Ezért fegyverkeznek a lengyelek: mindössze 5 napig tartanának ki a Winter-20 hadijáték szerint
Vukics Ferenc jegyzete
Sokan nem értik, hogy Lengyelország miért is állt bele olyan keményen a jelenleg keleti szomszédságában zajló konfliktusba, és miért is olyan erőteljes a lengyel sajtóban a háborús retorika. A lengyelek jelenlegi hozzáállásához és az éppen most zajló őrült fegyverkezésre némileg magyarázatot adhat annak a lengyel országvédelmi gyakorlatnak az eredménye, amelyet két évvel ezelőtt, 2021 januárjában tartottak meg, és amelynek tanúságai szerint az akkor nem létező, de a tervezett fejlesztésekkel már felszerelt lengyel haderő is öt nap alatt elesne, ha egy teljes orosz mozgósítás után egy orosz-fehérorosz támadás érné őket keletről.
A helyzet azóta természetesen jelentősen megváltozott. Az orosz haderőről kiderült, hogy nem olyan erős, mint korábban gondolták, de az ukrajnai orosz invázió azt is bebizonyította, hogy a NATO elrettentő ereje is alaposan megkopott az utóbbi időkben, és sokkal komolyabban kell venni a nemzeti haderők képességeit, mint ahogy korábban gondolták.
A gyakorlat során nem valamiféle korlátozott célokat megfogalmazó „különleges műveletekben alkalmazott” orosz erőkkel számoltak, hanem egy teljesen mozgósított, átfogó, nyugati irányú támadást végrehajtó orosz-fehérorosz művelettel.
Ebből a gyakorlatból azt a tapasztalatot vonták le, hogy ha az orosz haderő bármilyen hadszíntéren jelentős veszteségeket szenved, az az ő túlélési esélyeiket javítja. Hasonló módon vélekednek a balti államok is, akik továbbra is attól tartanak leginkább, hogy a Suwalki-folyosón az orosz erők elvághatják őket a NATO többi tagállamától.
A katonai biztonsági elemzők által Suwalki-folyosónak nevezik a Lengyelország és Litvánia között húzódó 104 kilométeres határvonalat, melynek területe egy katonailag nehezen védhető, szűk átjáró. Nevét a határ közelében található Suwalki településről kapta. Geopolitikai jelentősége kettős: egyrészt a Baltikum köztársaságai kizárólag ezen a rövid szakaszon rendelkeznek szárazföldi kapcsolattal a NATO és az Európai Unió többi tagállamával; Oroszország szempontjából pedig ez a régió választja el a kalinyingrádi területet a vele katonailag és politikailag is szövetséges Fehéroroszországtól.
A terület elsősorban az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, azon belül is Litvánia, Lettország és Észtország szempontjából jelent létfontosságú fenyegetést. Amennyiben a Suwalki-folyosó ellen Oroszország katonai műveletet indítana akár Kalinyingrád, akár Fehéroroszország területéről, rövid idő alatt könnyedén elvághatná a balti államokat Lengyelországtól, amivel ellehetetlenítené a szárazföldi utánpótlási vonalakat a NATO számára. Egy Baltikum elleni orosz invázió esetén az időfaktor kulcsfontosságú lenne annak érdekében, hogy az európai és az Európába telepített amerikai erők képesek legyenek a védekezésre, majd az ellentámadásra az agresszorral szemben. A Suwalki-folyosó elfoglalása ezt tenné lehetetlenné, gyakorlatilag védtelen célpontokká téve a Balti államokban található nemzeti és nemzetközi haderőket az invázióval szemben.
A NATO erők nemcsak konvencionális konfliktussal számoltak az elmúlt években a Suwalki-folyosóban. A meglátásaik szerint nagy az esélye egy aszimmetrikus katonai művelet vagy felkelés végrehajtásának is.
Lengyelország teljes egészében tisztában van földrajzi helyzetével, és történelmi tapasztalatokból tudja, hogy a Lengyel-síkság komoly előretörési lehetőségeket biztosít egy komoly szárazföldi potenciállal rendelkező inváziós erő számára.
2021 február végén jelent meg a The National Interest oldalain John Rossomando, a vezető amerikai védelmi politikai elemző „How Poland Just Lost to Russia in a Massive Wargame (And What It Means)” c. elemzése a lengyel hadsereg által tartott „Winter-20” országvédelmi gyakorlatról. Egy hónappal később jelent meg az Overt Defense hasábjain Wojciech L. „Wargame Study Shows Polish Armed Forces Obliterated in Just 5 Days” c. elemzése, amely már jóval több részletett is tartalmazott a gyakorlat lefolyásáról és következtetéseiről, mint Rossomando tudósítása.
