Gerilla III. – egy könyv a túlélőknek a végső csata küszöbén (Szakács Árpád könyvismertetője)

A Kuruc.info cikke. Utánközlés a szerző hozzájárulásával

Nem emlékszem arra, hogy vártam-e még könyvet ilyen megszállottan, mint a Gerilla harmadik részét. Szeptember óta minden héten telefonon zaklattam a Magyar Menedék könyvesboltot, a „Na, megjelent már?” kérdéssel, de a „sajnos még nem, próbáljon a jövő héten érdeklődni, mert azt mondta a kiadó, nemsokára érkezik” válasz olyan lehangoló volt, mintha szívem választottja várakoztatott volna már 10 napja a buszmegállóban a mínusz 20 fokban valahol Szibériában. Aztán néhány napja felszállt a fehér füst a Gerilla pápai rezidenciáján, ami azt jelezte, megérkezett a trón várományosa, a Gerilla harmadik kötete. Én pedig olyan izgatottam rohantam a Márvány utcába, mint az első randira, ami igen jó esélyekkel kecsegtetett.

A Gerilla első kötete 2019-ben került a kezembe, a második 2020 végén jelent meg, a harmadik, befejező kötet francia nyelven tavaly került a könyvesboltokba. Úgy volt, hogy idén tavasszal magyarul is olvashatjuk, ám ez sajnálatos módon hónapról hónapra csúszott, először június volt beharangozva megjelenésként, majd szeptember és október. Utólag visszagondolva, ma már cseppet sem bánom ezt a várakozást, hiszen a mai felpörgetett világunkban minden elárasztja az életünket, és nem nagyon adatik meg a vágyakozás, a várakozás valamire. Az értheti ezt igazán, aki elolvasta az első két Gerillát, és mint egy vadvízi evezésen, úgy száguldott végig az eseményeken, amelyek oly közeliek hozzánk, hogy már szinte benne élünk.

Gondoljunk csak vissza idén júniusra, amikor egész Franciaországban lázadás tört ki, amikor egy rendőr lelőtt egy migránst. Napokra lángba borultak a francia városok, pontosan úgy, ahogy a Gerillában le volt írva.

Valósággá váltak a társadalmi összeomlás részletei, még ha szerencsére nem is olyan brutalitással, mint a Gerilla lapjain leírt események. De vajon elkerülhető-e az, ami sötét végzetként leselkedik ránk?

A Gerilla III. része másodpercre pontosan ott folytatódik, ahol az előző rész, a Barbárok ideje abbamaradt. A megszokott sodró, fordulatos, váratlan, kiszámíthatatlan események kavarognak, mint a káosz részletei, amelyek aztán lépésről lépésre mesterien állnak össze egy történetté. Úgy tűnik, Franciaország összeomlása után minden visszaáll a régi kerékvágásba, ám pont fordítva történik, Victor Escard államfő vezetésével a valódi ellenség megmutatja az igazi arcát. Egy totalitárius állam árnyképe kezd kibontakozni, hogy a korábbi diktatúrát egy még kegyetlenebb terrorral akarja felváltani.

Ezekben a folyamatokban tökéletesen rá lehet ismerni napjaink globális terveire, a kínai típusú rendszer kiépítésének módozataira, és az sem a véletlen műve, hogy Victor Escard személyében Emanuel Macron francia államfő vonásait ismerhetjük fel.

Csakhogy a nagy terv diadalra juttatását egy apróság zavarja, mégpedig Vincent Gite személye, aki túlélt minden korábbi poklot, és továbbra sem tett le arról, hogy egy kislánnyal az oldalán egyre közelebb férkőzzön Escardhoz, hogy megölje a hatalom bitorlóját. A könyv kettőjük párharcára összpontosít, mindezt úgy, hogy a jelentéktelennek tűnő részletek is olyan feszültséggel vannak megírva, hogy az olvasó még egy fél oldal lapos, unalmas részt sem talál. Minden pörög, minden vibrál, minden reménytelennek tűnik. Aztán egyszer csak egy apró homokszem kerül a nagy gépezet fogaskerekei közzé. Van egy kis csoport, amely nem hajlandó feladni a reményt és letenni a fegyvert, vár a szikrára, amely berobbanthatja a rengeteg feszültséget felhalmozó társadalmi puskaporos hordót. És egyszer csak valóban elszabadul a pokol, eljön a totális háború órája, a végső leszámolás ideje.

Laurent Obertone sodró erejű realisztikus regénytrilógiájának harmadik, befejező része senkinek nem fog csalódást okozni. Csak amikor a végére érsz, akkor fog kirázni a hideg, hogy Úristen, mi van, ha ezek mégis bekövetkeznek? Ugyanis „a háború olyan, mint egy fenevad, megbújik az árnyékban, és várja az óráját. Mindig eljön az órája!” – figyelmeztet a kötet. Földi László titkosszolgálati szakértő címlapos ajánlásában így fogalmazott: „Nem írtak még ennél jobb könyvet arról a dermesztő jövőről, ami ránk is vár. Talán még nem késő felébredni!”

Ez így van, és az is biztos, akármi is lesz, túlélési lehetőségük csak azoknak lesz, akik tudják, mivel állnak szemben. Ezért ez a könyv azoknak szól, akikben van még életerő, nem zsibbadtak bele a modern kor dekadenciájának poklába, a minden mindegy életérzésbe.