VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Herbert Kickl: A zöld útlevél perverzió

Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) parlamenti frakcióvezetője, Herbert Kickl parlamenti beszéde.

Elhangzott 2021. május 3-án az Osztrák Nemzeti Tanács (az osztrák parlament) ülésén.




A zöld útlevél[1] perverzió


Köszönöm Elnök Úr, Szövetségi Miniszter Úr!


Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én mindig híve vagyok annak, hogy nevezzük nevükön a dolgokat, és ne kerülgessük a forró kását.

És ezt az elvet ma is szeretném követni. Vagyis ha most a zöld útlevélről beszélünk, akkor nem azokról az egészségpolitikai intézkedésekről beszélünk, melyek szükségesek lennének, hanem a társadalmunk önkényuralommá való, teljes átalakításának ideiglenes, szomorú csúcspontjáról – arról a folyamatról, mely a Nemzeti Tanács elnökének, Sobotka úrnak oly annyira tetszik. Lépésről lépésre viszik ezt előre már egy év óta. A jogfosztás rendszerét, a gyámság alá kényszerítés rendszerét, a szabad, szuverén polgárok jogfosztásának rendszerét, azokét, kiket önöknek voltaképp szolgálniuk kellene, nem pedig uralkodni rajtuk. Ezt erőltetik a médiának adott milliókkal, ők előkészítik az ügyet, sínre teszik és megszépítik. És az egészségvédelem leple alatt, kombinálva egy korábban összetákolt új világjárvány-definícióval, olyan dolgok váltak valósággá, amelyeket nemrég még elképzelhetetlennek tartottunk volna, legalábbis egy demokráciában, teszem hozzá.

Hölgyeim és uraim, figyeljenek ide jól! Az önök meghatározása szerint – nem az Egészségügyi Világszervezet meghatározása, hanem az önöké szerint – a lakosságnak mindössze 0,3 százaléka számít korona-betegnek. Ebben a helyzetben az önök rendszeréből fakadó pontatlanság, hogy felnagyítanak minden pozitívnak tesztelt személyt koronavírusos esetnek. Ezért aztán előveszik a lakosság 0,3 százalékát, tüstént hozzáadják a többit, azaz 99,7 százalékát, és teljesen jogfosztottá teszik az egészet. Az osztrák lakosság 100 százalékát fosztják meg jogaitól azzal, hogy elveszik tőle alapvető jogait és szabadságát, vagy korlátozzák alapvető jogai és szabadsága gyakorlásában. És hölgyeim és uraim, aki csak egy pillanatra is elgondolkodik ezen, annak azonnal feltűnik, hogy ez az eljárás teljesen indokolatlan. Egyetlen ember sem tenne ilyet, ha másról lenne szó! Egyetlen ember sem! De ha valaki mond erre valamit, ha kételkedik a helyességében, ha bírálja, és ha nem hagyja, hogy az önök véleménye érvényesüljön mint az egyetlen steril és tiszta vélemény, akkor bizony lecsap rá a közegészségügy védelmének bunkósbotja. Akkor aztán ő „kovidióta“, avagy a Nemzeti Tanács elnökének kedvenc fordulatával mondva, máris „antiszemita“.

Igen tisztelt hölgyeim és uraim, már elegem van abból, hogy Wöginger[2] úr bunkósbotérvét – „az egészség a legfontosabb" – olyan emberek szájából hallom, akik még lebetűzni sem tudják a „megelőzés" szót; olyan emberek szájából, akik megtiltják a gyermekeknek a friss levegőn való mozgást és sportolást; olyan emberek szájából, akik több ezer esetben felelősek a járulékos testi és lelki károkért, vagy olyan emberek szájából, akik most, ebben az országban nekimennek még a várandós nőknek is egy kiforratlan oltóanyaggal.

Igen tisztelt hölgyeim és uraim, azt már nem! És már most kíváncsian várom, hogy vajon Wöginger frakcióvezető úr vagy Maurer[3] frakcióvezető asszony majd ugyanazt teszi-e, mint az önök új egészségügyi minisztere, vagyis szintén maszkot viselve beszél-e ma itt, a pulpituson. Vagy igen, vagy nem, de aztán szeretném tudni, hogy melyikük véti el a lépés: Wöginger úr, vagy az egészségügyi miniszter. Néhány perc múlva megtudjuk.

