Az Élet könyve és a Rólad – Czobor Imre gondolatai a Szilaj Csikó oldalán megjelent könyvismertetéshez
Kapcsolódó cikkünk:
Előrebocsátom, Grandpierre Attila: Az Élet könyve című remekművét olvastam, Hajdú Zoltán: Rólad című művét még nem.
Úgy érzem, Grandpierre Attila briliáns érveléséhez, következtetéseihez, megállapításaihoz nincs mit hozzátennem. Kedves Főszerkesztő Úr! Az ismertetése lényegre törően pontos, olvashatóan rövid, tudományos értékét megtartó volt! A könyv olvasásakor már felmerült bennem a kérdés: Eleink ennek a tudásnak vajon már birtokában voltak? Ez alapján jelent meg az ősvallásban az Egy-háromság, az Atya – Anya – Fiú képe? Mindezek alapján felkeltették érdeklődésemet az Isten logikája és Az élet logikája általam még nem olvasott gondolatai, mert a képesség, készség, fogékonyság szerepéről írt megállapításai rendkívül figyelemre méltóak.
Hajdú Zoltán az idézetek szerint magvas gondolatokat fogalmazott meg az Ikrek című fejezetben foglaltakkal, az anyagba süllyedés, süllyesztés folyamatának leírásával, és történelem oktatásra vonatkozó megállapításával egyetértek. Valahányszor csak történelemtanárral nyílik módom beszélgetésre, mindig érvelek amellett, hogy a történelmi eseménysorok csak a hatalmi–gazdasági–pénzügyi háttér és ráhatások ismeretében érthetőek.
Ki, vagy mi tudhat segíteni rajtunk? – kérdezi a Rólad fejezete.
Minthogy Főszerkesztő Úr is belefogott az Isten logikája megírásába, kérdésekkel vegyes a hozzászólásom. Milyen megfogalmazással kísérelhetjük meg Istent meghatározni? Változhatnak-e időről időre Isten tulajdonságai? Sokakban felmerült már, hogy az Ószövetség egy kegyetlen, vérengzésre buzdító és bosszúálló istenséget ír le, míg az Újszövetség Istenére a megbocsátó szeretet tulajdonságai jellemzőek. Fel kell vetni a kérdést: Az Ószövetség Jehovája ugyanaz, mint az Újszövetség Istene?
Erich von Daniken (nem találok umlautos a-t) könyveiben a világ olyan régi emlékeit – szobrok, építmények, technikai megoldások – elemezte a helyszíneket is bejárva, melyek esetenként még a mai kor technikai színvonalán sem lennének kivitelezhetők. Könyveiben írja, hogy a régmúltban egy – vagy több – fejlett civilizáció találkozhatott a Föld több pontján is őseinkkel. A Tollaskígyó például egy tengeralattjáró lehetett. A Bibliában pedig Mózes népe egy pontos technológiai leírás alapján készítette el a frigyládát és az azt befogadó sátrat, melybe aztán valakik belehelyeztek valamit, ami évtizedekig működött. Főként oly módon működött, hogy a mellette tartózkodók hallották az Úr hangját, aki időről időre életviteli, együttélési, törvénykezési parancsokat adott részükre. A készülékben tehát adó-vevő is lehetett, melynek antennái a sátorban kifeszített aranyláncok lehettek. Azon utasítások pedig, melyek a többi néphez való viszonyukat, cselekvéseiket határozták meg, valóban, emberiek, néha következetlenek és kegyetlenek voltak. A szerző leírja azt a pár évtizeddel előbbi, általam egy újságban olvasott esetet is, mikor egy NASA-mérnök, azon szándéktól vezérelve, hogy megcáfolja a Bibliában írtakat, elemezte egy jármű leírását, és szándékával ellentétben arra az eredményre jutott, hogy az egy olyan rakéta-hajtóművel és légcsavarokkal is mozgatható jármű volt, amilyet jelenlegi technikai tudásunkkal nem bírnánk megépíteni. Jómagam is több hasonló, érdekes dolgot fedeztem fel az Ószövetségben, melyeket, ha lesz időm, összefoglalom, közzéteszem.
