VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Eiben Ágoston, a robotszaporító: Áttörjük az élő és az élettelen közti határt (+ 1 napi bölcsesség)

Tudósok robotevolúció útján készülnek létrehozni teljesen autonóm, önszaporító robotokat. Az elméletben már kidolgozott eljárás lehetővé teszi, hogy fizikai és digitális robotokat keresztezzenek egymással, ezáltal pedig robotbébik szülessenek – olvastuk a sci-fibe illő beszámolót február elején. A mesterséges evolúció továbbfejlesztését célzó projekt vezetője nem más, mint egy magyar kutató, Eiben Ágoston, az amszterdami Vrije Egyetem tanára, aki az ELTE matematika szakán szerzett diplomát.


(...)


A projektet bemutató cikkek címébe került, leginkább figyelemfelkeltő elem, hogy utódaik lehetnek a robotoknak. Ha ebből indulok ki, az a kérdés adja magát, hogy ha utódaik már lehetnek, vajon meddig mehetnek el az emberhez való hasonulásban. Például a vágyott robot-ökoszisztéma, ami az egyik végső célja lenne ennek a munkának, mennyire szimulálja majd az emberi társadalom felépítését?


– Egyáltalán nem fogja. Semmilyen technikai okot nem látok arra, hogy a robotevolúció ebbe az irányba tendáljon. Nagyon sokat beszélgettem biológusokkal az elmúlt években, és rengeteget tanultam tőlük az evolúció működéséről. Az egyik ilyen alaptétel, hogy a környezet meghatározza az evolúciót, tehát más állatok alakulnak ki a föld alatt, a vízben, a levegőben, a Szaharában vagy az Északi-sarkon. Így a robotevolúciót is az fogja meghatározni, hogy abban a környezetben, ahol őket elhelyezzük, milyen tulajdonságok lesznek előnyösek. Semmi okunk azt feltételezni, hogy két lábon járó, két karral rendelkező robotok fognak előállni, sőt mondhatni, hogy ez a két lábon járás eléggé strapás. Itt van nálam a világ első robotbébije, a 2016-os amszterdami robotbébiprojekt eredménye. Nem éppen úgy fest, mint egy ember, és azt sem feltételezhetjük, hogy pár millió év múlva már úgy fog kinézni.

Tovább a cikkhez

DARAI LAJOS napi bölcsességével kiegészítve


A felhasználás szándékától függően

beállított a mesterséges értelem:

létezőnek egyáltalán, vagy hasznunkra

lehető eszköznek, a vita szertelen.


Aki fejlesztésében érdekelt, nem lát

túl a körön, mert csak belülről vizsgálva

lépegethet előre az ügyben, „fölös-

leges külső szempontokat” negligálva.


Van is már eredmény, túlnő az emberen

sok-sok alkalmazás, és örülünk neki,

mert hasznunkra van, lehet, oly gyorsan megold

feladatokat, mit nem tudott még senki.


Csakhogy felhajtás nélkül nem lenne rá pénz

elég, ezért riogatás mellé, hogy egykor majd

lázadó robotok uralkodnak rajtunk,

előtérbe jött az a jövői korrajz,


hogy kizárólagos emberi szerepet

is átvehetnek: mint értelmes utódok

létrehozása, magasabb elvi szinten,

mint ők vannak, s hozzá ők adják a kódot.


Leszállva a földre „égi magasságból”,

szembejön velünk minden tudatlanságunk:

hogy még egy vírus is kétvállra fektethet –

jobb, ha megoldást mindig magunktól várunk.

Munkatársunktól:

Az a baj, hogy én ezt el sem tudom képzelni (és nem is akarom). Elborzadok ettől a szép új világtól, és attól, hogy még mi várható: pl. létre lehet hozni olyan „újszülötteket”, amelyek (akik?) majd növekedve (hogyan nőnek?) azt a tanulják, azaz azt parancsolják (programozzák) nekik, hogy az atomhulladék eltakarítása helyett induljanak meg egy ország ellen, és ha élő kétlábút látnak, azt gyilkolják le? S. Lem legrosszabb rémálmait is felülmúlja, amit ez az ember és a csapata kitalált. Aki eme tudás, a robot újszülött-csinálás birtokában van, az fogja uralni a világot, és akkor ezt az Eibent az ördög ostoraként fogják emlegetni, és elterjed majd ez a szállóige: A magyarok találmányaitól ments meg uram minket!