Igen tisztelt hölgyeim és uraim, az egészség a legfontosabb, de átfogó értelemben véve és a szabadsággal együttesen. Egészségesek ugyanis – és ezt nem veszik figyelembe – egészségesek lehetnek rabszolgák is, egészségesek lehetnek jobbágyok is, és a rabok is örvendhetnek jó egészségnek, de ezt a modellt mi, szabadságpártiak nem igeneljük. Úgy bánnak a saját lakosságukkal, mintha kiskorú gyermekekkel lenne dolguk. Úgy tesznek, mintha önök lennének az a hatóság, amelynek semmi más dolga nincs, mint hogy megvédje az embereket önmaguktól. Azokat az embereket, akik mindkét lábukkal a földön állnak, és munkájukkal finanszírozzák azokat az adókat, amelyekből önök mindannyian részesednek. Önök pedig valójában az államot a szabadság biztosítékából, az egyén jogainak és tulajdonának védelmezőjéből abszolút és önkényes uralkodóvá, saját népének börtönőrévé züllesztik. Ez a társadalom teljes átalakítása, amit önök erőltetnek.

Ez életvitelünknek, egymással való bánásmódunk, munkavégzésünk mikéntjének, gondolkodásunk és érzékelésünk mikéntjének átalakítása. Ez pedig minden érték átértékelését jelenti, ha azt akarják elérni, azon igyekeznek, hogy az öröm, az összetartozás, a szabadság és az igazság egyszerre már ne legyen pozitív dolog, hanem jelentsen fenyegetést a lakosságra nézve. Hölgyeim és uraim, ez a demokrácia elzüllesztése és az Alkotmány arculcsapása. Azért mondom ezt, mert néhány nap múlva ismét lesznek megemlékezések, amelyeken a szabadságot és a demokráciát magasztaló dalokat fognak énekelni. Csakis perverzió az, ha a kormány a számokkal zsonglőrködik, és meg akarja szabni, hogy kit mennyi szabadság illessen meg, mennyi ideig, milyen feltételekkel, és még meg is játssza ezért nekünk a jótevőt. Ez perverzió, és ezt a perverziót zöld útlevélnek hívják. A zöld útlevél korlátozott időtartamú szabadságadagokat jelent. A lakosságnak „helyes” társadalmi magaviseletéért adott bonbonokat, jutalomfalatokat. Kína üdvözletét küldi! A zöld útlevél a normális élet darabkája társadalmi próbaidős feltételekhez kötve, melyeket ez a kormány bárminő bizonyítható alap nélkül diktál. És a zöld útlevél az egyének részleges vagy teljes őrizet alá helyezése, mert ez állítólag szükséges a nagy egész védelméhez.

Mondok önöknek valamit. Már teljesen rosszul vagyok, ha arra gondolok, hogy párhuzamosan tükrözik ezt a modellt – a zöld agytrösztökben már fontolgatják ezt –, és majd ezzel a változattal hozakodnak elő a világ éghajlatának megmentéséért folytatott harcban. Jó éjszakát, Ausztria! – csak ennyit mondhatok erre.

Nem! Hölgyeim és uraim, itt a rendszer megváltoztatása zajlik. Egy új alapjog-rendszert vezetnek be, és semmi sem maradt a tesztelés és az oltás önkéntes jellegéből, noha kezdetben még azt hirdették. Az elillant a semmibe. A kényszer a mindennapi valóság. Ez kényszerítés, még ha nem akarják is beismerni. A kényszer a valóság, kezdve az iskolától egészen a munkahelyig, és most rádobnak a kényszerre még egy lapáttal. És aki nem igazodik, az kiesik a pikszisből! Ezt egészségügyi apartheidnek nevezem, a mai napon ezt hajtják végre Ausztriában. És ezért vállalniuk kell majd a felelősséget!