Jézus elhatárolta magát a „kiválasztott nép” által hirdetettektől. Viperák fajzatainak nevezte a farizeusokat. Újszövetségbeli tanítása a szeretetről, megbocsátásról, és egy új fogalomról, az irgalomról szól. Tudomásom szerint több afrikai nyelv ma sem ismeri ezt a fogalmat. A Torinói leplet évszázadokon át őrizték. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a mostani technikai tudásunkkal azon „előhívott kép” azokat a testi jeleket mutatja, mellyel Jézus kereszthalálát leírták? Hogy keletkezett ez a kép, melyet jelenlegi technikai tudásunkkal nem tudnánk így rávinni (beégetni) a lepelre?
A szemhéjra helyezett korabeli pénzérme azt jelzi, hogy Jézust nem zsidó szokás szerint temették el. A Szent István Társulat által 1949-ben kiadott Újszövetségi Szentírás 6-ik oldalán a következőket írják: „Jákob fia pedig volt József, férje Máriának, kitől született Jézus, kit Krisztusnak hívnak.” A hozzá tartozó lábjegyzet: „Mária, héberül Mirjám, Mózes nővérének neve, arámi jelentése úrnő.” Úrnő? Hát miről is ír Badiny Jós Ferenc?
Meg kell még említenem a jelenéseket, melyekről évszázadok óta beszámolnak. Ausztráliából nincs tudomásom, de a többi földrészről jegyeztek fel, a Kárpát-medencéből többet is. Vajon mi az oka, hogy a keresztények általában Máriát, ritkábban Jézust látják megjelenni, beazonosítani a jelenségben?
A felsoroltak alapján további kérdéseim, felvetéseim:
Lenormant írja (1999 Chaldean Magic): Assurbanipal könyvtárából a fennmaradt ékírásos táblák ismertetik a Világegyetem három első elvét, mely az Egy-ből származik. Létezett tehát egy ősi, átfogó tudás, mely ismerte a Világegyetem mibenlétét, megteremtette a test–lélek–szellem összhangját? A magyarság ősei tehát ennek birtokában voltak, és mondáink, népmeséink, ősi népdalaink ennek emlékfoszlányait őrzik? Ezt örökíti a rovásírásunk „Gy” betűje, a kettős kereszt, mely az egyet jelenti? Ez lehetett a valódi Egy-ség kereszténység?
Az Ószövetség a „kiválasztott nép” történelme, akiket alaposan megvezettek? Milyen célt szolgálhatott ez, ha látszólag Jehovának sem anyagi, sem más hasznot nem hajtott? A fejlett technikai civilizáció ott sem jelentette egyúttal a társadalom fejlettségét? Netán egy máig tartó társadalmi kísérlet alanyai vagyunk? Az önzésre nevelt nép egyedei hogy jutnak el az Egy szeretetközösségébe? Mohamed tanításai szintén az Ószövetségen alapulnak! Valakik, valamilyen megfontolásból letérítették az ismert földi emberiséget a szerves fejlődés útjáról? Nem működött tökéletesen az Egy-ség kereszténység?
Jézus színre lépésével az Egy-ség beavatkozását láthatjuk, hogy helyre állhasson a test–lélek–szellem összhangja? Ez az Egy-ség kereszténység megerősítését célozta? Tehát nem az emberek bűnei miatt, Jehova kiengeszteléseként történt a keresztre feszítés, hanem hogy a testben feltámadt Jézus sebeit látva a földhöz ragadt embernek is felderengjen, hogy a Világegyetem nem csak abból áll, ami a szemnek látható?
A Biblia háromszáz évvel későbbi összeállításánál már ismét működött a diabolikus elv – mindent szétszórni, mindent összekeverni, mindent összezavarni?
