Genetikai folytonosságunk Rudapithecus hungaricustól napjainkig
Oláh Zoltán tanulmánya
A Szilaj Csikó nyitóoldalán ajánljuk tisztelt Olvasóink figyelmébe a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület folyóiratát. Darai Lajos, Magyar Őstörténet rovatunk vezetője pedig a folyóiratból kínál hétről hétre olvasnivalót.
MAGYAR ŐSTÖRTÉNET
Oláh Zoltán (Szeged)
GENETIKAI FOLYTONOSSÁGUNK RUDAPITHECUS HUNGARICUSTÓL NAPJAINKIG
Minden kimondott szó, minden megélt gondolat: rezgés a 1213 millió éves rudabányai HANGFOGLALÁSUNK óta. A hangképző szervek és a szájüreg alakítja gondolatainkat hanggá és bármilyen hihetetlen, ez visszahat nem csak az agyunkban, de áttételesen a DNS-nyelven tárolt örökletes algoritmusainkra is http://www.vntv.hu/2019/03/nem-honfoglalas-hanem-hangfoglalas-tortent/
A gének titkosított evangéliuma birtokunkba került – kérdés, hogy tudunk-e élni a teremtő rólunk, mint hiteles képmásáról feltételezett akaratával. Mert minden egyes sejtünkben DNS-nyelven készen áll a válasz, mint önálló, de másolódásra kész tudat és akarat csak ki kell ejteni és a mém önálló életre kel. A DNS agglutináló kombinatorikus szellemi birtokunk akár tudunk róla akár nem, emberi segítség nélkül jött létre, de ma már a hozzáértők tovább szerkeszthetik, mert megismertük, és használni is tudjuk a DNS-írógépeit https://www.youtube.com/watch?v=3DsCL_qSZjY
Ma a népnek más-más a nyelve, pedig az élőtermészet, és benne az EGYHármasságot alkotó család princípiuma máig EGY és ugyanazt a hitvilágot követi, mint a GÉN-EZ-IS kezdetén. Anyanyelvünk, a környező népektől eltérően agglutináló az un. ragozó technológiáját őrzi HANGFOGLALÁSUNK óta. Mondanivalójában a mellérendelő szerkezetet részesíti előnyben. Ismeri, de ha lehet elkerüli az alá-, fölé-rendelő viszonyt.
Ezért békére törekszik azokkal a népekkel, amelyekkel kapcsolatba kerül, és elfogadják ezt a befogadó gondolkodásmódot – „élni és élni hagyni.” – ezért folytonos és DNS-homológiákkal igazolható örökletes immungénjeinknek majdnem változatlan megmaradása az a Neandervölgyi ősünktől a modern megjenésű honfitársainkig az utóbbi 1 millió évben (Begun, 2003; Deane, Nargolwalla, Kordos, & Begun, 2013).
Vannak azonban úgynevezett alárendelő nyelvek, amióta az Alföldről 7500 éve megindult családos gyalog kirajzást meguntuk, úgy 5 ezer éve, és BOTAI-ban, és valahol Nyugat-Szibériában hátaslóra szálltak férfi felmenőink (Gaunitz et al., 2018; Lipson et al., 2017; Zahn, 2017). Az addig mindennapi békés, letelepedett életnek vége lett. A napi gyakorlatukban a lovaspásztor élet vette át a fő szerepet, és hitükben, természetüknél fogva, minden más, különösen a letelepedett, józan paraszti észjárással gazdálkodó, útjukba kerülő közbirtokosság, KÖZJÓ elvont világlátásával élőket maguk alá akartak gyűrni. „Kinek a közjó, kinek pedig nem” – https://www.youtube.com/watch?v=Dh4WJ_lDroA A keletre kirajzott, az EGY-háromság elvét megélő AVK-FÉK családok – az őshazától távol bomlásnak indult. A szilaj háborút háború után vívó vitézek elszakadtak az otthon melegétől, és a SZABÍR/Szibériába hozott EGY nyelvűség hasadozni kezdett. Ma már felállítható az ŐR-APANYELVEK családfája, amely a 8000 éve még a Kárpát-medence egyik UGOR ágából az agglutináló 7-itából Hettitából indul ki. Beköszöntött az „androkrácia” kora – az örökös kardcsörtetés, a reflex íjjal távolból, lóról – akár csípőből kilőhető nyílzápor hatótávolsága bámulatosra nőtt. Ez a „lovaspásztor” önazonosságtudat sokkal többről szól, mint a „világokharcának” beindulásáról, a letelepedett magas műveltségű őseink tudásának feléléséről. Amíg a Kárpát-medencében békésen ápoltuk, óvtuk, 224 hagytuk folyamatosan megújulni anyanyelvünket, addig a magyar-agy semmiből világot teremtő KÉPESSÉGÉT párhuzamban elkezdtük furmányos taktikák és stratégiák kiművelésére is használni, miközben „némák”/német törzsek szakadtak ki a keleti puszták legeltető népeiből. De így is, megmaradtunk Hérodotosz által magas erkölcsű szkítáknak, az akkori világ felkent urainak. Akik, befogott és megszelídített fő állatuk a ló révén évezredek alatt valódi „keltaurakká”, ízig-vérig „kentaurrá” váltak, összeolvadva maguk nemesítette hátasaikkal. Kurgánjaikban/halomsírjaikban megjelenik a ló, és annak elvont szakrális jelképei. Kiemelt jelentőségre tesz szert az életben is hűséges útitárs.
