„Ha 30 vagy 40 éves lennék, elhagynám ezt az országot” (Harald Martenstein jegyzete)
- dombi52
- szept. 16.
- 3 perc olvasás
„Ez nem valamelyik magyar ellenzéki portál vezércikkének címe, hanem a Die Welt vasárnapi vezércikkéé. A cikk egy mélyen pesszimista, reményvesztett kép egy olyan országról, amely a rossz kormányzati döntések és a társadalmi problémák tagadása miatt a bukás felé halad.” (M. G. cikkajánlója)
Németország minden pórusából reformszükségletet ont magából. De az uralkodók valóságtagadása erősebb. Egy új antifasiszta védőfal kell – Bärbel Bas és az SPD számára úgy megkonstruálva, hogy minden bűnöző és iszlamista bejöjjön, de egyetlen adófizető se menjen ki.
Problémám van a hazámmal. A probléma egyre nagyobb és nagyobb. A remény egyre kisebb és kisebb.
Minden alkalommal, amikor egy külföldi útról visszatérek, újra tudatosul bennem, mennyire lepusztult a hazám. Nos, hát Berlinben élek, Európa valószínűleg legzüllöttebb metropoliszában.
De ez túlzás lehet. A Moldovai Köztársaság fővárosát nem ismerem.
Az infrastruktúra tönkrement, már önmagában a vasút rendbetétele is gigantikusan drága lenne. Az iskolák már nem képesek minden gyereket megtanítani olvasni, azért sem, mert egyre több gyerek számára ismeretlen a német nyelv. Minden, amit ez ellen tenni lehetne, gigantikusan drága.
Miközben ez az ország a tekintélyes élettartamom alatt a szomszédaihoz képest a legnyomorúságosabb állapotban van, és minden pórusából reformszükségletet ont magából,
a motorjának, az iparnak, elzárták az üzemanyag-ellátását. Ezzel egy időben zajlik egy szuperdrága, adósságokból finanszírozható, Bürgergeld nevű újraelosztási program azoktól, akik dolgoznak, azokhoz, akik nem dolgoznak.
Nem arról van szó, hogy a helyzet reménytelen lenne. Csak végre el kellene kezdődniük a reformoknak. Hogy ezeket ettől a koalíciótól a szükséges mértékben nem lehet elvárni, az egyre több ember számára egyre világosabb. Számomra ennek a kormánynak a szimbolikus figurája Bärbel Bas, ő munkaügyi és szociális miniszter, az SPD elnöke, és azzal vádolta Friedrich Merz kancellárt, hogy baromságokat beszél. Bärbel Bashoz képest Christian Lindner mindig viszonylag kedves volt a kancellárjához, Olaf Scholzhoz. Basban a „csak így tovább” öltött testet.
Egy szociális és nyugdíjrendszer, amely már csak adósságokból finanszírozható, ráadásul zsugorodó gazdasági erő mellett, előbb vagy utóbb a bukáshoz vezet. Az NDK példát mutatott.
Bärbel Bas és az övéi adóemelésekről álmodnak, valószínűleg minden éjjel. Nem lenne csodálatos, ha az adókat egyszerűen korlátlan mértékben az állami pénzszükséglethez lehetne igazítani? A tapasztalatok szerint ilyenkor beinduló, szociálisan igazságtalan tömeges menekülés ellen Németországban van egy régi, jól bevált módszer. A know-how meglenne. Az új antifasiszta védőfalat azonban az SPD számára úgy kellene megkonstruálni, hogy minden bűnöző és minden iszlamista bejöjjön, de egyetlen adófizető se jusson ki.
Amikor a baloldaliak a gyűlölet importját világfiságnak tartják, nem azok a problémák félemlítenek meg, amelyekkel Németország jelenleg küzd. Arra azt mondom: még mindig meg tudnánk csinálni. A valóságtagadás és a vágyvezérelt gondolkodás mértéke az uralkodó körökben az, ami félelmetes.
Mind az önkormányzatok üres kasszái, mind a lassított felvételben összeomló oktatási rendszer nem kizárólag, de lényegesen összefügg a tömeges migráció okozta túlterheltséggel. Ahhoz, hogy az utóbbi években már megtörtént bevándorlással félig-meddig megbirkózzunk, nem elég a számokat évi szűk 200 000-re csökkenteni, ahogy az jelenleg történik. Ezt alapvetően mindenki tudja.
Bátorságra lenne szükség ahhoz, hogy komolyan szembeszálljunk a migrációs lobbival, ezt a bátorságot a kormányban nem látom.
Nem szeretném, hogy a gyerekeim néhány évtized múlva egy olyan országban ébredjenek, amely inkább Szíriára vagy Afganisztánra hasonlít, mint a 2014-es Németországra. Tényleg fasiszta ez a kívánság?
Most Alice Weidelnek problémái lesznek a „Spiegel”-lel, ha meghívom a születésnapi bulimra?
Természetesen nem olyan németekről beszélek, mint Lale Akgün, Güner Balci, Seyran Ateş vagy Hamed Abdel-Samad. Az istenadta felsőbbrendűségükben meggyőződött, képzetlen és agresszív tömegekre gondolok, akik már most veszélyt jelentenek a zsidó életre Németországban, és nem ritkán hódítókként lépnek fel. Veszélyt jelentenek a liberális demokráciára, mert a toleranciáról keveset tartanak. Ha egyszer hatalomra jutnak, használni fogják a hatalmukat.
Időközben annyian lettek, hogy már nincs is szükségük integrációra.
Egy közös jellemzője a vallási fanatikusoknak és sok baloldalinak a képtelenség, hogy tanuljanak a hibákból.
Ahogy sok nyugatnémet baloldali figyelmen kívül hagyta az NDK-s másként gondolkodókat és inkább a SED-pártfunkcionáriusokkal ült egy asztalhoz, úgy
ma sok baloldali figyelmen kívül hagyja a liberális muszlimok figyelmeztetéseit, és az antiszemitizmus, a meleg- és nőgyűlölet importját a világfiság jelének tartja.
Röviden szólva: ha ma 30 vagy 40 éves lennék, elhagynám ezt az országot. Ahogy most mennek a dolgok, nincs jövője. Természetesen az is megoldás lenne, ha Dánia annektálna minket. Éljen Frederik király!
