Felhők árnyékán visz az út (Gavallér János verse)

 Felhők árnyékán visz az út 

Poros úton mezítláb, mezítláb,

járom az utam dalolva, dalolva,

csak a nap süt le rám,

gondolok néha rád.

Űz a nyáj, űz a nyáj,

énekelj jó anyám!

Egyedül, járom-utamon,

ugye még, néha gondolsz rám, gondolsz rám!

Egyedül jó anyám

csak te vagy, akire gondolok, gondolok.

Csak a szellő ölelget, ölelget,

felhők árnyékán visz az út, visz az út,

messze sok délibáb,

s integet a babám.

Szél sepri lábnyomom,

eltűnök, mint a por,

egyszer majd, ha tücsök hegedül,

ugye egyszer majd gondolsz rám, gondolsz rám!

Egyedül jó hazám,

csak te vagy, akire gondolok, gondolok.

2021.01.03.