EMLÉKKÉPED (Gavallér János verse)

EMLÉKKÉPED 

Annyi meg annyi üzenetet

nyikorog az éj, mint kihalt ház

szellem-borzongása hegedül,

és egyedül a múlt albumát

lapozgatom, ahol még szép

életem pillanatfelvétele:

Gondolok, sokat rád,

vagy igaz, vagy vágyott valóságot;

fákon a levelek szél-szimphóniája,

igaz, vagy sem múlt-képeket nézegetek,

ahol még mosolyogsz rám,

élsz még szívem albumjában.

Nyikorog az éj, szellem-borzongás,

az ajtón ki-bejáró múlt.

Vágyak és borzongások között,

ott menetelsz, mint képeken szépemlékek

csodával határos boldogsága,

nem jön soha már fátyolhomályos képed.

Gondolok sokat rád.

Levelek érhálózata remeg,

élve porba hulltak a remények.

Ágak között a szél sirat,

távolból arcél integet,

búcsúzó sikoly mosolyog.

Nyikorog az éj, szellem-borzongás,

az ajtón ki-bejáró múlt.

Gyertyafény máglyáján izzik a szív.

2022.06.11.