„Elhalványul a boldogság, lobog a haj a szélben” – Az elitek bukása, a példaértékű magatartás vége – Jóslatok egy hamuvá vált Franciaországról: Isaac Bickerstoff idézése (2)
- dombi52
- 18 órával ezelőtt
- 2 perc olvasás
Eredeti cikk:
Prédictions pour une France en cendres : 2 – «Le bonheur fané, les cheveux au vent» – La défonce des élites, ou la fin de l’exemplarité., 2026. 07. 01. reseauinternational.net
Marsall Ágnes küldeménye
Volt egy idő, talán mitikus, amikor az uralkodótól elvárták, hogy példakép legyen. Nem személyes szentsége okán, hanem mert a tisztség ezt követelte. Az állam fensége tükröződött abban, aki megtestesítette, és neki bizonyítania kellett, hogy méltó erre a fenségre. Ez volt a köztársasági erény mélyebb jelentése: aszkézis a közjó szolgálatában.
2026-ra ez az elképzelés a múlt relikviája lett. A Köztársaság falai között zajló, kokainhasználattal kapcsolatos botrányok nem csupán bulvártémák; a hatalom e hasábokon már leírt „gamifikációjának” legszembetűnőbb tünetei. A nihilizmus nem csupán elvont filozófia; megvan a maga kémiája is. A Nemzetgyűlés mosdóiban szippantják fel.
„Elhalványul a boldogság, lobog a haj a szélben” – énekli Trenet. A kép gyönyörű: gondtalan ifjúság, könnyed mámor, örömteli szabadság. De amikor vezetőink ősz vagy művészien ritkított haja hajol egy kokaincsík fölé, a kép obszcénné válik. Már nem gondtalanság, hanem eszképizmus, vagyis menekülés a valóság elől. Már nem szabadság, hanem egy anyaghoz kötődő szolgaság. Már nem boldogság, hanem egy elérhetetlenné vált öröm kémiai paródiája.
Miért nyúl drogokhoz egy választott tisztségviselő? A válasz nem orvosi, hanem politikai. Azért használ drogokat, mert a valóság, amelyet kormányoznia kellene, túl csúffá vált ahhoz, hogy szembenézzen vele. Azért használ drogokat, mert elviselhetetlenné vált a szakadék a magasztos elvekkel teli nyilvános beszédei és tényleges cselekedeteinek üressége között. A kokain a legrövidebb út egy olyan lelkiismerethez, amely már nem képes elviselni saját képmutatását. Néhány órára a hatalom és a tisztánlátás illúzióját kínálja, mielőtt a por és a semmi brutálisan visszatér.
Az elit ezen védelmezése az értékek felcserélődésének végső állomása. A vezető már nem szolgál; fogyasztóvá vált. Nem oltalmaz, hanem mámorban keres menekvést. Nem a jövőt testesíti meg, hanem a jelen elől menekül. A bizalom – az a létfontosságú, láthatatlan kötelék, amely a népet képviselőivel összeköti – nem írható elő rendelettel. Ki kell érdemelni. S minden egyes kokaincsík, amit a hatalom birtokosainak közönye közepette felszippantanak, újabb lapátnyi föld e bizalom koporsójára.
A Trenet-dal linkje:
Előzmények:
Jóslatok egy hamuvá vált Franciaországról: Isaac Bickerstaff idézése
„Mi marad meg a szerelmeinkből?” – Egy nemzet válásának allegóriája – Jóslatok egy hamuvá vált Franciaországról: Isaac Bickerstoff idézése (1)
