HAZUDJUK KÁNONBAN... (Gavallér János verse)

HAZUDJUK KÁNONBAN...

Hazudjuk tovább, hogy szép ez,

hogy boldog a testben a lélek!

Hogy nem sír a gyerek, a nő sem,

hogy szép az élet, szép az éj,

– hajnaltalan a pillanat,

tüdő sikít a víz alatt… –

hazudjuk tovább, hogy boldogok,

a víz alá nyomott sóhajok,

hogy nincsenek képmutató papok,

hogy boldogok a csendes otthonok…

Hazudjuk együtt, hogy a fájdalom

illúzió csupán, hogy nem fáj dalom,

s a világról alkotott képek, nem vakok!

Hazudjuk, hogy a zsarnokok

a szentek és nem kérnek kamatot,

hazudjuk együtt, hogy szép ez,

hogy boldog a testben a lélek,

hogy a fejlett világért dobog a szívünk!

Hazudjuk, hogy a zsákmány fontos,

az éhező, a nyomorult a torkos,

– pirulnak az égben az angyalok,

bűnösök a szorgos nappalok –

hazudjuk reggel, délben, este,

hatalomba szerelmesedve,

hazudjuk, hogy mindenki más rossz,

csak mi vagyunk a jók, a jók, a jók!

Hazudjuk, hogy szép a világ,

lánctalpak alatt nem rothad a virág,

hazudjuk a mosolygó tükröknek:

A pénz kisimítja a ráncot örökre!

Szemben velünk igazság, becsület,

a nyakkendő vasalt, az arc elégedett,

éhen halt az emberi méltóság,

burjánzik parfüm, válság-valóság.

2011. 02. 06.