink Rákócziék kuruc dalaival az ajkukon indultak ismét harcba a magyar szabadságért. Az 1956-os pesti srácok Kossuth nótákat fújva, puszta kézzel vették fel a harcot a szovjet tankokkal a magyar szabadságért. 1989-ben a Hősök teréről, az ismeretlen 56-os fiatal üres koporsója mellől indultunk a rendszerváltoztatás útjára mi mindannyian, akik hittünk és hiszünk a magyar szabadságban.

Nekünk, magyaroknak, ez a legszebb modernkori történelmi staféta a világon.

Hozsanna, II. Rákóczi Ferenc! A Nagyságos Fejedelem emlékezete és példája kísérjen minden jövő magyar nemzedéket, és adjon nekik erőt a történelem által kijelölt útjukon!

Mindörökre „Istennel a Hazáért és Szabadságért!”