Gavallér János: Dalszövegek (ha majd lesz, aki hallja, Balázs Fecóra emlékezve)

Bálnasírás

Óceán felől a pára, sírnak a jövő csecsemők, özönjajveszékelés; áztatja lelkem a jövő. Anyáink mossák a szennyest, gyermekre tiszta szép ruhát, megkövülnek könnyeik; áztatja lelkük a jövő. Segíts, ha tudsz! Nagyisten, űzd a felleget! Kérve kérünk, a gyermekeknek sokkal szebb jövőt! Kérve kérünk, Nagyisten, lehelj a földre sokkal szebb jövőt! Óceán felől a pára, bálnák sírása visszhangzik, özönjajveszékelés; kővé vált könnyek, csecsemők… Segíts, ha tudsz! Nagyisten, űzd a felleget! Kérve kérünk, a gyermekeknek sokkal szebb jövőt! Kérve kérünk, Nagyisten, lehelj a földre sokkal szebb jövőt!

2020.11.29.

Üvöltő jelek

Harangok zúgnak, őrtüzek égnek, sas kering fent az égen, valami készül… újjá születik minden, minden, ami elmúlt,

messze néz az indián, üzenetek a szélben; lenyúzott bőr… piros az égalja, hangod nem hallja a holnap, pedig üvöltenek a jelek: Mozognak a mélyben a gyökerek!

Megreped a föld, az élet utat tör, élet éled, megreped a föld; mozognak a mélyben a gyökerek! Hallod, a lélek enni kér! Enni kér, enni kér…

2020.11.30.

Északi szél

Elmondanám, ha meghallgatnál, hogy kevés a felkelő napnak a sugara, hogy mozdulni bírjon testem, ahhoz más kell, mert nem él a testem, ha nem vagy velem… mozdulni kell, tudom jól, ismerem rég a törvényeket, kezedben szívem; eldobhatod! ismerd meg te is a törvényeket; mert eldobhatsz, elhagyhatsz, de tudd, a várak leomlanak, s a por, a törmelék mindent eltemethet; ami egykor még szép volt és örök remény, nem lesz majd semmi, csak fájdalom, sírás és légüres tér, ahol örökké tombol az északi szél.

2020. 12.02.