2021 Január 27-én Mariusz Blaszczak védelmi miniszter és Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök bejelentette, hogy a lengyel hadsereg vezérkara lezárta a "Winter-20" számítógépes szimulációval támogatott hadijátékot. A "Winter-20"-at azért tartották, hogy teszteljék az újonnan beszerzett felszerelések és néhány olyan rendszer képességeit, amelyeket a lengyel fegyveres erőknek ekkor még nem szállítottak le és nem vettek át.
A hadijátékban részt vevő lengyel erők többsége a legújabb, a 2030-as évekig leszállítandó katonai felszereléssel volt felszerelve. A gyakorlaton több ezer lengyel katonatiszt vett részt; a hidegháború utáni Lengyelország történetében példa nélküli volt a gyakorlat léptéke.
John Rossomando így értékelte a gyakorlatot:
”Lengyelország védelmi minisztériuma azt próbálta kideríteni, hogyan boldogulnának erői egy teljes orosz invázió esetén. Hát nem ment valami jól! A múlt hónapban a lengyel erők megsemmisítő vereséget szenvedtek a 'Winter-20' nevű hadijátékban. A szimuláció arra kereste a választ, hogy mi történhetne, ha Oroszország a nyugati katonai körzetében lévő teljes katonai erejét bevetné Lengyelország ellen. A lengyel védelmi minisztérium ezzel a gyakorlattal azt tesztelte, hogy erői, köztük a még le nem szállított F-35-ösök, a Patriot légvédelmi rendszer és az M142 HIMARS mobil rakétatüzérségi rendszerek, hogyan boldogulnának egy teljes orosz invázió esetén. A hadijáték arra figyelmeztette a résztvevőket, hogy a NATO keleti szárnya gyenge és sebezhető az orosz agresszióval szemben.”
„A látszatkonfliktus ötödik napjára az orosz csapatok elérték a lengyel védelmi vonalat a Visztula folyó mentén, miközben már Varsó elfoglalásáért harcoltak. Eközben Lengyelország haditengerészete és légiereje és megszűnt létezni. A lengyel hadsereg frontvonalbeli egységei felszerelésük 60-80 százalékának elvesztésével szembesültek. Oroszország öt nap alatt teljes győzelmet aratott.”
A hadijáték forgatókönyve szerint a lengyel csapatoknak Kelet-Lengyelország kellett megvédeniük egy a Suwalki-folyosók keresztül megindított invázió ellen. A Lengyel Fegyveres Erők feladata a Visztula folyótól keletre fekvő régió 22 napon át tartó védelme volt. Ezzel az idővel számoltak, amíg a NATO erők fel tudnának vonulni Lengyelország megsegítésére. A vezérkar az események modellezése során az összes rendelkezésre álló katonai erőt felhasználta. A hadijátékban a lengyel hadsereg új modernizációs programjának várható eredményeit is modellezték. Ez azt jelenti, hogy az új F-35 sugárhajtású vadászgépek, a HIMARS tüzérségi rendszer, a Patriot rendszerrel felszerelt nagy hatótávolságú A2/AD ütegek, a modernizált Leopard 2A4 dandár és az új Badger harjárművek álltak a védekező fél rendelkezésére. Ez volt a legnagyobb ilyen típusú hadijáték 1989 óta.
Az Interia.pl lengyel hírportálnak sikerült információkat gyűjtenie a "Winter-20" hadijáték résztvevőitől. A gyakorlaton állítólag részt vett tisztek beszámolói több mint komorak voltak. A védelmi műveletek során a lengyel fegyveres erők nem tudták tartani az elvárt 22 napot. Az orosz erőknek a 4. napon sikerült elérniük a Visztula folyó vonalát és bekeríteniük Lengyelország fővárosát, Varsót. Az ötödik napon a folyó keleti partján maradt lengyel erőket gyakorlatilag megsemmisítették. Feltételezések szerint az első lépcsőben harcoló egységek a hadműveletek első 96 órájában elvesztették felszerelésük és személyzetük 60-80%-át. Az Onet Wiadomości továbbá arról számolt be, hogy a lengyel hadosztályparancsnokok egy része megtagadta a vezérkar által kiadott parancsok végrehajtását, mivel azok értelmezhetetlenek voltak.
Hasonló forgatókönyvvel és hasonló végkifejlettel zárult a Tengerészgyalogság Katonai Főiskolája által 2019-ben lebonyolított hadijáték is. A NATO-erőket ugyanabban a térségben vetették be, és azt a feladatot kapták, hogy állítsák meg az orosz inváziót a Suwalki-folyosón keresztül. Az eredmény az lett, hogy mindössze 72 óra elteltével a lengyel fegyveres erők 75%-os veszteséget szenvedtek, és képtelenek voltak további műveletek végrehajtására. A Suwalki-folyosó védelmében gyakorlatilag kimerültek, az orosz támadó ékek pedig jelentős csapást mértek rájuk.
