HAZUDJUK KÁNONBAN... (Gavallér János verse)
HAZUDJUK KÁNONBAN...
Hazudjuk tovább, hogy szép ez,
hogy boldog a testben a lélek!
Hogy nem sír a gyerek, a nő sem,
hogy szép az élet, szép az éj,
– hajnaltalan a pillanat,
tüdő sikít a víz alatt… –
hazudjuk tovább, hogy boldogok,
a víz alá nyomott sóhajok,
hogy nincsenek képmutató papok,
hogy boldogok a csendes otthonok…
Hazudjuk együtt, hogy a fájdalom
illúzió csupán, hogy nem fáj dalom,
s a világról alkotott képek, nem vakok!
Hazudjuk, hogy a zsarnokok
a szentek és nem kérnek kamatot,
hazudjuk együtt, hogy szép ez,
hogy boldog a testben a lélek,
hogy a fejlett világért dobog a szívünk!
Hazudjuk, hogy a zsákmány fontos,
az éhező, a nyomorult a torkos,
– pirulnak az égben az angyalok,
bűnösök a szorgos nappalok –
hazudjuk reggel, délben, este,
hatalomba szerelmesedve,
hazudjuk, hogy mindenki más rossz,
csak mi vagyunk a jók, a jók, a jók!
Hazudjuk, hogy szép a világ,
lánctalpak alatt nem rothad a virág,
hazudjuk a mosolygó tükröknek:
A pénz kisimítja a ráncot örökre!
Szemben velünk igazság, becsület,
a nyakkendő vasalt, az arc elégedett,
éhen halt az emberi méltóság,
burjánzik parfüm, válság-valóság.
2011. 02. 06.
Comments