Hazudnak neked: A fosszilis tüzelőanyagok kibocsátása nem okoz globális felmelegedést

Eredeti cikk:

They are lying to you; fossil fuel emissions do not cause global warming, BY RHODA WILSONONJUNE 10, 2023

Vajda Miklós ajánlása

Egy 1750-től 2018-ig terjedő időszakra vonatkozó adatok alapján végzett tanulmány megállapította, hogy a légkörből származó, emberi eredetű fosszilis CO2 az 1750 óta kibocsátott összes kibocsátás 23%-át tette ki, a fennmaradó 77%-ot pedig a természetből származik.

A fosszilis tüzelőanyagok használatából származó összes szén-dioxid (CO2) százalékos aránya 1750 és 2018 között 12%-kal nőtt 2018-ban 1750-hez képest, ami túl alacsony ahhoz, hogy a globális felmelegedés oka legyen.

A tanulmány az antropogén fosszilis eredetű CO2 légköri koncentrációjának értékét 2018-ban 46,84 ppm-re becsüli az összesen 405,40 ppm-ből.

De ez nem akadályozta meg az Egyesült Nemzetek Szervezetét és lakájait abban, hogy ismételten és hosszú éveken át hazudjanak róla.

Az Egyesült Államok Energiainformációs Hivatala (EIA) kijelenti:

„Az Egyesült Államokban az emberi eredetű (antropogén) üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának nagy része elsősorban fosszilis tüzelőanyagok – szén, földgáz és kőolaj – elégetéséből származik. 2020-ban a CO2-kibocsátás az Egyesült Államok teljes antropogén ÜHG-kibocsátásának körülbelül 79%-át tette ki (a 100 éves globális felmelegedési potenciál alapján)."

Az EIA megnevezi információi forrását:

„Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) becsléseket tesz közzé az Egyesült Államok teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátására vonatkozóan, hogy teljesítse az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) szerinti éves amerikai kötelezettségvállalásait."

Az EPA merészen állítja, hogy „a fosszilis tüzelőanyagok használata a CO2 elsődleges forrása”, és megosztja az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének („IPCC”) kördiagramját:

Forrás: IPCC (2014) A 2010-es globális kibocsátás. Az e becslésekben szereplő forrásokkal kapcsolatos részletek a III. munkacsoport hozzájárulása az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület ötödik értékelő jelentéséhez című dokumentumában találhatók, letöltve 2023. június 9-én.

Tehát az EPA forrása, és így az EIA forrása az ENSZ ügynöksége és érdekképviseleti csoportja, az IPCC, amelyet azért hoztak létre, hogy figyelmen kívül hagyja az éghajlatváltozás minden okát, kivéve az emberek által okozottakat.

1988-ban Maurice Strong, az éghajlatváltozás feltalálója meggyőzte az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programját (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezetet (WMO), hogy állapodjanak meg egy „kormányközi mechanizmus” létrehozásában az antropogén globális felmelegedés nyomon követésére. és szakpolitikai ajánlásokat javasol az ENSZ és a nyugati kormányok számára. Ez a szervezet volt az IPCC.

2007-ben az IPCC és az Egyesült Államok alelnöke, Al Gore közösen ítélték oda a Nobel-békedíjat „az ember által előidézett éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek bővítésére és terjesztésére, valamint az ellensúlyozáshoz szükséges intézkedések alapjainak lefektetésére tett erőfeszítéseikért."

Az IPCC léte azon múlik, hogy az emberi tevékenységet a globális felmelegedés okozójaként állapítják meg, és ha megemlítik az éghajlatváltozást befolyásoló bármely jelentős tényezőt, vagy azt, hogy az éghajlat változott és mindig is változni fog, azonnal cáfolják létezésük okát.

Az IPCC az ENSZ aktivistája és lobbicsoportja, hogy előmozdítsa a „globális felmelegedés fenyegetésének” napirendjét, ami egy trükk az emberiség elleni támadás igazolására.

Az EPA kijelenti, hogy

„1970 óta a szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 90%-kal nőtt, a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből és az ipari folyamatokból származó kibocsátás pedig a teljes üvegházhatású gázkibocsátás 78%-át tette ki 1970 és 2011 között.”

