Hogy létezik?! Már Csintalan szerint is kegyelmet kéne adni, a nemzeti hatalom mégis várat magára

Az idő szorítása és a lelketlen büntetés növekvő veszedelme miatt ISMÉTLÉS! (a Szerk.)

Minden áldott nap hálát adok mindazoknak – égi és földi illetékeseknek –, akik Budaházyt és társait kimentették maradék fegyházbüntetésükből. Mindeddig jó szívvel gondoltam Novák Katalin köztársági elnökre meg minden látható és láthatatlan segítőjére, hogy előbb hét hazafi eljárási, aztán hat hazafi végrehajtási kegyelemben részesült.

Bevallom, számomra ez az egész ügy központi jelentőségűvé nőtte ki magát. Ezen az ügyön ugyanis pontosan lemérhető, hogy képes-e még a magyar hatalmi gépezet becsületesen, igazságosan eljárni, vagy nem. Hiszen egyfelől a Hunnia nevű csoportot a Gyurcsányék-féle önkényeskedések – egyebek között a 2006 őszi véres rendőrterror nyilvánvaló törvénytelenségei, népellenes kíméletlenségei – keltették életre, s a vértelen szabadságharcuk miatt immáron másfél évtizede tart hamis és kétes hatósági meghurcolásuk; másfelől pedig Gyurcsányék, a szemkilövetők, kedvükre ott díszeleghetnek a hazai demokrácia szentélyében, a Magyar Országgyűlésben.

Immáron azonban azt is kénytelen vagyok bevallani, hogy mindennapi imádságos hálaérzetem rohamos zsugorodásba kezdett. Jó, tisztában vagyok azzal – s ezt éppen elégszer hangoztattam is –, hogy sem nemzeti kormányunk, sem köztársasági elnökünk nem légüres hatalmi térben ténykedik, hanem kénytelenek figyelembe venni a mindenkori látható, valamint a nem látható – azaz háttérhatalmi, mélyállami, titkosszolgálati – tényezőket, erőviszonyokat. Talán ez magyarázhatja, hogy hiába van nyakunkon a következő bírósági eljárás – november 2. a kitűzött időpont –, a Hunnia-ügy eddig kegyelemben nem részesített vádlottjai számára csak nem akar megszületni a meghurcolásuknak véget vető magasságos döntés.

S hogy ez valójában mennyire elképesztő, sőt egyenesen dühítő, arra egy frissen elkészült világhálós beszélgetés világít rá. Skrabski Fruzsina, akit leginkább a dokumentumfilmjeiről ismerhet a nagyközönség – egyébként a Budaházy Bizottság az Igazságtételért nevű társaságunknak is jeles tagja – Csintalan Sándorral készített egy lényegbe vágó interjút. A Hunnia-ügy meglehetősen ingatag vádpontjai és ugyanannyira megalapozatlan bírósági ítéletei szerint Csintalant a perbe fogottak némelyike – éppen a még kegyelemben nem részesítettek – verhették véresre. Az ezzel megvádoltak – érvekkel, bizonyítékokkal – hiába cáfolták ezt, és Csintalan is hiába állította kezdetben, hogy mások lehettek az elkövetők, később pedig azt, hogy akinek ott kellett volna ülnie a vádlottak padján, az nem volt ott –, a büntető gépezet hosszú másfél évtized alatt csak nem akart leállni, a teljes körű kegyelem pedig az elmúlt években, hónapokban csak nem akart megszületni.

Holott már az akárkik által megvert, ráadásul őskommunista Csintalan Sándor is el tudott jutni annak kimondásáig, hogy ez az eljárás BOTRÁNY! BOTRÁNY! S hogy szerinte ERKÖLCSILEG TELJESEN MÉLTÁNYOS, HOGY KEGYELMET KAPJANAK!

Aki nem hiszi, nézze meg a szóban forgó filmet...

....vagy legalább ezt az onnan kimásolt képet:

Ne, ne kenjük rá az egész botrányt a balliberálisokkal teletűzdelt bíróságokra! A másodfok bírája teljesen jogosan utalt rá, hogy a Hunnia-perben a kormányzati hatáskörbe tartózó ügyészség szabta meg a büntetőeljárás irányát és az elképesztő büntetések súlyát. Ez a bíró „a még lehetséges” legkisebb büntetéseket szabta ki, s még azt is elsőként hangoztatta, hogy a vádlottak nem tekinthetők terroristáknak és időközben „a társadalom hasznos tagjaivá” váltak.

Nos, hogy létezhet ez?! Hogy létezik, hogy egy élő nemzet igazságszolgáltatása olyannyira eltorzuljon, olyannyira elgépiesedjen, hogy egy sértett, egy véresre vert ember is a vádlottak igazáért kiáltson?! Hogyan lehet még mentségeket keresni és találni azoknak, akik egy ilyen, viszonylag kis súlyú dologban sem képesek gyors és határozott döntést hozni? Ha egy ilyen kérdésben nem képesek szembeszállni az ellenerőkkel, akkor hogyan fogják tudni garantálni egy egész nemzet számára az elemi szabadságjogokat, a szükséges demokráciát? Hogyan fogják tudni elérni, hogy ne a hazafiak, ne a szabadságharcosok, ne a társadalom hasznos tagjai kerüljenek börtönbe, hanem a magyar nép igazi ellenségei?

Varga Domokos György