Elértük a Zelenszkij-csúcsot. Most mi lesz? (Robert Freeman jegyzete)

Eredeti cikk:

We’ve Reached Peak Zelensky. Now What?, by ROBERT FREEMAN, December 29, 2022

Schiller Mária küldeménye

Amikor Európa legszegényebb, legkorruptabb országának elnökét a Kongresszus mindkét háza többszörös álló ovációval ünnepli, és a nevét Winston Churchillel egy időben emlegetik, akkor tudjuk, hogy elértük a Zelenszkij-csúcsot.

Ez egy olyan bohózatszerű, már-már pszichotikus túlreklámozás, amelyet valószínűleg csak a média szégyenletes, hiperliberális, az országot az Irak elleni háborúba taszító 2003-as gyalázatos, hiperlibsizmusa múlott felül. Gertrúdot idézve a Hamletből: "Azt hiszem, a média túl sokat hájpol [túl nagy felhajtást csinál]".

Ne feledjük, hogy mielőtt országa elnöki székébe emelkedett volna, Volodimir Zelenszkij legnagyobb hírneve az volt, hogy a péniszével tudott zongorázni. Nem viccelek. És azzal a programmal indult, hogy egyesítse országát a béke érdekében, és az Oroszországgal való kiengesztelődésért. Ismétlem, nem viccelek.

Ő Európa George Washingtonja, Rooseveltje és Douglas MacArthurja egy személyben, aki előtt az erősek és hatalmasok meghajolnak.

Kérem, kérem, kérem. Innen már csak lefelé lehet menni. És ez biztosan bekövetkezik. Hamarosan.

Vegyünk figyelembe néhány kellemetlen tényt, amit a hízelgő média, amely lényegében a fegyveripar PR-karja, nem akarja, hogy tudjanak.

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen nemrégiben elárulta, hogy az ukrán hadsereg több mint 100 000 katonát vesztett a háború kezdete óta eltelt nyolc hónap alatt. A vietnami háború kilenc éve alatt az USA, amelynek lakossága hatszorosa Ukrajnának, összesen 58 220 embert veszített.

Más szóval, napi, egy főre vetítve, Ukrajna 141-szer több katonát veszít, mint az USA Vietnamban. Az USA akkor vesztette el a vietnami közvéleményt, amikor a középosztálybeli fehér fiúk hullazsákokban kezdtek hazatérni. Van bárki, akinek van egy kis esze, azt hiszi, hogy ilyen veszteségek Ukrajnában fenntarthatóak? Van valakinek más terve arra, hogy elkerüljük ezt a mészárlást?

Von der Leyen a világ legravaszabb közéleti személyiségei közé tartozik. Amit ő tesz, az az Ukrajnából való nyugati kivonulás és a háború befejezésének előfeltételeinek megteremtése. Ha megnézzük a tényeket a helyszínen, nem pedig a média által terjesztett felhajtó propagandát, megérthetjük, hogy miért.

Oroszország hiperszonikus rakétáival néhány hét alatt tönkretette Ukrajna elektromos infrastruktúrájának felét. Mindezt a tél közeledtével. Ugyanilyen könnyen kiiktathatja a másik felét is, gyakorlatilag visszabombázva Ukrajnát a kőkorszakba. Ezt akarja bárki is?

A megdöbbentő, sőt, a félelmetes az egészben az, hogy sem Ukrajnának, sem a Nyugatnak nincs semmilyen védelme ezekkel a hiperszonikus rakétákkal szemben. Olyan gyorsan és változó röppályán haladnak, hogy még a legfejlettebb nyugati rendszerekkel sem lehet lelőni őket. A hadviselés történetének egyik legnagyobb aszimmetriáját jelentik a hordozható pusztító erő tekintetében, amely valószínűleg eltörpül az USA atombombák birtoklása mellett a második világháború végén.

Ismétlem, nincs hatékony védelem ellenük. Az oroszoknál vannak. Az ukránoknak nincsenek. A játéknak vége. Megértik, hogy a nyugati vezetők miért kezdenek felébredni?

