Hajdu Zoltán: EGYETLEN EGY – Czobor Imre gondolatai a Hangos elmélkedéshez
Hajdu Zoltán könyvének ígért elolvasása előtt a Szilaj Csikón megjelent elmélkedéseinek 102. ENGEDD, HOGY AZ AJÁNDÉK MEGSZÜLESSEN BENNED c. fejezetét hallgattam meg, illetve ezen ismertetőben tudtam beleolvasni a 100. A BŰN HATALMA ÉS A MEA CULPA fejezetbe.
Tiszteletre méltó Hajdu Zoltán igyekezete, mely széleskörű ismeretek alapján, jó szándékkal törekszik a test–lélek–szellem egységénél a szellem titkainak felderítésére.
Tudásunk akkor bővül helyes ismeretekkel, ha helyesen feltett kérdésekre helyes válaszokat kapunk. A végeredmény szempontjából döntő szerepe van a fel nem tett kérdéseknek is. Hajdú Zoltán a Bibliában foglaltakat is elemezve jutott el következtetéseihez. A 102. fejezetben hivatkozik Ádámra, mint az első bűn nélküli emberre. Azért felhívom a figyelmet arra, hogy az ember teremtését „összeollózva”, egymást követően kétféle formában írták le (valakinél olvastam, csak nem találok hivatkozást). A Teremtés Könyvében ez valóban észlelhető. Fel kell tehát tenni a kérdéseket: Miért volt két elmélet? Melyik az igazi? Lehet, hogy egy harmadik? Ebből következik még egy kérdés: Létezik eredendő, vagy – másként fogalmazva – áteredő bűn?
Egy hete hozzászóltam Hajdu Zoltán: Rólad című könyvéhez. Ismét felteszem a (nem költői) kérdéseket:
„Változhatnak-e időről időre Isten tulajdonságai? Sokakban felmerült már, hogy az Ószövetség egy kegyetlen, vérengzésre buzdító és bosszúálló istenséget ír le, míg az Újszövetség Istenére a megbocsátó szeretet tulajdonságai jellemzőek. Fel kell vetni a kérdést: Az Ószövetség Jehovája ugyanaz, mint az Újszövetség Istene?”
Hajdú Zoltán szövegében egy régi szövetségre és egy új szövetségre utal. Ugyanakkor logikailag saját maga válaszol „nem” felelettel az előző kérdésekre, ugyanis a videó szövege szerint a 8. perctől kifejti, hogy a régi szövetség végig lineáris gondolkodást tartalmaz, az új szövetség pedig vertikális gondolatiságot mutat.
Az Ószövetség lineáris gondolkodása tulajdonképpen egy „tényleírás”, mely egysíkú történéseket tartalmaz. Azt írja, ha vétkezel, Jehova megbüntet.
Az Újszövetség gondolkodásbéli vertikalitása Jézus példabeszédeiben mutatkozik meg. Az egyik legismertebb A tékozló fiú. Egy fiatalember kikéri örökségét atyjától, eltávozik, és a vagyont feléli. Visszatértekor atyja a legszebb ruhába öltözteti, a legjobb étkekkel eteti. Eddig ez egy egysíkú történet. Idősebb fia viszont így szólt: „Íme annyi esztendő óta szolgálok neked, és soha át nem hágtam parancsodat, és sohasem adtál nekem egy gödölyét sem, hogy barátaimmal lakmározzam.” (Lukács 15, 11-32) Ez már egy átgondolandó, következő szint. Atyja így válaszolt: „Fiam! te mindig velem vagy, mindenem a tied, de illett vigadni és örvendezni, mert ez a te öcséd meghalt vala, és feltámadt, elveszett vala és megtaláltatott.” Ez újabb szint, mely továbbgondolásra késztet.
Majd ismét kérdések:
Miként fejlesszük szellemiségünket? Életünkben a szintről szintre emelkedő gondolkodási mód járul hozzá leginkább szellemi fejlődésünkhöz? Cselekedeteink hogyan fejlesztik embertársaink szellemiségét?
Lehetne folytatni. A példabeszédek mutatják, hogyan lehet mindig egymásból következő, gondolatiságban emelkedő kérdéseket feltenni, ismereteink alapján megválaszolni.
Az Újszövetség szellemi vertikalitása arra késztet, hogy gondolatainkat abba az irányba tereljük, mely segít minket a szellemi felemelkedésben. Így írta ezt Hajdu Zoltán is, kezdve a 102. fejezetet:
„Kétezer évvel ezelőtt két ajándékot kaptunk az Egytől: egy tanítót, Beavató Mesterünket és személyes példamutatását, valamint az eget és a földet összekötő tanítást.”
A 15. perctől helyesen állapítja meg, hogy
a protestantizmus visszatért a lineáris tanításra.
Ezen nem is kell csodálkozni, előző hozzászólásomban írtam:
„Mint ismert, az 1500-as évek elejére az Alpoktól délre a Mediciek, északra a Fuggerek uralták a pénzügyeket. A Mediciek azért ültették Giovanni di Lorenzo de’ Medicit, X. Leót a pápai trónra, hogy a búcsúcédulákkal az északi területekről is hozzájuk kerüljön a pénz. A Fuggerek a reformációval állították le ezt a pénzszivattyút.”
Bogár László tanár úr egy videójában említette, járt
a Fuggerek egy palotájában, melynek egyik helyiségében ilyen szövegű emléktábla van: „Itt fogalmaztuk meg Luther Márton részére a 94 pontot.”
Helyesen írja tehát Hajdu Zoltán az EGYETLEN EGY 100. A BŰN HATALMA ÉS A MEA CULPA fejezetében:
„A reformáció a világi hatalom által felállított csapda volt, amelybe a hangadók beleléptek.
Ha kb. 1500-ig az eredendő bűntől való félelem és az üdvözülés volt a régi egyházi hatalomgyakorlás eszköze, akkor a szekularizáció után az új világi hatalom sokkal kifinomultabb eszközöket alkalmazott, mint a vallásháborúknak álcázott hadműveleteket, pl. a harmincéves háborút, továbbá a francia forradalom terrorját, az első és a második világégés szándékosan rosszul összetákolt szerződéseit, de akár említhető a Bretton Woods-i szerződés is. Mindent a hatalom érdekében, és mindet az ember ellen.”
Üdvözlettel:
Czobor Imre
Pápáról
Kapcsolódó cikkek:
