Gáza utolsó napjai (Chris Hedges jegyzete)
- szilajcsiko
- jún. 14.
- 5 perc olvasás
Eredeti cikk:
Chris Hedges: The Last Days of Gaza, June 10, 2025
Schiller Mária küldeménye
Az utolsó darab – Mr. Fish
A népirtás majdnem befejeződött. Ha befejeződik, akkor a nyugati civilizáció erkölcsi csődjét fogja leleplezni.
Ez a vég. A népirtás utolsó, vérrel átitatott fejezete.
Hamarosan vége lesz. Hetek. Legfeljebb.
Kétmillió ember táborozik a romok között vagy a szabadban. Naponta tucatnyian halnak meg és sebesülnek meg izraeli lövedékek, rakéták, drónok, bombák és golyók által.
Nincs tiszta víz, gyógyszer és élelmiszer. Elérték az összeomlás határát. Betegek. Sérültek. Rémültek. Megalázottak. Elhagyatva. Nincstelenek. Éheznek. Reménytelenek.
Ennek a horrorisztikus történetnek az utolsó oldalain Izrael szadista módon élelem ígéretével csalogatja az éhező palesztinokat, és az Egyiptommal határos, keskeny és zsúfolt, kilenc mérföld hosszúságú földszalagra csalogatja őket.
Izrael és a cinikusan Gázai Humanitárius Alapítvány (GHF), amelyet állítólag az izraeli védelmi minisztérium és a Moszad finanszíroz, fegyverként használja az éhezést.
Úgy csábítja a palesztinokat Gáza déli részére, ahogy a nácik a varsói gettóban éhező zsidókat csábították a haláltáborokba tartó vonatokra. A cél nem a palesztinok élelmezése. Senki sem állítja komolyan, hogy van elég élelmiszer vagy segélyközpont. A cél az, hogy a palesztinokat szigorúan őrzött táborokba zsúfolják és deportálják őket.
Mi jön ezután? Már régóta nem próbálom megjósolni a jövőt. A sors mindig meglep minket. De lesz egy utolsó humanitárius robbanás a gázai emberi mészárszékben. Ezt látjuk az élelmiszercsomagokért küzdő palesztinok egyre növekvő tömegében, ami azt eredményezte, hogy az izraeli és amerikai magánvállalkozók a segélyosztás első nyolc napja alatt legalább 130 embert lelőttek és több mint hétszázat megsebesítettek.
Látjuk, hogy Benjamin Netanjahu felfegyverzi az ISIS-hez kötődő gázai bandákat, amelyek élelmiszer-szállítmányokat fosztogatnak. Izrael, amely célzott merényletekkel likvidálta az ENSZ Közel-Keleti Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Ügynökségének (UNRWA) több száz alkalmazottját, orvosokat, újságírókat, köztisztviselőket és rendőröket, a civil társadalom összeomlását szervezte meg.
Gyanítom, hogy Izrael elősegíti a kerítés áttörését az egyiptomi határ mentén. A kétségbeesett palesztinok az egyiptomi Sínai-félszigetre fognak özönleni. Talán másképp fog végződni. De hamarosan vége lesz. A palesztinok már nem sok mindent bírnak elviselni.
Mi – akik teljes mértékben részt veszünk ebben a népirtásban – el fogjuk érni őrült célunkat, Gáza kiürítését és Nagy-Izrael kiterjesztését.
Lerántjuk a függönyt az élőben közvetített népirtásról.
Kigúnyoljuk majd a mindenütt jelenlévő egyetemi holokauszt-tanulmányi programokat, amelyeket, mint kiderült, nem arra terveztek, hogy felkészítsenek minket a népirtások megszüntetésére, hanem arra, hogy Izraelt örök áldozatként istenítsék, aki felhatalmazást kapott a tömeges mészárlásra.
A „soha többé” mantra egy vicc.
Nem vonatkozik ránk az a felfogás, hogy amikor megvan a képességünk arra, hogy megállítsuk a népirtást, de nem tesszük, akkor bűnösök vagyunk. A népirtás közpolitika. A két kormánypártunk által támogatott és fenntartott.
Nincs mit mondani. Talán ez a lényeg. Hogy szótlanná tegyen minket. Ki ne érezné magát megbénítva? És talán ez is a lényeg. Hogy megbénítson minket. Ki ne lenne traumatizált? És talán ez is tervbe volt véve. Úgy tűnik, semmi, amit teszünk, nem állíthatja meg a gyilkosságot. Védtelennek érezzük magunkat. Tehetetlennek érezzük magunkat. A népirtás mint látványosság.
Már nem nézem a képeket. A kis beborított testek sorait. A lefejezett férfiakat és nőket. Élve elégetett családok a sátraikban. A végtagjaikat elvesztett vagy lebénult gyerekek. A romok alól kihúzottak meszes halotti maszkjai. A gyász jajkiáltásai. A lesoványodott arcok. Nem tudok.
Ez a népirtás kísérteni fog minket. Cunami erejével fog visszhangozni a történelemben. Örökre megoszt minket. Nincs visszaút.
És hogyan fogunk emlékezni? Úgy, hogy nem emlékezünk.
Ha egyszer vége lesz, mindazok, akik támogatták, mindazok, akik figyelmen kívül hagyták, mindazok, akik nem tettek semmit, újra fogják írni a történelmet, beleértve a személyes történelmüket is.