A hagyományos fronton az ukránok még a hagyományos fegyverek beszerzésével is gondban vannak, hogy megvédjék magukat. Az amerikai fegyverszállítók éjjel-nappal dolgoznak, hogy pótolják saját készleteiket és az európai országok által Ukrajnának adott készleteket. De a lemaradás évekig tart. A The Wall Street Journal nemrégiben megjelent szalagcíme így szólt: "Europe is Rushing Arms to Ukraine but Running Out of Ammo". ("Európa fegyvereket szállít Ukrajnának, de kifogy a lőszerből.")

Végül az USA 112 milliárd dollárt ajánlott fel Ukrajnának. Ebből 45 milliárd dollár éppen most került bele a gyűjtőszámla finanszírozási törvényjavaslatába, annak ellenére, hogy a republikánus irányítás alatt álló képviselőház valószínűleg jelentősen csökkenteni fogja az ilyen jellegű finanszírozást.

Ez több mint 10 milliárd dollár havonta a háború februári kezdete óta. És ebben még nincsenek benne az EU anyagi és pénzügyi támogatásai, amelyek havonta további milliárdokat tesznek ki.

Ilyen támogatások nélkül Zelenszkij egy hónapig sem bírta volna ki a háborút. Mit gondolsz, hány órát fog kibírni, ha ez az áramlás elapad? És ez biztosan így lesz.

Az európaiak kezdenek rájönni, hogy kontinensük dezindusztrializálódik, szó szerint egy egész korszakot hátráltatják őket gazdasági szempontból, mert hajlandóak voltak lábtörlő lenni az USA Oroszország elleni birodalmi háborújában. De még ők sem hajlandóak az amerikai uralom iránti alázatos hűségükkel kollektív gazdasági öngyilkosságot elkövetni az USA nevében.

A francia Macron és a német Scholz azt sugallja, hogy az orosz érdekeknek megfelelő alkalmazkodást kell találni a háború békés rendezéséhez.

Macron azt sugallta egy nemzetéhez intézett televíziós beszédében, hogy egy ellenséges Oroszország nem szolgálja Európa biztonsági érdekeit. "Fel kell készítenünk, hogy mire vagyunk hajlandók... hogy garanciákat adjunk Oroszországnak azon a napon, amikor visszatér a tárgyalóasztalhoz".

Scholz még ennél is konkrétabb volt. A Foreign Affairs című lapban megjelent cikkében kijelentette: "Vissza kell térnünk azokhoz a megállapodásokhoz, amelyek az elmúlt évtizedekben születtek, és amelyek az európai béke és biztonsági rend alapját képezték".

Ez egyenes visszautasítása az Egyesült Államoknak a háború kezdete előtti maximalista álláspontjának, miszerint Oroszország biztonsági igényei nem érdeklik a maradi NATO-t.

Most még Anthony Blinken amerikai külügyminiszter is felveti, hogy területi engedményeket kell tenni az asztalra. A Wall Street Journal egyik cikkében Blinken kijelentette, hogy "A mi fókuszunk... az, hogy visszavegyük azokat a területeket, amelyeket február 24-e óta foglaltak el [Ukrajnától]".

Vegyük észre, hogy ez jelentős visszalépés az USA korábbi álláspontjához képest, miszerint a 2014 óta elért összes orosz térnyerést, beleértve a Krímet is, vissza kell vonni, mielőtt a tárgyalások megkezdődhetnek. És ez még csak Blinken nyitószava. Biztosan további engedmények következnek majd, ahogy az orosz térnyerések egyre nagyobbak lesznek, és a visszafordításuk valószínűsége egyre kisebb.

Tegyük össze ezt a négy dolgot: elképesztő, tarthatatlan katonaveszteségek; a pusztító erő félelmetes, védhetetlen aszimmetriái; képtelenség még hagyományos védelmi fegyverekkel is ellátni magunkat; és a legfontosabb támogatóink kategorikusan csökkentett támogatása.