Az Egyház a továbbiakban egyre inkább az anyagelv alapján működött? Hatalmi harc – egyházszakadás? Pénzügyi harc – reformáció? Mint ismert, az 1500-as évek elejére az Alpoktól délre a Mediciek, északra a Fuggerek uralták a pénzügyeket. A Mediciek azért ültették Giovanni di Lorenzo de’ Medicit, X. Leót a pápai trónra, hogy a búcsúcédulákkal az északi területekről is hozzájuk kerüljön a pénz. A Fuggerek a reformációval állították le ezt a pénzszivattyút. Az anyagelv mindig szétszóratáshoz vezet? Napjainkban, XVI. Benedek lemondatásával, Ferenc trónra ültetésével is az anyagelvbe történő további süllyedésnek lehetünk tanúi?
A meditációról úgy tartják, magasabb szellemi síkra emeli az embert. Magam is tapasztalom, hogy csendben, kerti munkát végezve „támadnak a legjobb gondolataim”. Pszichológusok írják, hogy meditatív állapotba úgy 15-20 perc után kerülhetünk. A jelenések átélői általában arról számolnak be, hogy Szűz Mária a rózsafüzér gyakori imádkozására buzdít. Keresztény kultúrkörben ez egy világos, egyértelmű útmutatás. A rózsafüzér végigimádkozása mintegy negyedórai időtartam. Lehetséges, hogy az Egy a jelenések útján veszi fel a kapcsolatot az emberekkel, az emberiséggel? Azt jelzi, hogy gyakori meditációra, magasabb szellemi síkra emelkedésre van szükségünk? Tényleg egyénileg érhetjük el leginkább ezt a szintet? Ehhez „fentről” segítséget is kaphatunk? Következtethetünk arra, hogy a „fent” és a „lent” általunk összekapcsolható? Ahogy Weöres Sándor írta: „Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra”? A jelenésekből következtethetünk az Egy hármasságára? Következtethetünk arra, hogy ez az Atya–Anya–Fiú hármasságát jelenti?
Grandpierre Attila írja (Az Élet Könyve 4.1.10):
„Mivel valójában egyetlen élet létezik, a Világegyetem élete, és minden további élet ennek az életnek megnyilvánulása, ezért ebben az Egy-ben minden élet összhangban áll minden élettel, és ebben az életben rejlik kozmikus értelme és jelentősége.”
Ha ezt az összhangot az emberi életek között az anyagba süllyedés meg is bontja, egy dolgot leszögezhetünk: Egyedi, önmagában induló és fejlődő emberi élet nincs! Mindig két emberi egyed közrehatása alapján történik egy emberi élet indulása. Ősidők óta a család az a közösség, amely megalapozza az Én fejlődését. Az Én tudata más emberekkel és a közösségekkel való kölcsönhatások alapján fejlődik és alakul ki. A kutatók sokáig nem tudták megfejteni, hogy az ősi barlangrajzokon miért ábrázolták gyakorta egymás kezét fogó emberek sorát, aztán rájöttek – ők táncoltak! Egyes népek táncai (mint például a kóló, vagy a magyar lányok körtánca, a legények verbunkosa) ma is őrzi ezt az ősi formát, mely a közösség érzését adja. Falusi lakodalmak legemlékezetesebb pillanatai ma is azok, amikor összekapaszkodva mindenki körtáncot jár, vagy újabban „vonatoznak”. Itt nincs rossz táncos, a közösségi élmény mindenkit „felemel”. Mircea Eliade (2002, A sámánizmus. Az extázis ősi technikái) írja, hogy az elragadtatottság élménye ősi jelenség. Vajon a barlangrajzok készítőit is ez a „felemelő” közösségi érzés ragadhatta meg? A természetközeliség miatt társaik többsége elérhette az Egy-ségbe olvadást? Mennyiben segíthette őket ebben a közösségük?
Gyermekkoromban, egy karácsonyi misén, a közös éneklés során átéltem egy különleges érzést, melyet – ma már tudom – levitációnak neveznek. Mennyiben segíthet minket egy jó közösség? Mennyiben segíthet az a vallási közösség, melyet vezetői húznak lefele? Mennyiben segíthet az a közösség, melyet tévedésekre építettek? Milyen az a közösség, mely segíthet minket a test–lélek–szellem összhangjában elérnünk az Egy-séget?
Amint lehetséges, megszerzem, elolvasom Hajdú Zoltán könyvét.
Üdvözlettel:
Czobor Imre
Pápáról