Most is hasonló események következtek be. A lengyel fegyveres erők négy gépesített hadosztályt vetnek be modern felszereléssel. A negyedik napon az ellenséges (orosz) erők megközelítették a Visztula folyó vonalát és bekerítették Varsót. Az ötödik napon a lengyel fegyveres erők felszámolásra kerültek, minden fontosabb kikötőt vagy elzártak, vagy megsemmisítettek, az ellenség ellenállás nélkül folytatta az előrenyomulást nyugat felé, annak ellenére, hogy a védelmi tervbe bevontak néhány olyan NATO-egységet is, akiket a közeljövőben szándékoztak az országba telepíteni.
A hadijáték alakulása azt sugallta, hogy a legtöbb erő már a Visztula keleti oldalán megsemmisült, jóval azelőtt, hogy az orosz hadsereg elérte volna Varsót. A tervezett támadás gyors és brutális volt. Feltételezhetjük, hogy a bevetett A2/AD rendszereket az ellenséges légierő és rakétacsapások túlterhelték. Az új taktikai egységek amint beléptek a pusztítási zónába, azonnal felszámolták őket. Az Interia szerint az egységek egyes parancsnokai megtagadták a vezérkari parancsok teljesítését, ami teljes kommunikációs káoszt eredményezett. Eközben az orosz erőknek sikerült felülkerekedniük a lengyel védelmen, és az összecsapás kezdetétől számított 96 órán belül elérték a Visztulát. Ez a folyó keleti oldalán lévő maradék lengyel erők bekerítését és megsemmisítését eredményezte. A vezérkar vissza akart vonulni, a miniszter azonban tartani akarta a területeket.
A vezérkar gyorsan levonta a tanulságokat. A szakértők egy része azt mondta, hogy a keletről érkező erőkkel vívott hagyományos háború esetén a Visztula keleti partján fekvő területek védelme logikátlan. Sok egységnek nehéz lesz az ellenséges tüzérségi tűz alatt a harci zónába lépni, és a készenléti képességük is jelentősen csökkenne. Az ő véleményük szerint egy nyugati irányban felállított védelmi vonal alkalmazása tűnne a legbölcsebb megoldásnak. Mariusz Blaszczak azonban elutasította ezt a javaslatot. Szavai szerint Kelet-Lengyelországot nem lehet harc nélkül feladni.
"A Polgári Platform Párt politikusai és a velük együttműködő tábornokok azt állítják, hogy háború esetén azonnal át kell adnunk a keleti régióinkat, beleértve Podlasie-t, Lubelskie-t, Kárpátalját és Mazóvia egy részét, és nyugatra kell koncentrálnunk az erőket. Ez azonban egy tévedés! Hazánk védelme alapvető fontosságú kérdés. Az a becslés, hogy előbb feladjuk, majd visszaszerezzük ezeket a tartományokat, nagyon szörnyű illúzióvá válhat".
A hadijáték eredményei kétségtelenül katasztrofálisak voltak, pedig a szimulációban a legújabb modernizációs terv eredményei kerültek telepítésre. Ennek ellenére a csapatok képtelenek voltak 22 napon keresztül védelmet folytatni.
Ezt szem előtt tartva, két kérdést kell megválaszolni – miért nem sikerült elérni a kitűzött célokat? Elképzelhető, hogy a 2030-as fejlesztés terv nem biztosít elegendő erőt ahhoz, hogy a lengyelek képesek legyenek megállítani az ellenség támadását? Az ezekre a kérdésekre adott válaszok azonban továbbra is titkosak maradtak.
A védelmi miniszter a nyilvánvaló kudarc ellenére az Onetnek adott rövid interjújában méltatta a hadijáték eredményét:
"Pozitívan értékelem ezt a hadijátékot. A fegyveres erőkre csillagos ötöst adnék. Természetesen voltak hiányosságok, de a 'wargame' éppen erről szólt, hogy ezeket a hátrányokat megkérdőjelezzük és kiküszöböljük. Erre szolgált ez a hadijáték. Ez egyfajta tökéletesítése önmagunknak."
Lengyelország azóta bejelentette, hogy akár a GDP 5%-ra is emelné a hadsereg költségvetését és mindent megtesz annak érdekében, hogy Európa legütőképesebb szárazföldi haderejét építse fel. Varsó a NATO tagja, de pontosan tudatában van annak, hogy 3. és 4. cikkely is van abban a szerződésben.
