GIZHEZ-GAZHOZ (Gavallér János verse)

GIZHEZ-GAZHOZ

Mozdulatlan fűszálak csikiznek,

közelben vadgerle család jelez,

szétszórt magvakat gyűjt begyébe,

álomba ringva ölelkezik velem

messze és közel, itthon vagyok, érzem.

Nyers erő köt rögökhöz, gizhez-gazhoz,

szélhez, bőszen baktató vad lovakhoz,

fecskék nevesincs csoportja búcsú

lakomája után, felhők integetőn

szállingózva köszönnek a nyártól.

Magamra maradva idegen frász

gyötör, zaklat, ingerel, hadovál;

szabad szeretetről, miegymásról,

– de hisz, tudom jól, belül nem érez,

sosem integet égre, testvérnek.

Mesélhetek bármit, idegen a szív,

szivárványhíd nem épült fölé,

nem lesz övé vízparton csobbanás,

se játék, se gyerekzsivaj, sírás,

harc, győzelem, csatavesztés, halál.

2021. 09. 04.