HÁTTÉR (Gavallér János verse)
HÁTTÉRLevetem magamról cifra bőröm, véráztatta kereszt súlyaim, kihúzom bordáim közül a dárdát, lassan elvérzek, s vér-könnyeim, az idő malom lapátjai, elfogynak, mint gyors évek. Felhőjárataiddal múlnak vágyak, álmok, remények, közbe-közbe kacsingat a nap. Félelem-árnyékban védhetetlen emlék az újjászületésről gyártott gondolat. Muszáj szülte ingatag remény utolsó esőcseppjei is elpárolognak, – valami van a levegőben – lélegzetnyi sóhajhoz jut a ravatalozó gyertyáinak fénye, pislákol, illan a múlt, külsőségek vájják a legmélyebb sebeket bensőnkben, becsaptak, becsaptak, becsaptak a hozzám beszélő ős-üzenetnek hitt qr kód halandzsa fejtörők: Veszedelmes felhőkben gyönyörködő pulya téveszméje az elhagyott szigeten. 20231.04.30.
Opmerkingen