1750 az ipari forradalom, és a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának a kezdete az iparban és a járművekben.

Teljesen cáfolva a klímariasztók narratíváját, a 2022. februári tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a légköri CO2 1750-ről 1950-re történő növekedése a CO2 tározói közötti éves újra-eloszlásából fakad, elsősorban az óceánokból a szén-dioxid-kibocsátás nettó kibocsátásából adódóan napsugárzás okozta hőmérsékletek 1950-ben és azt követően.

Csak 1958-ban vált elérhetővé a szén-dioxid légköri mérése. 2003-ban a Niwot Ridge-ben található NOAA obszervatórium további légköri méréseket kezdett, beleértve a szén három izotópját: 12 C, 13 C és 14 C.

Talán ismeri, hogy a 14 C-t használják a régészeti és geológiai minták keltezésénél alkalmazott radiokarbonos kormeghatározási módszer alapjaként. A szén-14-et (14 C) a légköri CO2 becslésére is használják. A tanulmány magyarázata szerint azonban a 14 C felezési ideje miatt, amivel értékének felére bomlik, a fosszilis tüzelőanyagokból hiányzik a 14 C izotóp.

A Niwot Ridge obszervatórium a 13 C/ 12 C atomok arányát és a 14 C/ 12 C atomok arányát használja két statisztikai adat kiszámításához: d 13 C és D 14 C. Azt mondják, hogy amikor az antropogén fosszilis komponens növekszik, akkor a légkörben a 13 C és a 14 C is csökken.

A tanulmány szerzői megjegyezték, hogy az emberi eredetű szén-dioxid és a nem fosszilis szén-dioxid közötti különbséget a NOAA vagy más megfigyelőközpont soha nem tette meg a légköri CO2 becslése során.

Annak ellenére, hogy e két komponensről nem ismeretesek az állítások, amelyek szerint a [szén-dioxid időbeli növekedése] 1800 óta az antropogén fosszilis komponensnek köszönhető, az 1960-as „Keeling-görbe: CO-növekedés óta folytatódik, a 2 fosszilis tüzelőanyag elégetése miatt.”

Skrable, Kenneth; Chabot, George; francia, Clayton1. A világ légköri CO2-ja, 14C fajlagos aktivitása, nem fosszilis komponense, antropogén fosszilis komponense és kibocsátása (1750–2018). Health Physics 122(2): p 291-305, 2022. február. | DOI: 10.1097/HP.0000000000001485

"Az antropogén fosszilis komponens dominanciájára vonatkozó állítások a d 13 C és D 14 C statisztikák helytelen felhasználását foglalják magukban" – áll a tanulmányban. "Az ebből eredő meredek lejtők a parcellákon valószínűleg arra a következtetésre juttatták az embereket világszerte, hogy az antropogén összetevő uralta a CO2 növekedését, és globális felmelegedést okozott."

"A légkörben a 14 C fajlagos aktivitása csökken a hígító hatás miatt, amikor a 14 C-től mentes fosszilis CO2 kerül a légkörbe" – áll a tanulmányban. A légköri 14 C-os hígítást Suess-effektusnak nevezik, Hans Suess osztrák kémikusról nevezték el, aki felfigyelt ennek a hatásnak a radiokarbon kormeghatározás pontosságára.

"A [Suess]-effektus eredményeit használtuk fel a két komponens számszerűsítésére" – áll a tanulmányban.

A két komponens az antropogén fosszilis komponens és a nem fosszilis komponens.

A két komponens mennyiségének kiszámításakor a tanulmány készítőinek a NOAA által szolgáltatott korlátozott D 14 C adatok miatt „hiányokat kellett pótolniuk” . A NOAA csak 2004-től 2012-ig szolgáltatott adatokat, bár a D 14C program folytatódott.

„Nem tudtuk megszerezni a NOAA-tól a 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó adatokat. A korlátozott D 14 C adatok pótlására egy folyamatot használnak a várható konkrét tevékenységek becslésére” – áll a tanulmányban.