Ez úgy hangzik, mint a háború megnyerésének képlete? Nem az. Ez a háború elvesztésének receptje, ezért von der Leyen, Macron, Scholz és Blinken most a kiszállás csövét rakja le. Zelenszkij alatt a dagály elvonul. Hamarosan úgy fognak rá emlékezni, mint egy Trivial Pursuits kérdésre, vagy egy válaszra a Jeopardyban: "Az egyetlen modern államfő, aki a péniszével tud zongorázni". Ding. "Harmadik versenyző?" "Ki az a Volodymyr Zelensky?"

Hamarosan békét hirdetnek.

Oroszország megtartja a Donbászt és a Krímet, elismerve a tényeket a helyszínen. Mindkét fél jobban jár majd. A Donbasz etnikai, nyelvi, vallási és kulturális szempontból orosz, ezért szavazott elsöprő többséggel az Oroszországhoz való asszimiláció mellett. Emellett, ha Kijev ennyire szeretné őket, akkor nem gyilkolt volna meg közülük 14 000-et az elmúlt nyolc év során, és nem kezdte volna újra a tömeges bombázást idén február elején, az orosz invázió előtt.

Ukrajna a jövőben lemond minden NATO-hoz való csatlakozásról. Ez Putyin legfőbb prioritása, és ezt kérte – és elutasították – az Egyesült Államokhoz és a NATO-hoz intézett kérésében tavaly decemberben, az invázió megkezdése előtt. Ha Oroszország megkezdi a sokak által rettegett téli offenzívát, amire sokan számítanak, az ukrán tábornokok inkább puccsal fogják elküldeni Zelenszkijt, minthogy a megmaradt néhány katonájukat a biztos megsemmisülésbe küldjék.

Az amerikai gabona- és gyógyszeripari konglomerátumok fillérekért fogják felvásárolni az ukrán termőföldeket – amelyek a világ legjobbjai közé tartoznak. Ez az amerikai multinacionális keselyűk szokásos módszere, akik a gyilkosság után jönnek, hogy szétszedjék a tetemeket. Az amerikai fegyvergyártók keresni fogják és segítenek majd kiprovokálni a következő etetési őrületet, ahogyan Ukrajnát is alig egy évvel azután, hogy az Egyesült Államok megalázó afganisztáni veresége kisiklatta az utolsó szüreti vonatukat.

Oroszország és Kína, akiket az amerikai megfélemlítés hajtott össze, továbbra is egy Nyugat-ellenes blokkba fogja tömöríteni a globális Dél nemzeteit, amely elkötelezett a közös, kölcsönösen jövedelmező, békés fejlődés mellett. Az Egyesült Államok és legközelebbi szövetségesei a világgazdaság egyre zsugorodó részéből épített falaik mögött fognak meghúzódni, amelyet a magukénak tudhatnak.

Ukrajna fordulópontnak fog bizonyulni a globális ügyek feletti amerikai hegemónia lebontásában, amelyet 1945 óta élvez – és legyünk őszinték, gyakran visszaél vele. Az amerikai közvélemény lelkileg nincs felkészülve egy ilyen lezuhanásra. De ez az ára annak, hogy az ember abban a fantáziavilágban éljen, amelyet a média pazarul felépít, hogy ezt a közönséget tudatlanságban, félelemben, zavarban, szórakozásban és figyelemelterelésben tartsa.

Végül a neokonzervatívok, akik az Egyesült Államokat az afganisztáni, iraki és most az ukrajnai sorozatos bukásokba vezették, ami az országnak több tízbillió dollárjába és még nagyobb mennyiségű tönkretett hírnévtőkébe került, a szokásos mentességükre fognak hivatkozni a kegyetlen kudarcaikért való felelősségre vonás alól, és vidáman továbblépnek a következő szerencsétlenségre. Figyelnünk kell a következő cselszövésükre, mellyel kifosztják az államkasszát és a nemzet érdekei fölé helyezik saját magánérdekeiket. Ez biztosan bekövetkezik.