Egyetlen egy olyan feltétel lenne, amely lehetővé tenné számukra az alapvető jogok korlátozását, legalábbis részint, ez pedig az lenne, ha bizonyítható, hogy valaki megbetegedett a koronavírustól, és ezért bizonyítani lehet, hogy fertőző. Ez lenne az egyetlen feltétele, de akkor az egészségeseket teljesen békén kell hagyniuk, akkor az egészségeseknek joguk van ahhoz, hogy ne zaklassák őket, és ez az oka annak, hogy az önök számára már nincs egészséges ember. Az önök számára csak olyan emberek léteznek, akik közvetlenül a fertőzés előtt vannak, ezért kell, ugye, folyton tesztelni. Az egészségesek kategóriája megszűnt. Csak megvizsgált, meggyógyult és beoltott esetek vannak. És nem tudom, hogy nem tűnik fel önöknek ennek az egésznek az abszurditása. Ellentétben a teszt feltalálójával és a WHO-val, mindenkit betegnek nyilvánítanak, akinek a tesztje pozitív. Őrület, hogy mi folyik itt. Aztán jussunk csak el a gyógyultakhoz. Igen, mennyi időre mentesülnek a gyógyultak – hogy így mondjam – a tesztelgetés alól: három hónapig, hat hónapig? Mennyi ideig? Minden az önkényuralom elvére épül, és gondolják csak meg: hogy valaki gyógyultnak számít-e, az azon múlik, hogy volt-e pozitív tesztje. Vagyis önöknél az is lehetséges, hogy valaki az egészséges állapotból gyógyuljon ki, hölgyeim és uraim. Időközben ennyire abszurddá vált ez az egész. És aztán itt van még nekünk az oltás – „a legjobb kezelési mód“. Úgyszólván a csúcs, a zöld kegyelmi igazolvány legelitebb megalapozása. Csakhogy itt sincsenek meg a bizonyítékok, minthogy ezen oltóanyagok előállítói maguk sem tudják megmondani, hogy meddig érvényesül az oltás hatása, mennyire átfogó ez a hatás, és vajon csakugyan nem tud-e mást megfertőzni a beoltott személy. És erre mit tesznek önök? Azzal jönnek ide, hogy ez a védettség már megvan az első oltás után – nem a második, a befejező, hanem az első után. És ez már önmagában véve is azt mutatja nekem, hogy intézkedéseik egyikének sincs semmi köze az egészségvédelemhez, hanem itt a hatalomról, a leigázásról, az ellenőrzésről van szó, ezzel pedig a rendszer átalakításáról, semmi másról. Önök tudják, hogy emberek a védőoltás ellenére is megkapják a koronát, és nem is kevesen még súlyosan meg is betegednek tőle. Önök tudják, hogy a korona elleni oltás ellenére, sőt, ha megkapták a teljes adagot, akkor is meghalnak emberek koronában, és nem is kevesen! És tudják, hogy világszerte több ezer esetben vannak mellékhatások, ám mindezt félresöprik, mert az önök számára itt nem az egészségpolitikáról van szó.

Végezetül pedig Jean-Jacques Rousseau Társadalmi szerződésének egy részletét hoztam el önöknek, mert ez igencsak jól tükröt tarthat önök elé, és mert talán felébreszthet egyet-kettőt önök közül még egyszer az intellektuális félálomból. Rousseau írja: „E szavak: »rabszolgaság« és »jog« ellentmondanak egymásnak és kölcsönösen kizárják egymást. Egyformán értelmetlenek, akár egyik embernek a másikhoz való viszonyára vonatkoznak, akár egy egész népre az itt következő szavak:“ És most nagyon figyeljenek, mert önök éppen azt kísérlik megtenni, ami itt következik: „Csakis téged terhelő és nekem előnyös szerződést kötök veled, és ezt addig tartom meg, ameddig nekem tetszik, és te is addig tartod be, ameddig nekem tetszik.“ Ezt a modellt akarják önök bevezetni a zöld útlevéllel, igen tisztelt hölgyeim és uraim!

Végezetül jegyezzenek meg valamit! A szabadságra való törekvés erősebb, mint az a félelem, melyet önök már több mint egy év óta terjesztenek, és továbbra is terjeszteni fognak. Ezt tanítja nekünk a történelem, és ma azt jósolom önöknek, hogy ezt a leckét még saját politikusi bőrükön is meg fogják tapasztalni.


(Szilaj Csikó fordítás)


[1] Az ausztriai „védettségi igazolvány” színe és neve. [2] August Wöginger, az Osztrák Néppárt (ÖVP) frakcióvezetője [3] Sigrid Maurer, az osztrák „zöldek” frakcióvezetője

Tovább a filmhez