Nehéz volt bárkit is találni, aki bevallotta volna, hogy náci volt a háború utáni Németországban, vagy a Klu Klux Klan tagja, miután az Egyesült Államok déli részén megszűnt az elkülönítés. Az ártatlanok nemzete. Sőt, áldozatok. Ugyanígy lesz ez most is. Szeretjük azt hinni, hogy megmentettük volna Anne Frankot. Az igazság más. Az igazság az, hogy a félelemtől megnyomorítva szinte mindannyian csak magunkat mentjük meg, akár mások kárára is. De ezzel az igazsággal nehéz szembenézni. Ez a holokauszt igazi tanulsága. Jobb, ha kitöröljük.
Omar El Akkad írja Egy nap mindenki mindig is ellene volt című könyvében:
Ha egy drón elpárologtat egy névtelen lelket a bolygó másik felén, ki akar közülünk nagy hűhót csapni? Mi van, ha kiderül, hogy terrorista volt? Mi van, ha az alapértelmezett vád igaznak bizonyul, és minket hallgatólagosan terroristaszimpatizánsoknak bélyegeznek, kiközösítenek, kiabálnak velünk? Általában az a helyzet, hogy az embereket a legbuzgóbban a legrosszabb hihető dolog motiválja, ami velük történhet. Egyesek számára a legrosszabb elképzelhető dolog az lehet, hogy a vérvonaluknak egy rakétacsapás vet véget. Az egész életük romhalmazzá válik, és mindezt a terroristák elleni harc nevében, akik alapértelmezésben terroristák, mivel megölték őket. Mások számára a legrosszabb hihető dolog az, hogy kiabálnak velük.
Az El Akkaddal készített interjúm itt olvasható.
Nem lehet megtizedelni egy népet, 20 hónapon keresztül telített bombázást végezni, hogy eltöröljük az otthonaikat, falvaikat és városaikat, ártatlan emberek tízezreit lemészárolni, ostromot rendezni, hogy tömeges éhezést biztosítsunk, elűzni őket olyan földről, ahol évszázadok óta élnek, és nem várhatunk visszavágást. A népirtásnak vége lesz. Megkezdődik a válasz az állami terror uralmára. Ha azt hiszed, hogy nem fog, akkor semmit sem tudsz az emberi természetről vagy a történelemről.
A két izraeli diplomata megölése Washingtonban és az Izrael támogatói elleni támadás egy tüntetésen a coloradói Boulderben csak a kezdet.
Chaim Engel, aki részt vett a nácik lengyelországi Sobibor haláltáborában tartott felkelésben, leírta, hogyan támadott meg egy késsel felfegyverkezve egy őrt a táborban.
„Ez nem egy döntés” – magyarázta Engel évekkel később. "Az ember csak reagál, ösztönösen reagál erre, és én úgy gondoltam, hogy »tegyük meg, és menjünk és tegyük meg«. És elmentem. Elmentem az irodában lévő emberrel, és megöltük ezt a németet. Minden egyes szúrásnál azt mondtam: »Ezt az apámért, az anyámért, az összes emberért, az összes zsidóért, akit megöltél«."
Elvárja bárki is, hogy a palesztinok másképp viselkedjenek?
Hogyan reagáljanak arra, hogy
Európa és az Egyesült Államok, „akik” a civilizáció élharcosainak tartják magukat, támogattak egy népirtást, amely lemészárolta a szüleiket, a gyermekeiket, a közösségeiket, elfoglalta a földjüket, és rommá lőtte a városaikat és otthonaikat? Hogyhogy nem gyűlölik azokat, akik ezt tették velük?
Milyen üzenetet közvetített ez a népirtás nem csak a palesztinoknak, hanem a globális Dél minden lakosának?
Egyértelmű üzenetet. Ti nem számítotok. A humanitárius jog nem vonatkozik rátok. Nem érdekel bennünket a szenvedésetek, a gyermekeitek meggyilkolása. Ti kártevők vagytok. Értéktelenek vagytok. Megérdemlitek, hogy megöljenek benneteket, éheztessenek és megfosztanak benneteket. El kellene törölni titeket a föld színéről.
„A civilizált világ értékeinek megőrzése érdekében fel kell gyújtani egy könyvtárat” – írja El Akkad:
Felrobbantani egy mecsetet. Elégetni olajfákat. Beöltözni a menekült nők fehérneműjébe, majd lefényképezni őket. Az egyetemeket a földdel egyenlővé tenni. Ékszereket, műkincseket, élelmiszereket fosztogatni. Bankokat. Gyerekeket tartóztatnak le zöldségszedésért. Lelőni a gyerekeket, mert köveket dobáltak. Az elfogottakat alsóneműben felvonultatni. Kitörni egy ember fogát, és egy vécékefét a szájába dugni. Harci kutyákat eresztenek rá egy Down-szindrómás emberre, majd hagyják meghalni. Máskülönben a civilizálatlan világ győzhet.
Vannak emberek, akiket évek óta ismerek, és akikkel soha többé nem fogok beszélni. Ők tudják, mi történik. Ki nem tudja? Nem kockáztatják meg, hogy elidegenítsék a kollégáikat, hogy antiszemitának minősítsék őket, hogy veszélyeztessék a státuszukat, hogy megrovásban részesüljenek vagy elveszítsék a munkájukat. Nem kockáztatják a halált, ahogy a palesztinok teszik. Azt kockáztatják, hogy a státusz és a gazdagság szánalmas emlékművei, amelyeket életük során építettek, megromlanak. Bálványok. Meghajolnak e bálványok előtt. Imádják ezeket a bálványokat. Rabszolgasorba taszítják őket.
E bálványok lábai előtt több tízezer meggyilkolt palesztin fekszik.
DeepL.com – VDGy
Comments