A tanulmány megállapította azokat a tényezőket, amelyek jelentősen befolyásolják a légköri CO2-t , és szükség szerint figyelembe vették azokat. Ezek a tényezők a következők:

1. Globális szénciklus és hatásai a CO2 mennyiségekre. Természetes, kétirányú CO2-csere megy végbe a légkör és két cseretározója, az óceánok és a földi bioszféra között. Az óceán a legnagyobb CO2 tározó és 50-szer annyit tartalmaz, mint a légkör, és 19-szer annyi, mint a szárazföldi bioszféra.

2. Glaciális–interglaciális ciklusok. A THIS NOAA cikk szerint a glaciális-interglaciális ciklusok oka a Föld keringésének időbeli változásai, amelyek megváltoztatják a Föld által kapott napsugárzás mennyiségét. Az elmúlt hosszú jégkorszak során az óceánok nagy mennyiségű CO2-t nyeltek el a légkörből. Úgy tűnik, hogy a Föld még mindig a holocén interglaciális periódusban van, amely 11 500 évvel ezelőtt kezdődött. Úgy tűnik, hogy a Földön 1800 óta tapasztalható CO2-növekedés több mint 5000 évvel ezelőtt kezdődött.

3. 14 C-os emelkedés a nagy magasságú atombomba-kísérletekből. Az 1950-es években végzett H-bomba-tesztek sok anyagban torzították a radiokarbon korát. A nukleáris kísérletekből származó 14 C-nak a globális készlet mintegy 2,6%-a, amely jelenleg többnyire az óceáni tározókban található. A légköri CO2 14C-specifikus aktivitásának méréseit ebben az időszakban korrigálni kell a bombakísérletek figyelembevételével. A bomba tüskéjére vonatkozó NOAA-hivatkozás bemutatja a D 14 C statisztikáját, és a következő megállapítást teszik: „Az 1980-as évekre a legtöbb 'bomba' 14 C felszívódott az óceánokba és a szárazföldi légkörbe, és kissé megemelkedett a légkörben. A légköri 14 C-os hőmérséklet azonban tovább csökken – most a fosszilis tüzelőanyagok CO2-kibocsátása miatt. A fosszilis tüzelőanyagok több millió évesek, és nulla 14 C-os.” A félkövérrel kiemelt mondat a Suess-effektust írja le.

A tanulmány arra a következtetésre jutott:

Az a feltételezés, hogy a CO2 1800 óta bekövetkezett növekedését az antropogén komponens növekedése uralja vagy azzal egyenlő, nem megalapozott tudomány.

A CO2 antropogén fosszilis komponensének dominanciájáról, valamint az éghajlatváltozásra és a globális felmelegedésre gyakorolt ​​hatásával kapcsolatos aggodalmak alátámasztatlan következtetései súlyos potenciális társadalmi következményekkel járnak,

amelyek miatt nagyon költséges korrekciós intézkedésekre van szükség, amelyek esetleg jelenleg szükségtelenek és nem hatékonyak a globális felmelegedés. megfékezésében.

Skrable, Kenneth; Chabot, George; francia, Clayton1. A világ légköri CO2-ja, 14C fajlagos aktivitása, nem fosszilis komponense, antropogén fosszilis komponense és kibocsátása (1750–2018). Health Physics 122(2): p 291-305, 2022. február. | DOI: 10.1097/HP.0000000000001485

Tehát mi okozza a légköri CO2 növekedését? Amint fentebb megjegyeztük, a NOAA gleccser-interglaciális ciklusokról szóló cikke azt sugallja, hogy

a CO2 és a hőmérséklet közelmúltbeli növekedése elsősorban a napsugárzás ciklikus változásainak tudható be, amelyek a Föld Nap körüli pályájával kapcsolatosak.

„A nem-fosszilis komponens éves változásának pozitív növekvő értékei 1764 után. Végül negatívvá válik a következő jégkorszakban, amikor az átlaghőmérséklet ismét csökken, ahogyan az összes korábbi glaciális-interglaciális ciklusban történt.” – áll a tanulmányban.