HARCOK HARCA (Deli Mihály verse)
HARCOK HARCA
Te komolyan azt hiszed
választhatsz kettő közül?!
Még a harmadik se lesz
Se negyedik, ötödik
Ölni kell az egyikért
Vért vagy lelket ontani
De még az is mind semmi
Meghágni a végzetet
A poklot magasztalni
Szadista élvezetből
direkt gonosznak lenni
Sunyi filozófiát
eszkábálni / hadrendbe
állítani mindenkit
és üvöltve zúdulni
Majd hullani a mélybe
Vesszen az egész / éljen
a lobogó gyűlölet
A gondosan kimunkált
pusztítás: rabszolga kéj
Összezsugorodik az
ég / adatbankba szorul
a csorda / a szellemi
génállomány vírussal
küzd, torzul, kapitulál
Félelemtől remegő
lelkek zsigereikbe
menekülnek, s feladják
életüket / jobb lesz így
Pedig még nem jutottunk
túl messzire, dolgaink
közbeeső végére
Éppen csak hogy megnyílt a
mindenség titokzatos
kopogása visszhangot
vet / félrelök az orkán
Megint kezdhetjük újra
Toborozhatjuk a vad
népeket / taníthatjuk
élni, ölni, meghalni
Kipingálni az eget
Igaz varázslatokkal
a valóságot csalni
Otthonunk bölcsőjében
a reménység tejével
részegeket szoptatni
Ennyi volt és ennyi lesz
Nem pólyál be az Isten
Összekapaszkodhatunk
szeretteinkkel / erőnk
magányos, hiú, büszke
A sátán világa áll
utunkba / nincs segítség
Leszegett fejjel vívunk
Bekap, kihány, nem bír el
Halálunkkal rántjuk a
mélybe / örök sötétbe
Vesszen! / onnan indulunk
Giovanni da Fiesole (XIV.sz.): Ördög és pokol
(a kép forrása: itt)
